Ezrek emlékeztek meg az egykori Jugoszlávia utódállamaiban Josip Broz Tito halálának harmincadik évfordulójáról. A néhai Jugoszlávia és Tito rendíthetetlen hívei közül a legtöbben a volt kommunista vezető szülőhelyén, a Horvátországhoz tartozó Kumrovecben gyűltek össze. A városka minden évben zarándokhely Tito hívei számára, ezúttal azonban a szokásosnál is többen jelentek meg.

Josip Broz 1892. május 25-én született a Horvátország észak-nyugati részén fekvő Kumrovecben, horvát apától és szlovén anyától. Lakatosinasként került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként került az első világháborús galíciai frontra, ahol orosz fogságba esett, majd a bolsevik párt és a Vörös Gárda tagja lett. Hazatérve, 1920-ban a jugoszláv kommunista párt tagja, 1927-ben az immár illegális párt zágrábi titkára lett, majd öt évre börtönbe került. 1934-es szabadulása után Bécsben az illegális kommunista párt politikai bizottságába választották, ekkor vette fel a Tito nevet. 1935-től a moszkvai Komintern-központban dolgozott, s miután az addigi pártvezetés a sztálini tisztogatások áldozatául esett, 1937-től 43 évig ő állt a jugoszláv kommunista párt élén.

A második világháború kitörése után fegyveres felkelésre szólított fel, az 1941-es német megszállás után a partizánerők főparancsnoka lett. Jugoszlávia volt az egyetlen kelet-európai ország, amelyben tényleges fegyveres ellenállás bontakozott ki a németekkel és olaszokkal szemben. A partizánok Tito vezetésével gyakorlatilag egy új balkáni frontot nyitottak, meghatározó szerepet játszottak a megszállók szétzúzásában, s a felszabadulást nem kizárólag a szovjet hadseregnek köszönhették.

Ez a tudat adott erőt a jugoszláv vezetésnek a háború után is, hogy szembeszálljon Moszkva helyenként értelmetlen hegemón törekvéseivel, és a szocializmus saját útját válassza. A kapcsolatok rendezésére csak Sztálin halála után, 1955-ben került sor. A mindkét tömbtől egyenlő távolságot tartó Tito és Jugoszlávia a hatvanas évektől az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik vezetője lett. Jean Paul Sartre francia filozófus azt írta róla, hogy „Tito Jugoszláviája filozófiám megvalósulása”.

A jugoszláv szocializmus-modellben a központi szervek hatáskörét és az állami tervezést a munkás-önigazgatás korlátozta. Ugyanakkor folyt a központi vezetés és a hat tagköztársaság birkózása, s hiába épült az 1974-es új alkotmány a hat tagállam és a két tartomány (Vajdaság és Koszovó) egyenlőségére, az alaptörvény kiváltotta a szerbek és a horvátok elégedetlenségét, szította az albán nacionalizmust.

A soknemzetiségű országot Tito tekintélye összetartotta, utána azonban a nyugatról is támogatott nacionalista erők szétzúzták az első balkáni szocialista államot.

Josip Broz Tito 1980. május 4-én halt meg a ljubljanai klinikán, május 8-án Belgrádban a Dedinje kerületben levő rezidencia kertjében, a “Virágházban” temették el.

127 ország képviseletében 209 delegáció, és 700 ezer polgár kísérte végső nyughelyére.