A Munkáspárt valamennyiünké

Túl vagyunk a parlamenti választásokon, kezdünk magunkhoz térni. Hát igen, ne titkoljuk: a választási sikertelenségnek senki sem örült. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezeken a választásokon minden ellenünk hat: maga a választási rendszer, a pénzhiány, minden. Ettől kapitalizmus a kapitalizmus. De most már túl vagyunk rajta. A Központi Bizottság márciusi és áprilisi ülésének anyagai a kezünkben vannak. Az értékelés világos, vállalható. Jó alapot ad arra, hogy a megyékben és Budapesten a KB módszerét követve ki-ki elvégezze saját helyi értékelését.

KONGRESSZUS DECEMBERBEN

A Központi Bizottság döntött arról is, hogy a párt kongresszusát ez év decemberében lenne helyes megtartani. Miért akkor, és miért nem azonnal? Nos, a válasz egyszerű. Kell egy kis idő ahhoz, hogy végiggondoljuk helyzetünket, felmérjük, hogy mire is akarunk, és mire tudunk vállalkozni. Sokan aggódnak: mi lesz a párttal? Nos, az lesz, amire mi, a tagság képesek leszünk. Három dolgot kell eldöntenünk. Van-e bennünk politikai akarat a folytatásra? Vállaljuk-e, hogy dolgozunk a pártért? Vállaljuk-e, hogy pénzünkkel eltartjuk a pártot?

A Központi Bizottság június 26-án megvizsgálja, hogy mennyit költöttünk a választásokra. Megnézi, mennyi pénzünk van, s az mire elég. A pártnak nagyon fontos döntést kell hoznia. El kell dönteni, hogy akarunk-e országos központot vagy sem. Négy éve, a legutóbbi kongresszusunkon már eldöntöttük, hogy a pártot a mai helyzetében csak felülről lehet szervezni, és ehhez erős országos központ kell. Ezt eddig meg is valósítottuk, de most híján vagyunk a pénznek. Az országos központ léte a párt közös létérdeke, ennek megfelelően kell állást foglalni júniusban.

BESZÉLJÜK MEG KÖZÖS DOLGAINKAT!

A kongresszusra való felkészülés második pillére a párttagokkal való elbeszélgetés, amelyről a KB döntött. A párt elnöke június végéig elbeszélget a KB minden tagjával, a megyei és budapesti elnökségek tagjaival. Ez a munka folyik, a KB-tagok zömével már megvolt a beszélgetés. Sor került a találkozókra a megyei vezetőségekkel is Szolnok, Hajdú, Békés, Nógrád, Fejér, Baranya, Borsod megyében. Folynak az elbeszélgetések Budapest és Pest megye aktivistáival.

A megyei elnökök feladata az, hogy szeptember végéig lefolytassák az elbeszélgetést a párt minden tagjával. Ezt a munkát nem lehet „bérbe adni”. Minden elvtársunknak tudnia kell, hogy véleményét, döntését a párt vezetése kéri, és számít is rá.

Nem szabad összekeverni a dolgokat. Beszélgetésről, elbeszélgetésről van szó, és nem tagrevízióról, nem tagkönyvcseréről. A lényeg az, hogy közösen döntsünk a párt sorsáról. Mit kell egymástól megkérdeznünk?

Mit vállalunk a pártban, milyen munkát? Ha vezetői tisztséget vállalunk, vállaljuk-e az ezzel együtt járó tisztességet, de a lemondást, az áldozatot is?

Előfizetjük-e A Szabadságot? Nem fölösleges kérdés, hiszen tagságunk jelentős része nem fizeti elő. A Szabadság összekötő kapocs a tagok között. Fórum a politikánk kifejtésére. És nem utolsó sorban minden eladott újsággal a pártot is segítjük anyagilag. Ezt kell megértenünk és megértetnünk.

Meg kell kérdeznünk egymástól, hogy mennyi tagdíjat fizetünk, és mennyi jövedelemből. A kis jövedelmeknél 0,5 százalék, a nagyobbaknál 1 százalék a közös vállalásunk. Az eddigi elbeszélgetések jelzik, hogy elvtársaink értik, hogy emelni kell, ha élni akarunk.

Meg kell kérdeznünk: tagja vagy-e az „Ezres klubnak”? Itt azokról az elvtársakról van szó, akik a tagdíj mellett havonta, rendszeresen legalább 1000 forinttal segítik a pártot. Jó lenne, ha minél többen csatlakoznának, hiszen ez a pénz közvetlenül az országos központ működését, vagyis az egész párt továbbélését szolgálja.

Beszélnünk kell arról is, hogy mit gondolunk a párt jövőjéről? Milyen ötleteink, javaslataink vannak?

Ezekről a kérdésekről őszintén kell beszélnünk. Négyszemközt, a megyei elnök és a párttag. Ismernünk kell párttagjaink életkörülményeit. Akinek több a jövedelme, attól a párt joggal várja el, hogy több pénzzel támogatja a pártot. Aki fiatalabb, egészségesebb, mint többi elvtársunk, joggal várunk el több munkát.

KIÉ A MUNKÁSPÁRT?

A KB döntése jó és helyes. Nem oldja meg gondjainkat, de segíthet megoldani. Van, aki azt mondja, hogy kevesebben leszünk, ha elbeszélgetünk a párt tagjaival. Nem szabad, hogy így legyen! Nem tagrevíziót folytatunk. Mindenkire szükség van, aki egyetért a Munkáspárt politikájával, és mindenkitől a lehetőségeinek megfelelően várunk el munkát és támogatást.

Van, aki azt mondja: nehéz munka minden párttaggal elbeszélgetni. Igen, nehéz, de megéri. A párt politikája sajnos nem jut el sok párttagunkhoz, sokan nem ismerik a párt helyzetét.  Az esetek többségében, ha a párttag megérti a párt helyzetét, még azok az elvtársaink is segíteni akarnak, akik egyébként nagyon nehéz helyzetben vannak.

Az elbeszélgetés eredményét egy kérdőíven is rögzítjük. A helyzet komoly, mindaz, amit vállalunk, az nem maradhat pusztába kiáltott szó. A kérdőíveket a párt elnökének kell elküldeni. A párt elnöke szeret­ne min­den elvtársunkkal maga beszélgetni, de nyilván ez nem megy. De ő is, a párt Központi Bizottsága is szeretné tudni, hogy ki mit vállal közös harcunkban. A Munkáspárt ugyanis valamennyiünké.