|
 Elmúltak a választások, május elseje, kilencedike.
A kiemelt eseményeknek vége: nyakunkon a dolgos hétköznapok erdeje.
Mert most jön az a fázis, amikor bizonyítanunk kell: ahol nem dolgoztunk jól, vagy elég jól, ott is képesek vagyunk megújulni, látványos eredményeket elérni.
Bizonyosan fáj már mindannyiunk füle attól, hogy innen is – onnan is csak a szemrehányást halljuk: az elmúlt években, de a választások idején sem lehetett látni a Munkáspártot.
Ráadásul nem az a baj, hogy mondják, hanem az, hogy igazuk van!
Könnyű volt eddig azzal takarózni, hogy minden média elhallgat bennünket, s nincsen pénzünk az országos szereplésre.
A választások során többen bebizonyították: ha nem jutunk be az ajtón, be tudunk menni az ablakon!
Tény és való, a jövőben sem leszünk szereplői a kereskedelmi csatornáknak vagy az országos hírlapoknak.
De helyi szinten igenis, tudunk előre menni!
Helyi szinten igenis, tudunk beszélgetni az emberekkel!
Helyi szinten igenis, el tudjuk juttatni anyagainkat az emberekhez!
Persze, ez nem megy ad hoc módon.
Meg kell tervezni, helyi szinten hol és mit tudunk megtenni.
Szórólapot osztunk? Jó! De az sem mindegy, rajta van-e az elérhetőségünk! Legyen rajta! Nem nagy kihívás, legyen legalább egy telefonszám – s ha valakit érdekel a mondanivalónk, utolér bennünket, tud kérdezni, kapcsolatba tud lépni velünk.
Végre felhasználjuk A Szabadság címlapját plakátozásra? Hány buszmegálló, vasútállomás van egy településen? Ezt még fénymásolni sem komoly kiadás… és igen, erre is tegyük rá az elérhetőségeinket! Mennyibe kerül egy pici kis bélyegző az elérhetőségeinkkel..?
A piacokon mindenütt rengeteg ember fordul meg hétvégenként. Egy fillérünkbe sem kerül kitelepülni egy asztalkával, két vörös zászlóval, szórólapokkal, A Szabadság példányaival, hogy hétről hétre rendszeresen lássanak bennünket. Tény, ezt egy ember nem láthatja el! Le kell szépen osztani, kik mennek ki egyik héten, kik másik héten. A piac délben nagyjából véget ér, néhány órát bárki képes beszélgetni!
Elkezdjük használni az Internetet? Kifogást lehet keresni, de ami tény, az tény: ez nem ördöngösség! Sőt, a leghatékonyabb eszköz arra, hogy kilépjünk szűk pátriánkból, s ország-világnak elmeséljük: Kukutyinszántón dolgoznak a kommunisták, megemlékezést tartottak, zsíroskenyeret osztogattak.
Lehet ezt publikálni szövegesen is, videó-anyaggal is. Tegyük a szívünkre a kezünket: nincs egyetlen ismerősünk sem, akinek van kamerája, s megkérhetnénk, egyszer-egyszer, vegyen fel bennünket? Nincs senki, aki segíthetne abban, hogy hatékonyabbak legyünk? Nincs egy könyvtáros, egy művelődési ház dolgozója, akit megkérhetnénk? Egy lelkes fiatal, akinek otthon ott vár a számítógépe? Ugyan!
A parlamenti pártok – s már nem csak a Fidesz és az MSZP – újra csak a koncra lesnek. Az LMP és a Jobbik is becsatlakozott a hatalomért marakodók parlamenti tömegébe.
Nekünk kell feltámadnunk, hogy végre ne csak üres szólamok legyenek az emberek jobb életéért hangoztatott marxista-leninista eszmék, s végre felnyissuk azok szemét, akik a szélsőjobb felé kacsintgattak, puszta emberi körülményeket – hiába – remélve.
Teremtsünk természetjáró kört, sakk-szövetséget, sporteseményt, bármit! Bármit, ami eszünkbe jut.
A Bors kötelező olvasmány, de a sorozat filmben is remekül megmutatja: „csak” találékonyság kell a fejlődéshez.
Majd akkor lehet nagy a szánk, ha mi is Mária-képek hátulján terjesztjük a kommunista eszmét. De kövessük a görög kommunisták példáját is, harcoljunk minden nap, s minden fronton. Munkahelyen, barátok és ismerősök közt is dolgozzunk, magyarázzuk a párt programját, győzzük meg őket igazunkról. S igen, foglaljuk el a magyar Akropoliszt! Piros-fehér-zöld és vörös zászlókkal! Sikerülhet!
Sikerülhet, ha megtanulunk dolgozni…
Sikerülni fog, ugye?
CSEH KATALIN
|
