HARC A TŐKE ELLEN 

1925. április 14-én megalakul a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. A cél, mint láttuk, hogy a munkásságnak legyen olyan legális pártja, amely indulhat a parlamenti választásokon, legálisan részt vehet a közéletben, és nem utolsó sorban, hogy nyilvánosan is ellensúlyozza a Peyer Károly vezette MSZDP politikáját, amely lényegében kiegyezik a tőkés rendszerrel. De hogyan is működik e párt?

ÚJ, LÜKTETŐ, HARCOS SZELLEM 

Az MSZMP – és ez nagyon fontos – a KMP által szervezett és támogatott legális párt. Budapesten, a VII. kerület, Hernád utca 23-ban működik a központi iroda. A párt tagjainak többsége nem kommunista, hanem az MSZDP vezetőinek politikájával elégedetlen, azzal szembeforduló baloldali ember. A pártot a parlamenti választási kerületeknek megfelelően szervezik. A taglétszámot nem lehet pontosan megállapítani, de a korabeli becslések szerint 1925 júniusában 1500 tagja van, 1926-ban már 10 ezer.

A Hernád utcában és a kerületi pártszervekben kéthetente nyílt pártnapot tartanak a munkásoknak. A párt tagjai rendszeresen elmennek az MSZDP gyűléseire is, hogy híveket szerezzenek. „Új, lüktető, harcos szellem jelentkezett mindenütt, nemcsak az MSZMP pártnapjain meg a szakszervezeti gyűléseken, de magukon a szociáldemokrata pártnapokon is, ahol a mieink élesen, támadóan és eredményesen léptek fel.” E gondolatot Rákosi örökíti meg emlékirataiban.

A pártmunka fontos részeként vasárnaponként a párt túrákat szervez a budai hegyekbe. A kirándulás olcsó szórakozási lehetőség, ahova szívesen jönnek az emberek. Ugyanakkor lehet beszélgetni a résztvevőkkel, közelebb hozni őket a mozgalomhoz.

RÖPLAPOZÁS A PARLAMENTBEN

1926 nyarán megalakul az MSZMP Fiatalmunkás Alosztálya. Ma azt mondanánk, a Baloldali Front. Vezetője Lőwy Sándor. Lőwy ekkor 20 éves, szakmáját tekintve pék, Csehországból települ át. Hamarosan börtönbe kerül, de a harcot ott sem adja fel. A váci fegyházban éhségsztrájkot szerveznek. Ennek során mesterséges táplálással ölik meg 1929-ben.

1927. február 15-én olyan esemény történik, amely egyedüli a Horthy-rendszer 25 éves történetében. Czövek Andor, a Fiatalmunkás Alosztály egyik tagja a parlament karzatáról több száz röpiratot szór le. Czövek 26 éves női szabósegéd, „gyakorlott” az ilyen munkában, többször követett már el „rendőri vétséget”. A kommunisták megtalálták a megfelelő embert, és ő végrehajtotta a feladatot.

AMIÉRT A MUNKÁS HARCOLNI KÉSZ

„A munkásság öntudatos pártjának tehát az a kötelessége, hogy a munkásság napi szükségleteiből eredő olyan komoly követeléseket állítson fel, amelyért minden munkás harcolni kész” – mondja a párt egyik dokumentuma. Milyen követelésekről van szó? Általános 25 százalékos béremelés, a 8 órai munkaidő betartása, rendkívüli munkanélküli segély, az egyszoba-konyhás lakásokra kedvezményes lakbér megállapítása.

Az embereket érintő napi kérdésekben mozgósítanak a párt helyi szervezetei is. 1926 szeptemberében a párt XX-XXI. kerületi bizottsága lakógyűlésre hívja a Mária Valéria-telep (ma József Attila lakótelep) lakóit: „A Mária Valéria-telep lakói a legnagyobb nyomorúságban élnek. Embertelenül kis szobákban 8-10 ember van összezsúfolva… A telepen nincs iskola, nincs orvos, nincs gyógyszertár… Szeptember 22-én, szerdán este 7 órakor a Pócs-féle vendéglőben (a telepen) nyilvános népgyűlést tartunk.”

MIÉNK AZ UTCA!

Az MSZMP, élve a legalitás lehetőségével, utcai tüntetéseket szervez. 1925 júniusában az „egyre szaporodó tömeg a Conti utcán keresztül a Tisza Kálmán térre (ma Köztársaság tér) vonult. Itt gyalogos, lovas és kerékpáros rendőrök szétverték a tüntetőket” – olvashatjuk az MSZMP korabeli röpiratában.

