VASÁRNAPI
BÜFÉFORRADALMÁROK

AVAGY AZ „ELVTÁRSAK” 
ALJAS KÍSÉRTÉSE

„A magyar munkás öt percet sem szán arra, hogy leüljön közénk, és meghallgassa a fórumozókat” – hőzöngött a Paál László sétányon a Magyar Egyesült Baloldal tucatnyi híve előtt Krausz Tamás.

Krausz „elvtárs” bő másfél évtizedet húzott le az MSZP-ben, a párt vasárnapi baloldali ellenzékeként a Népszabadság is lelkesen hozta oldalnyi írásait. Megvilágosodása, a párt elhagyása akkor következett be, amikor nyilvánvalóvá vált a szocialisták totális választási veresége. S hát hova is csatlakozhatott volna a jó ember máshova, mint a háromfős szervezetek által alkotott, az „MSZP-től balra álló” ellenzékhez. Utóbbiak közös vonása, hogy rettenetesen értelmiségiek, rettenetesen szeretnek beszélni, s utálnak mindent, ami összefügg a kétkezi munkával.

Így került Krausz Tamás listájára május 1-én a magyar munkás is, aki van oly hülye, hogy nem hajlandó meghallgatni társadalompolitikai ömlengését, pedig ő úgy elmagyarázná, hogy miért olyan hülye a munkás...

A Mebal – ez a rendkívüli szellemi teljesítményre utaló rövidítése a fenti társaságnak – vitafórumán Krausz mellett szónokolt Vajnai Attila, Artner Annamária és tulajdonképpen bárki, aki hajlandó volt megszólalni. Egyben egységesek: ők egytől-egyig tökéletesen tudják, mi a jó a népnek, csak az ezt nem tudja.

Most például van olyan marha, és nem ismeri fel a fasiszta veszélyt, a kétharmados Fidesz győzelem rettenetét. Orbán Viktor király akar lenni, sőt császár és pápa is... Mindebből persze egy valami következik: össze kell fogni Orbánék ellen. Azaz félre kell tenni múltat és jelent, el kell felejteni bűnt és bűncselekményt, s a mindenek feletti kéjes Orbán-ellenességben egyesülve… – megsegíteni a Magyar Szocialista Pártot.

Mert annak kezd megújulni a vezetése, a tagsága meg húsz év óta a létező legjobb és legtisztességesebb…

Ebbe a Hagyó-Zuschlag-Gyurcsány bűzű katyvaszba szeretnék beleolvasztani a baloldal egyetlen, még életképes erejét, a Munkáspártot. Álságos érvük, hogy a szocik már megbuktak, így hagyjuk is a korábbi vitákat a fenébe, s szeressük újra egymást. Nem kell a kapitalizmusról sem beszélni, a tőkéseket és oligarchákat is hagyjuk, osztályharc meg nincs is, most egyedül az Orbán-gyűlölet a fontos.

Ezért ólálkodik oda a 2006-os a kommunistához. Ezért kell szerintük összefogni: egy oldalon a még mindig többezres tagsággal rendelkező Munkáspárt, másrészről a tucatnyi szervezettel rendelkező, szoci-barát büféforradalmár falka. Kitűnő üzlet. Nekik. Kizárólag nekik. Így újra csöppenhet valami az összezsugorodott szoci fazékból.

A magyar munkás pedig – ha akar valamit – menjen fórumozókat hallgatni...

Álmodozások kora

Volt egyszer egy film, azonos címmel. Szép volt, új volt, kultikus volt.

Mára egyetlen végjáték címszava: volt egyszer egy MSZP…

Az MSZP funkcionáriusainak végre eljött az ideje, hogy nosztalgiázzanak kicsit.

Nem csak az elmúlt nyolc évről: úgy általában.

Jött Horváth Csaba, s mert nagyot álmodni.

Óriásplakátokon hirdette: jó híre van a budapestiek számára.

Május elsején volt is képe hozzá, hogy a szórakozni vágyók előtt kijelentse: ha megválasztják főpolgármesternek, 2013-ra ingyenessé teszi a fővárosi tömegközlekedést.

Tény, a szórakozni vágyók jól szórakoztak, az első sorokban kialakult spontán bunyó többeknek a nap fénypontja volt.

Ettől függetlenül persze senki nem hitte el, hogy jegy nélkül, kalauz nélkül közlekednek majd a metrókocsik – de hát ez olyan jól hangzott!

Rendben, ingyenes lesz a tömegközlekedés, ha a tömegek biciklivel, avagy gyalog érik el úticéljukat.

Több biciklisáv, több gyalogos átjáró – ez erre alkalmas.

De az autókat hová teszik?

Teljes elkerülő gyűrű nem létezik a főváros körül, s ki tudja, meddig, nem is lesz.

Nem baj, az MSZP mert nagyot álmodni: amit létrehozni nem lehetett, nem is akartak, de jól jön népbutításnak, az csak az új kormány ellen mehet.

Ígérgetéssel megnyertek két kormányzati ciklust – most világosan kiderült, most nem ígértek eleget. Talán, mert az ígértek üresek maradtak?

Sebaj. Ígérni még mindig tudnak. Ingyenes BKV-t, vadakat terelő juhászt.

„Aludj el szépen, kis Balázs!”

De ne feledd: ha rájuk hallgatsz, tűzoltó sem lehetsz, katona pedig csak valahol, a határon túl, azt sem tudva, miért, ki ellen, s úgy általában…

Az álmodozások kora lejárt. Lendvai álmodhat még cenzúrás brokátfüggönyről, Gyurcsány szónoklatos tapsviharról, Kocsis BKV-vezér EU-s álom-állásról.

Megvolt, köszönjük! Nem szívesen!

Eljött az ébredés ideje!