Aktuális Cikkek
 

MUNKÁSPÁRT

Az én húsz évem - Szabó Lászlóné

A Szabadság a Munkáspárt 20. születésnapja alkalmából sorozatot indít „Az én húsz évem” címmel. A Munkáspárt története – közös harcunk históriája. Nagygyűlésekről, felvonulásokról és választásokról éppúgy szól, mint a mindennapi munka, a szórólapozás, a kopogtatócédula gyűjtés vagy akár csak egy piaci beszélgetés „apró” pillanatairól. Várjuk mindazon párttagjaink írásait, akik úgy gondolják, hogy a Munkáspárt közös kincsévé tennék az elmúlt húsz év számukra fontos, emlékezetes pillanatait.

Ezúttal Szabó Lászlóné emlékeit idézzük fel.

BEÁLLÍTOTTSÁG

     Sokat vitatkoztam idős, bölcs édesapámmal, egykori kommunistával, hogy Horn Gyula rosszabbat tett a magyar népnek, mint Antall József.
    „Antall József elkótyavetyélte a nép vagyonát! – mondta.

    „De Horn kijelentette, soha nem cselekedett olyat, ami a dolgozó nép kárára lenne, miközben eladta – a világon egyedülállóan – a fejünk fölül az energiaszektort, ezzel kiszolgáltatottá tette a magyarokat a tőkéseknek. Antall legalább bevallja, hogy jobboldali, kapitalista, míg Horn a baloldali eszmeiség mögé bújva, szemfényvesztő módon lejáratja az eszmét” – válaszoltam.

    Ezt a vonalat tartom manapság is az MSZP egyik főbűnének. A munkásmozgalom története osztályharcok története. A Munkáspárt története választási harcok története. Megpihenni nem lehet. Minden pillanatunkban kommunista módra kell cselekednünk!

    Gyakran tanítok gyerekeket. Pénzt nem kérek érte, magamban reménykedem, talán észreveszik, a kommunista önzetlenül ad. Nem minden a pénz. Igaz, manapság bolondnak nézik, aki ezzel nem törődik.

VÁLASZTÁSOK

    Visszagondolva a 2006, 2002, 1998-as választásokra, örömmel és elégedettséggel nyugtázom, hogy minden alkalommal – országosan – az élen végeztem. Ha mindenki ennyit teljesített volna, ma parlamenti párt lennénk. A sikeres választási eredményeimnek is köszönhetően kaptam meg a Munkáspárt Aranyjelvényét. Az ajánlószelvények egy hét leforgása alatt többszörösen is rendelkezésemre álltak. Előttem van az akkori megyei elnök, Urbán elvtárs arckifejezése, amint kérdi a hivatali ügyintézőt – aki, mivel elsőként adtuk be az ajánlószelvényeket, kérdőn tekintett a leadott ezer cédulára – adjam a másik ezret is? Csak Önt szerettem volna megkímélni a fáradságos számlálástól. Természetesen elég volt a leadott ezer is. Az emberek szívesen adták ajánlásaikat, bíztak bennem.

„EMLÉKKÉP”

    A NATO-szavazás évének tavaszán tudomásomra jutott, hogy egy szombat délelőtt Salgótarjánban a parlamenti pártok országos vitát rendeznek a NATO-ba való belépésünkről.
    A tanácskozáson részt vett Póda Jenő az MDF, Gyuricza Péter az SZDSZ, Lányi Zsolt a Kisgazdapárt részéről. Én egyedüli nőként voltam jelen a Munkáspárt képviseletében.

    Természetesen a NATO tagság ellen emeltem szót. Kiemeltem, itt a lehetőség: mindkét nagyhatalomtói függetlenné váljunk, Magyarország sajátos viszonyinak megfelelően önálló állammá váljon.

    Hosszasan érveltem amellett, hogy a NATO-nak telhetetlen gazdaként semmiféle mennyiségű befizetés nem elég, beleértve az emberéleteket is. Hogy stílusos legyek, ingünk-gatyánk rámegy, hiszen mindezeket a szociális szférából vonják el. A következmény mindannyiunk számára ismert. Szél ellen nem lehet...

AZ EURÓPAI UNIÓ „BAL” OLDALA

    2004 tavaszán az Európai Parlament baloldali szárnya pártjának végrehajtó bizottsági tagjává választottak. Rám szakadt a felelősség súlya. Magyarországot képviselem!
    Minden mozdulatom, mondatom egyenlő a magyar kommunisták véleményével.

    Elsőként Pozsonyban mondtam rövid beszédet, ami után egy idős férfi ölelt át, gratulált a kemény kijelentésekhez, és kérte, adjam át üdvözletét elnökünknek. Ő volt Hans Morrow, a Német Demokratikus Köztársaság utolsó miniszterelnöke.

    Minden végrehajtó bizottsági ülésen elmondtam a véleményem. Mikor bekapcsoltam a mikrofont, már mindenki tudta; ez a nő egy ortodox kommunista.

    Két fontos határozatmódosítás fűződik a Magyar Kommunista Munkáspárt nevéhez: 1. A Munkáspárt számára 1956 ellenforradalom volt. 2. Sztálin munkásságát hitelesen értékeljék a történészek.

