|
|
Mi
a
bal
szemünkkel
nézünk
a
világra.
Így
sok
mindent
észreveszünk,
amit
csak
a
jobb
szemünkkel
nem
látnánk.
Másként
is
látjuk
a
világot,
mondjuk
úgy,
balszemmel.
Ezután
minden
számunkban
elmondjuk,
miként
is
látjuk
az
éppen
esedékes
eseményeket
a
saját
politikai
értékítéletünk
alapján,
balszemmel.
|
FORRADALOM? NEM!
Az új parlament alakuló ülésén az ember szinte azt gondolhatta, hogy valahol a Nemzeti Múzeum előtt van, és a márciusi ifjakat hallja szónokolni. Szerintem a forradalom szó még 1848. március idusán – gyengébbek kedvéért március 15-én – sem hangzott el ilyen sokszor. Gyanítom, azért nem, mert tudták: ami akkor történik, az a feudális rendszer szétzúzása – és a tőkés, polgári rendszer születése, azaz forradalom. Ha megszűnik a jobbágyság, és a paraszt szabad ember lesz, mehet dolgozni a tőkés gyárába, ha adót fizet mindenki, a polgár is, a nemes is, ha a sajtót nem cenzúrázzák, az bizony forradalom.
Ha mondják, ha nem. Orbán elnök úr is érezhette, hogy 2010-ben, önmagában a forradalom nem sokat mond, sőt még gyanús is lehet, ezért rögtön meg is magyarázta. Húsz éve sokan szidták Antall Józsefet, hogy felemásra sikerült a rendszerváltás. A néhai miniszterelnök, aki szeretett bölcsességeket mondani, hirtelenjében szállóigét szült: tetszettek voltak forradalmat csinálni! Orbán elnök úr innen eredeztette mostani bejelentését: megcsináltuk, mármint a forradalmat! Illetve, nem mi csináltuk, hanem a szavazófülkében a választópolgár, de mi most már egyek vagyunk. Tegyük fel, hogy így van! Akkor viszont, kérdezem én: holnaptól nincsenek tőkések? Holnaptól a munkásé a gyár? Holnaptól államosítják a villamosáram-ellátást? Ugye, hogy nem! Akkor bizony szó sincs forradalomról!
Persze, gyanítom, hogy mi fájhatott annak idején azoknak, akik bírálták a békés rendszerváltást. Nem az, hogy megindult az állami vagyon privatizációja, nem az, hogy szétverték a termelőszövetkezeteket, és újra megszülettek a magánnagybirtokok, nem az, hogy a hatalomból kitessékelték a munkást, a dolgozót. Nem, nem ez fájt! Az fájt, hogy az MSZP fejeseinek és milliomos barátaik formájában vetélytársakra akadtak a privatizációban, a hatalom élvezetében. Rájuk fogták, hogy ők a régi rendszer képviselői, ők a „kommunisták”, pedig semmi mások nem voltak, mint újszülött kapitalisták. Félreértés ne essék: 2010 áprilisában a választók nem arról döntöttek, hogy ők nem akarnak szocializmust, hanem kapitalizmust. Arról szavaztak, hogy elegük van a munkanélküliségből, a lakások elárverezéséből, a rossz utakból. Elnézték a Fidesznek az ideológiai lábjegyzeteket. Lehet, hogy holnap is elnézik, ha lesz mindenkinek munkája, ha lesz lakása, ha lesznek jó utak. Feltéve, ha lesz!
VONA GÁBOR MELLÉNYKÉJE
Vona Gábor mellénykéje a szélsőjobboldal, a rasszizmus, az antidemokratikus magatartás jelképévé emelkedett a múlt héten. Hála a mellénykének, sok minden kiderült. Például az, hogy a Jobbiknak az égadta világon semmit sem kell csinálni a parlamentben, a többiek életben tartják. Ha folyton-folyvást elhatárolódnak tőle, ha kizárják őket minden létező helyről, Vona úr majd elmondhatja négy év múlva: gyerekek, sorry, illetve pardon, nem tudtuk megoldani a cigánykérdést, nem lett csendőrség sem, semmi se lett abból, amit ígértünk, mert ezek a csúnyák megakadályoztak bennünket. Kiderült az is, hogy a Jobbik pucájában nem sok vér van. A többiek ugyanis nem vették fel a mellénykét. Néhányan díszmagyarban virítottak, mint múlt századi tekintetes urak, illetve most még tekintetes asszony is volt közöttük, de ennyi volt az a híres „radikalizmus”.
A RENDŐR DOLGA
 Ez igen! Merje csak bárki is bántani a magyar rendőrséget! Derék rendőreink bilinccsel a kézben várták a pillanatot, amikor az új parlament megalakul, és máris mentek Hagyó Miklósért. Az egykori budapesti főpolgármester-helyettes számíthatott erre, hiszen az elmúlt hónapokban szocialista párti társai és üzletfelei is elhagyták. Nem indulhatott a választáson, az MSZP-tagsága is már a múlté, senkinek sem kell a politikai leprás. Derék rendőreink keze eddig meg volt kötve. Hagyó úr ugyanis az új parlament megalakulásáig mentelmi jogot élvezett. Hogy miért nem oldotta fel a parlament? Mi lesz azokkal, akik éveken át fedezték Hagyó urat? Nos, valószínűleg semmi. De most nem is róluk van szó, hanem szemfüles rendőrségünk bravúros teljesítményéről. Ez igen! Nem szeretnék ünneprontó lenni, de én valaminek jobban örültem volna. Például annak, hogy az új parlament megalakulásának pillanatában a rendőrök a budapesti utcákon, a kereszteződésekben jelentek volna meg. Szépen, egyenruhában, de csak úgy gyalogosan, hogy mindenki tudja: ezentúl a rendőr dolga az állampolgárt védeni és segíteni. Mondd, tényleg az lesz? Még egy apróság! Ha már úgyis bevitték Miklós urat, kérdezzék már meg, mit tud a Kádár-sír szétrombolásáról?
THÜRMER GYULA
|
