|
 A Munkáspárt országszerte megemlékezett a fasizmus felett aratott győzelem 65. évfordulójáról. A fővárosban a párt képviselői koszorúztak a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége ünnepségén a Gellért-hegyi Szabadság szobornál, és részt vettek az orosz nagykövetség Szabadság téri rendezvényén is. A Baloldali Front a Deák téri Bajcsy-Zsilinszky szobornál emlékezett. Az alábbiakban Cseh Miklós, a Front budapesti elnöke és Fogarasi Zsuzsanna, a Munkáspárt nagy-budapesti alelnöke beszédéből idézünk.
1945. május 9-én Európa és a világ vezető hatalmai megfogadták, hogy csírájában elfojtanak minden fasiszta kezdeményezést. Úgy tűnik, hogy az úgynevezett „demokratikus Európai Unió” ma megtagadja a 65 évvel ezelőtt tett fogadalmat. Eltelt 65 év, és azt vesszük észre, hogy újra árpádsávos zászlók lobognak a Kossuth téren. Tele van firkálva a főváros antiszemita jelszavakkal. Szabadon lehet zsidózni, cigányozni! Egyre erősebb a kommunista-ellenes hisztéria, szerte Európában.
Az utóbbi egy-két évben, és most, 2010-ben is annak vagyunk tanúi, hogy a magát hazafinak és nemzetinek álcázó, valójában pedig szélsőjobboldali Jobbik a magyar parlament harmadik legnagyobb pártjává nőtte ki magát. Ugyanazokat a jelszavakat és szimbólumokat használja, amelyet egykor a becsületes magyar emberek százezreit legyilkoló Szálasi Ferenc, hungarista vezér!
Tegyük fel a kérdést, és gondolkodjunk el azon, hogy kik felelnek azért, hogy ma hasonló állapotok uralkodnak, mint a II. világháború előtt?! Kik tehetnek arról, hogy ma Európában ismét befolyást szereztek a fasiszták?!
A válasz nagyon egyszerű elvtársaim: a kapitalisták. A hazai és nemzetközi burzsoázia, a globális kapitalizmus, a politikai elit! Azok, akik ma épp úgy tömik a szélsőjobboldal zsebeit pénzzel, mint egykor tették azt a német bankárok és nagytőkések – Hitler pártjával!
Azok, akik a nagy Szovjetunió szétverése után még mindig jobban félnek tőlünk, kommunistáktól, mint a fasisztáktól, mert nagyon jól tudják róluk, hogy a fasiszták sohasem fogják megdönteni a kapitalizmust, maximum átszínezik nemzeti színűre!
A kommunisták viszont megdöntik a tőkés rendet, amivel együtt megbukik a burzsoázia is.
A békeszerető emberek, az igaz hazafiak sohasem feledhetik, és nem is felejtik, hogy értünk, magyar emberekért, és az emberiség békéjéért adta életét több millió szovjet katona, és értünk hozott áldozatot a Vörös Hadsereg.
Hirdessünk tehát harcot a Szovjetunió démonizálása ellen, állítsuk meg a szélsőjobboldalt!
Le a fasizmussal!
CSEH MIKLÓS
 Vörös zászlókkal és vörös virágokkal érkeztünk Bajcsy-Zsilinszky Endre szobrához emlékezni és figyelmeztetni. Figyelmeztetni és emlékezni! Nem félni, nem aggódni a jövő miatt.
Bajcsy-Zsilinszky Endre fegyverrel fogadta a házába betörő nácikat, megsebesült a tűzharcban, le is tartóztatták. De nem ijedt meg!
A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságában folytatta a harcot, míg újra le nem tartóztatták. 1944. december 24-én Sopronkőhidán felakasztották. Magyar ember volt. Krisztus születésnapja sem mentette meg a fenevad bosszújától. Azon kevesek közé tartozott, akik ellenálltak. Igen, tudjuk, a győzelem után sok ellenálló jelentkezett. Bajcsy-Zsilinszky Endrének erre nem volt szüksége. Ragyogó csillag ő a szabad magyar haza egén. Kötéllel átkötött, vérben ázott csillag. Küldetéses ember, aki nem hátrált meg.
Mi sem hátrálunk meg! A fasizmussal szemben nem elég öklöt rázni – az utat kell szétrombolni, ami elvezet a tombolásához, s ami nem más, mint a finánctőke húsz esztendős rémuralma a mai Magyarországon.
A fasizmus nem magától jön és gyilkol. A fasizmus fegyver a kapitalizmus kezében, az ő pénzükön hízva, a dolgozók verítékéből.
1945. május 9. – a Győzelem Napja.
1945. május 8-án a hitleri Németország kapitulált. A győzelemig hosszú, véres út vezetett, amely a szovjet katonák vérétől vöröslött. Nagyapák, apák, fiúk és lányok…
A szovjet nép harca volt ez elsősorban. De harcoltak magyarok, szerbek, románok, franciák, amerikaiak, angolok, németek is. Emberek, szabadságszerető emberek, mint mi. A szovjetek vállalták a legnagyobb áldozatot, ezért joggal lobogott a vörös zászló minden tornyon, s legfőképp a szívek csúcsán.
Ma itt a kezünkben-kezetekben, s belőle egy darab a testünkön. Ma, itt, a hősök emlékére öltöttük magunkra a vörös színt.
Krásznoj ármij! Szlává!
Elvtársaink! Kik a föld mélyén alusszátok örök álmotokat kelettől nyugatig, pihenjetek!
Izzó zászlótok már a miénk! Visszük, tovább!
Győzelmetek nagy volt, de nem örök, mert a fasiszta fenevad megvillantotta fogsorát.
Mögötte ma multicégek, kizsákmányolók állnak lesben.
És lesznek még, míg fel nem ragyog az Ember vörös csillaga.
De tudjuk: újra fel fog ragyogni!
FOGARASI ZSUZSANNA
|
