A RENDHEZ ERŐ ÉS TEKINTÉLY KELL!

Ifj. Árvai János, akit mindenki Dinóként ismer, kiváló biztonsági szakember, akit szíve-lelke hozott a Munkáspártba. Május elsejei rendezvényeink biztonságára ő a garancia. Nagy szakértelemmel, de szinte észrevétlenül teszi a dolgát. Hűséges munkatársa egy nagyszerű kutya, Szulda. A gyári akciókra is szívesen jön. Ő volt az első, aki A Szabadság felhívására azonnal telefonált, és jelezte, hogy részt kíván venni az akciókban, s kész elvinni az elvtársait a harcmezőre. Olyan ember, aki mellé az ember szívesen odaáll a golyózáporban.

– Hogyan kerültél a pártba?

– Ez jogfolytonos dolog nálam. A kezdet kezdetétől itt vagyok. Akkor kezdtem a „folytatást”, mikor még a Köztelek utcában volt a székházunk. Ez elég rég volt. Bejártuk az elnök elvtárssal az országot, és többször megfordultunk külföldön. Ezekre az utakra érdekes és hasznos élményekként emlékszem vissza. A salgótarjáni kongresszuson is ott voltam. Édesapám, aki szintén Árvai János, szintén párttag, évtizedek óta.

– Grósz Károllyal is találkoztál?

– Igen. Mi fuvaroztuk és vigyáztunk rá. Biztonságban volt. Jól megtanultam verekedni, hogy ha bármi történik, meg tudjuk védeni. Felejthetetlen időszak volt. Akkor kezdődött a másik harc, az igazi, a kapitalista Magyarországon, ahol minden összedőlt – de beletanultunk. Ma is ott vagyunk, ahol lennünk kell, ahol megmutatja magát a párt az embereknek, és megpróbálja kinyitni a szemeket és a füleket. Május elsején, Kádár-megemlékezésen és minden más rendezvényen ott vagyok. Ez fontos része ma a pártmunkának. Kint az utcán kell jelen lenni, és ezzel teremteni világosságot.

– Kutyád mióta van?

– Úgy tanultam meg járni, hogy fogtam a kutya szőrét, és sétáltam vele. Már csak egy van, kettő meghalt. Jövőre kap egy kislányt.

– Szép kutya! – nézem a csodálatos „mackót”.

– Közép-ázsiai juhász. Két öreg kan nevelte fel, igazi, domináns hím kutya. Ember be nem jön a házba. A kutya vigyáz a szüleimre, amíg dolgozom. Megszoktuk – mindig volt kutyánk. Négy hónapos volt, mikor elvittem kutyaiskolába. Két éves koráig mindig nekem fordult, mert ő akart a falkavezér lenni, de megtanítottam, hogy ez nem így van. Ezeknél a kutyáknál el kell dönteni, hogy ki a főnök. Nagyjából két év alatt érnek be fizikailag és szellemileg is. Szeretet és türelem kell hozzájuk, de ugyanakkor következetesség is.
Egyik alkalommal édesanyám adott a kutyának egy jutalomfalatot, és lehajolt megsimogatni, mire a kutya megharapta. Nem a kutya volt a hibás. Ilyenkor békén kell hagyni, hogy egyen. Természetesen tetanusz nem volt a sebészeti osztályon. Ekkor is szembesültem a magyar egészségügy állapotával. Egy jól működő intézményrendszert löktek a szakadék szélére. Ennek kellene sürgősen véget vetni.

– Nem szereted az agyonszabályozottságot, mégis fegyelmezett vagy...

– A seregben vitatkoztak velem, hogy miért borotválom a fejem, mire azt válaszoltam: „Főhadnagy elvtárs! A hajnak csak a hosszúsága van meghatározva, a rövidsége nem!”
Az igazgató mindig azt mondta az iskolában, hogy „Csak a két Árvaitól szabaduljunk meg!” Mikor meglátott munkásőr egyenruhában, a haját tépte. Szívesen gondolok vissza arra az időre, mikor megkaptam a Kiváló Munkásőr jelvényt.
A csengőhang a telefonomon az Internacionálé. Inkább hat ember vizsgálja az ügyeimet, minthogy hat ember vigye a koporsómat.

– Szerinted rend van ma az országban?

– Borzasztó állapotok vannak. Ha a TV ostromnál közéjük lőnek, megspórolnak többszáz millió forintot. De mindennek megvan az oka! Ahhoz, hogy rend legyen, az erőszakszervezetnek, erősnek és tekintélyt parancsolónak kell lenni. Szinte sehol a világon nem lehet így viselkedni a rendőrökkel, mint nálunk. Sajnos tömeget sem tudnak oszlatni. A tömeget pedig csak erőszakkal lehet feloszlatni, vagy ha kitombolta magát! Láthatjuk, csak egyszer kell elkövetni hibát, utána már nem tudnak úrrá lenni a helyzeten.
Rasszista bűncselekményért még senkit sem ítéltek el – ez egyszerűen vicc. Egyszer a miniszter elment a fiatal államtitkárral megnézni egy börtönt és egy óvodát. A börtönben spártai körülmények voltak, míg az óvodában a legmodernebb felszerelés. A miniszter elrendelte, hogy az óvodai felszerelést vigyék át a börtönbe és fordítva, mire az államtitkár rákérdezett: miért? A válasz: tudod fiam, mi már nem leszünk óvodások…

– A rendszerváltást hogyan értékeled?

– Kelet-Európát Gorbacsov eladta. Aztán az akkori MSZMP-ből előkerültek a harmadosztályú, tehetségtelen káderek, és megcsinálták az MSZP-t. Szétromboltak mindent. Precíziós gépeket ócskavasnak adtak el. Máig él és virul a cég, amely megvette. Miért kellett szétverni például az Ikaruszt? Nem igaz, hogy buszokat csak Kelet-Európának gyártottunk. Chicagóban is futottak magyar buszok.

– Mit csinálsz szabadidődben?

– Sokat túrázom. Előfordult, hogy csak akkor jöttünk elő a Bakonyból, mikor elfogyott a kajánk. És természetesen járok edzőtáborokba. Nemcsak jó kondícióban tart, hanem kikapcsol a munka után. A zajos élet után mindenki számára szükséges a természetben való feltöltődés.

– Hallottam, hogy jártas vagy a gasztronómiában.

– Nagyon szeretem a töltött káposztát, a székelykáposztát, a tepsis krumplit, a lecsót minden nap meg tudom enni, és kedvelem a szerb ételeket.

– Olvasod A Szabadságot?

– Párttag vagyok. Ez biztosan kérdés?