    Személyesen foghattam kezet Evo Morales bolíviai elnökkel és Venezuela elnökével, Hugo Chavezzel is válthattam szót. Kedves barátaimmá váltak Csehország, Finnország, Belgium, Hollandia akkori kommunista vezetői és képviselői, akik megfigyelők voltak, és szorgalmazták az új Kommunista Internacionálé létrehozását.

    Így utólag nem bánom, hogy befejeztük az EU baloldali tagságot. Mi nem a szociáldemokrácia hívei, az USA kiszolgálói vagyunk, s hiába próbáltuk felhívni figyelmüket a baloldali értékekre: a kapitalizmust csak a kommunisták bírálták.

    A mi helyünk a Kommunista Internacionáléban van!

JELEN ÉS JÖVŐ

    Jelenlegi napjaink harcokkal tele. Harcolok a buszmegállóban, az orvosi rendelőben, és főleg azokkal, akiket már nem érdekel semmi.
    Számomra legfontosabb kérdés: hogyan lehet szívükhöz, majd értelmükhöz férkőzni? Félek, mire rádöbbennek kizsákmányolásukra, már késő lesz. Miért hagyjuk, hogy a nép nyakán még a rakétakorszakban is élősködők tanyázzanak? Miért nincs munka, értelmes élet? Miért nem vehet a bőség kosarából mindenki egyaránt, munkájának megfelelően?

    A miértek sokasodnak. Kitelepüléseink során a fiatalokkal szeretek elbeszélgetni, hiszen a jövőjük a tét. Meggyőződésem, a miértekre csak a Magyar Kommunista Munkáspárt tudja a választ, de csak akkor győzhetünk, ha egymást és önmagunkat is becsüljük. Kommunistának lenni életforma. Könnyű érveket hoznunk, hiszen a szó a szívünkből, meggyőződésünkből jön.
 

HARCOS NŐTAGOZATOT!

CSIKÁNY JÓZSEFNÉ, A MUNKÁSPÁRT NŐTAGOZATA ELNÖKÉNEK BESZÉDE A PÁRT 20. SZÜLETÉSNAPJÁN 

     Ma ünnepelni jöttünk, és elmondhatjuk, hogy van mit. Sokszor szerették volna teljesen szétverni a pártunkat, de mi nem hagytuk. Erősebbek voltunk az ellenségnél, és erősebbek vagyunk ma is. Mi hiszünk a szocializmusban, hiszünk a dolgozó emberben, és ez adja a mi erőnket.
     Nőtagozatunk 1992-ben alakult Pest megyében, Thörköly Jánosné vezetésével. Halála után én lettem a Nőtagozat vezetője. Fő célunk, hogy a szimpatizánsokat befogadjuk a párt nőtagjai közé.

     Mit tettünk az elmúlt években? Nőtagozatunk mindig aktívan segítette pártunkat a parlamenti és önkormányzati választásokon. Gyűjtöttük a kopogtatócédulákat, és ebben jövő februárban sem akarunk lemaradni.

     Szolnoki Nőtagozatunk csodálatos kézimunka-kiállítást szervezett. Részt vettek a kézimunkáikkal a párizsi kiállításon is.

     Sokat segítettünk az árvízkárosultaknak, támogattuk a rászoruló szegény családokat. Az ország minden részében gyűjtöttünk ruhákat a szegényeknek.

     A Munkáspárt segítségével állami gondozott gyerekeket tudtunk üdültetni. Nagycsaládosokat, akik nem jutottak volna el nyaralni sehova.

     Anyagiakban, ahogy tudjuk, segítjük a pártunkat. Mi üzemeltetjük a büfét a pártrendezvényeken, s ennek bevételét támogatásként befizetjük.

     Az elmúlt években sokan eltávoztak közülünk, köztük Kapcsos Emilné, Zita, a nőtagozat alelnöke. Elvtársaink emlékét megőrizzük!

     Nőtagozatunkra is igaz az, amit a pártban is látunk, hogy fogyunk, idősebbek leszünk. Nincs mit tenni: fiatalítani kell! Örömmel látom, hogy fiatalabb párttagjaink közül többen is elhozzák feleségüket, kedvesüket a rendezvényeinkre. Jöjjenek közénk! Vegyék át a stafétabotot! Teremtsenek igazi, harcos női szervezetet!

     Kérem a párt minden tagját, elvtársainkat és elvtársnőinket, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy a Munkáspárt sikeresen szerepeljen a választásokon. Egyetértünk elnök elvtárssal abban, hogy az emberek viszonya megváltozott a Munkáspárttal kapcsolatban. Soha ennyire még nem fogadták el a pártot, mint ma. Ez komoly, talán vissza nem térő esélyt jelent! De ezt az esélyt csak akkor tudjuk kihasználni, ha minden erőnkkel gyűjtjük a kopogtatócédulákat, és anyagilag is támogatjuk a pártot. Sok pénzre van szükség, és ezt csak mi tudjuk előteremteni. Ez ma igazi forradalmi tett!