LEGÁLIS PÁRT SZÜLETIK

1924 decemberében a szentgotthárdi határállomáson a civil ruhás detektívek ellenőrzik Braun Vilmos velencei születésű kereskedő útlevelét. A bajuszos, szemüveges férfi nyugodtan válaszol a kérdésekre, a csomagjában sincs semmi különös. Az útlevél szabályos, csak éppen a tulajdonos más. A nyomozók nem ismerik fel, pedig ő körözött személy: Rákosi Mátyás, a Tanácsköztársaság egykori népbiztosa, a Komintern és az illegális KMP egyik vezető személyisége. Rákosi ekkor 34 éves. Mint tudjuk, nagy jövő vár rá. Majd kilenc évet ül Horthy börtönében, de 1945 után ő lesz majd a szocialista Magyarország első számú embere. Most azonban azért jön, hogy személyesen mérje fel a helyzetet, mielőtt a KMP vezetése dönt egy új, legális szervezet felállításáról.

ÖTLET ÉS VALÓSÁG 

A legális szervezet ötlete a Tanácsköztársaság bukása után szinte azonnal megszületik. A KMP-t betiltották, ismert vezetőik nem jöhetnek Magyarországra, és aktivistáik is állandó veszélynek vannak kitéve. A kommunisták, mint láttuk, beépülnek a létező szervezetekbe, köztük az MSZDP-be, a szakszervezetbe, civilszervezetekbe. Mindez azonban kevés, nem helyettesítik a legális kommunista szervezetet. Égető szükség lenne egy olyan szervezetre, amely baloldali, különbözik a Horthy-rendszerrel megalkudó MSZDP-től, és mégis legális. Az ötlet gyorsan megszületik, de a megvalósításhoz sok minden kell: kedvező külső feltételek, vezetők és aktivisták, és nem utolsó sorban tagság.

1923 végére a külső feltételek kedvezőbbé válnak. Oroszországban véget ér a polgárháború, az intervenció, a tőkés világ kénytelen tudomásul venni, hogy a Szovjetunió létezik. Az emberek furcsákat hallanak a szovjet változásokról, de jót is. Munka, megélhetés – olyan dolgok, amelyek eddig nem tűntek nagynak, de most, a nehezedő hazai viszonyok között már sokat jelentenek. A munkásság kezd beleunni az MSZDP-be. A Bethlen-Peyer paktum a tömegeknek valóban nem hozott semmi jót. Bethlen miniszterelnök is taktikázik. Az MSZDP már nem mindenben köti le a munkásságot, talán érdemes engedni más szervezeteket is. A feltételek tehát érlelődnek.

ERŐSÍTENI AZ ÖNBIZLMAT

Rákosi első találkozói jelzik, hogy a feladat a kedvező külső feltételek ellenére nem egyszerű. „Hámán Kató volt az első munkás, akivel hosszasan otthon beszélgettem. Feltűnt nekem nyomottsága, a mozgalom elé tornyosuló, szinte legyőzhetetlen nehézségek állandóan visszatérő felsorolása, panasz saját gyengeségünkre és az ellenség erejére. Láttam, hogy az első feladatok egyike az elvtársak önbizalmának emelése lesz” – írja visszaemlékezéseiben. Hámán Kató szegény paraszti családból jön, a MÁV-nál tisztviselő. 1919 után a vegyipari szakszervezet funkcionáriusa. Ő a Vörös Segély ve­zetője. Ekkoriban 40 éves. Egy év múlva letartóztatják. Tízszer kerül börtönbe. A legutolsó letartóztatásakor, 1936-ban a rendőrök összeverik a veséjét és a máját. Mártírként hal meg.

Rákosi érkezése felgyorsítja a munkát. A KMP Organizációs Bizottsága még novemberben megállapítja, hogy „eddig 120 elvtársat regisztráltak a pártban. A tagok 90 százaléka különböző szakmabeli üzemi munkás, vas- és fémmunkások, famunkások, nyomdászok”. Sikerül megerősíteni a tagság önbizalmát.

A párt pontosan felméri, hogy milyen körből lehet új párttagokat toborozni. Szóba jönnek a volt hadifogoly vöröskatonák, a magyar vörös hadsereg har­cosai, akik a fehérterror idején nem fejtettek ki különösebb tevékenységet, de most, amikor a terror enyhült, aktivizálódni kezdtek. Rákosi megemlít egy másik új jelenséget is: „felnőtt egy új réteg, akik ‘19-ben még fiatalok voltak, de az elvetett kommunista mag kicsírázott bennük”. Vagyis vannak aktivisták, van megfelelő emberanyag egy legális szervezet tagságához.

VÁGI ISTVÁN

De kik lesznek a vezetők? Kik állnak az új szervezet élére? Ekkoriban már aktívan működik az MSZDP-n belüli baloldali ellenzék. Nyilvánosan is kijelentik, hogy addig nem nyugszanak, amíg „a mai sajnálatos és eléggé el nem ítélhető opportunizmust a párton belül és az egész közéletben fel nem váltja a tényleges történelmi helyzetnek és adott viszonyoknak megfelelő aktív politika”. Ez az ellenzék támadja az MSZDP jobboldali vezetését, és kész elmenni a szakításig. (A mai MSZP-ben nincsenek ilyenek.)

Az MSZDP-n belüli ellenzék vezetője Vági István. Ekkor, 1924-ben 41 éves, szakmája szerint vasöntő, ácsmester. „Vági István javakorabeli, szálas, széles vállú, bajuszos. Megnyerő külsejű ember volt, tipikus munkás. Vidékies, szép magyar nyelven ízletesen és zamatosan beszélt. Jó szónok volt, akinek kicsit a kálomista prédikátorra emlékeztető előadásmódját és mondanivalóját szívesen hallgatták a munkások” – írja róla Rákosi Mátyás. A KMP vezetése tudja: Vágit meg kell nyerni, hiszen minden szempontból alkalmas egy legális kommunista szervezet vezetésére. Baloldali, de nem a klasszikus kommunista vonalról jön. Munkás, népszerű.

Váginak, ennek a nagyszerű embernek nincs szerencséje a jövővel. Horthy börtönébe kerül, majd a szovjet kormány őt is kicseréli magyar hadifoglyokra. A Szovjetunióban szakszervezeti vonalon dolgozik. 1940 márciusában a szovjet belügyi népbiztosság Vologya fedőnevű ügynöke őt is a „nép ellenségeként” jelenti fel. Vágit kivégzik. Az ügynök, azaz Nagy Imre 1956-ban magyar miniszterelnök, manapság az MSZP kanonizált hőse.

1923-24-ben Vági nincs egyedül. Többek között ott van mellette Hámán Kató. Fontos szerep jut Gőgös Ignácnak. A 31 éves famunkás „középtermetű, vörösesszőke, kék szemű… tető­től talpig harcos, igaz kommunista” – olvashatjuk Rákosinál. A Rákosi-perben tisztességgel védi a pártot. Börtönbe zárják, s ott hal meg 1929-ben. Itt van Őry Károly is. 26 éves, famunkás, egykori vörös katona. „Tudott fegyelmezni, a munkások hallgattak rá. Értelmes, jó fejű elvtárs volt, de szörnyen szektás. Aki nincs velünk, ellenünk van – elvet vallotta” – írja Rákosi. Őry is börtönbe kerül, de emigrálhat a Szovjetunióba. A szovjet hadsereg katonájaként a fasizmus elleni küzdelemben hal meg.

Fura életpályát fut be Weisshaus Aladár, aki a vasutas mozgalomból jön, és részt vesz a legális párt megszervezésében. 37-38 éves, Rákosi szavaival élve „középtermetű, kopaszodó, vöröses hajú, savanyú tekintetű” ember. Hámán Kató emlékeiben így él: „nyakas, senkire sem hallgat, magát tekinti a mozgalom egyetlen vezetőjének.” Nem akarja a legális pártot, de végül részt vesz benne. Később elvi ellentétbe kerül a párttal. Minden jel arra mutat, hogy túlbecsüli a legális párt lehetőségeit, és alábecsüli

az illegális párt szervezését. 1946-ban megvádolják és elítélik. A vád szerint részt vállalt a Magyar Testvéri Közösség tevékenységében, amely egy irredenta, nacionalista félkatonai szervezet volt az 1930-as évektől. 1963-ig él. De még nincs vége! Az MSZP 1991 augusztusában hőssé avatja, mint a „szocializmus áldozatát”, Demény Pál Emlékérmet kap, posztumusz. Akkor az élők közül Krausz Tamás és Lengyel László kapja ugyanezt.

MEGSZÜLETIK AZ MSZMP

Minden kész az új legális szervezet létrehozásához. 1925. április 14-én megtartja első kongresszusát a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. Később, 1956-ban a Kádár János vezette csoport innen veszi az ihletet, hogy az akkori új párt neve is MSZMP legyen, bár akkor már az első helyen a magyarországi helyett a magyar szó szerepel. „Április 14-én megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. Meg kellett alakulnia, mert a szociáldemokrata párt elpolgárosodott vezetői és pártfórumai korrumpálták az egész pártot, és ezzel harcképtelen tették az egész magyarországi munkásságot” –adja hírül a korabeli röplap.

A kongresszus dokumentumait a KMP vezetése, Kun Béla, Landler Jenő és Alpári Gyula dolgozza ki. A vezetés többsége egyben a KMP-nek is tagja. A legális párt tehát megszületett. A kérdés: mire lehet használni?