1926 márciusában „tüntető sétát” szerveznek az egykori Apponyi tértől (ma Ferenciek tere) indulva az Andrássy úton át a Hősök teréig. A rendezvény előtt „Ki az utcára!” felhívással napokon át röpcédulákat szórnak szét a városban. A rendezvény komolyságát jelzi az is, hogy a magyar királyi államrendőrség 292 nyomozót, és közel 4000 rendőrt mozgósít. A magyar királyi csendőrség további 200 csendőrt, a honvédség pedig 2000 katonát. Letartóztatják Vági István pártelnököt, elkobozzák a vörös zászlókat. A gyűlést így megakadályozzák, de a „séta” folyik. A párt erkölcsi győzelmet arat.

VIDÉKI MUNKA 

Az MSZMP vidéken is létrehozza szervezeteit. „1925. november 2-án újból megindult a pártban a szemináriumi előadások sorozata. Ekkor már a földkérdéssel foglalkoznak… Legfőbb törekvésük tehát a jövőben az lesz, hogy vidéki pártszervezetek egész sorát hozzák létre” – olvashatjuk a rendőrség politikai nyomozó főcsoportjának jelentésében. A párt a feudális nagybirtokok felszámolását, radikális földreformot követel, azaz a nagybirtokosok földjeit ingyen kapják meg a parasztok. A nagybirtokosokat pedig az állam a gazdagokra kivetendő külön vagyonadóból kártalanítsa.

HARC A VÁLASZTÁSOKON 

1926 decemberében kerül sor parlamenti választásokra. Bethlen István miniszterelnök a rendszer megszilárdítását akarja. A baloldal előretörése aggasztja. A döntés megszületik: a baloldalt, az MSZDP-t meg kell gyengíteni, az MSZMP indulását pedig meg kell akadályozni. Sztranyavszky Sándor akkori belügyi államtitkár jelentésében ez áll erről: „Az MSZMP eddigi működése az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányult. Ezért a rendőrhatóságok a párt működését lehetőség szerint megakadályozzák.”

Az MSZMP kezdettől fogva harcot hirdet a munkásosztály akcióegységéért. Ennek jegyében sürgette, hogy a Szakszervezeti Tanács és az MSZDP álljon ki a munkáskövetelések mellett. 1926 tavaszán közös munkásgyűléseket javasolnak a szociáldemokratákkal, később pedig kifejezetten munkásegységfrontot. Akcióegység azonban nem jön létre. Az MSZDP vezetése nem akarja, az MSZMP-nek pedig nincs ereje kikényszeríteni.

Az MSZMP-nek Észak-Pesten és Szolnokon sikerül is benyújtani a szükséges számú aláírást, indulásukat azonban megakadályozzák. A megoldás látszólag törvényes, és mind a mai napig ismert. A választási bizottság ilyen-olyan hiányosságokra hivatkozva nem fogadja el a jelöléseket. Másutt az aláírásgyűjtésnek teret adó kocsmárosokat a hatóság megfenyegeti. A plakátot ragasztó aktivistákat a rendőrök néhány órára előállítják. Szolnokon azzal fenyegetik meg a jelöltet, hogy agyonverik, és a Tiszába dobják, ha nem lép vissza.

Az MSZDP a Bethlen–Peyer-paktum 1921. decemberi megkötése óta a Horthy-rendszer kikerülhetetlen, de korlátozandó szereplője volt. Az MSZDP – Kecskemétet kivéve – minden lajstromos kerületben indul, míg egyéni jelöltjei csak 12 kerületben veszik sikerrel az első akadályt. Az MSZDP a korábbi 22 mandátum helyett csak 14 mandátumot kap. Bethlen elérte célját.

LESZÁMOLÁS AZ MSZMP-VEL

Az 1920-as évek közepén a rendőrség po­litikai nyomozó szervei már nagy tapasz­talatokkal rendelkeznek, és könyörtelenül folytatják a kommunista erők felkutatását. Az MSZMP vezetőinek egy részét már két hónappal a megalakulás után elfogják. A politikai rendőrség meghatározó személyisége Sombor-Schweinitzer József. Alig harmincévesen csinál karriert. Keményen fellép a szélsőjobboldali és baloldali mozgalmakkal szemben. Heti rendszerességgel tájékoztatja a belügyminisztert valamennyi magyarországi párt elmúlt heti tevékenységéről, a párton belüli mozgásokról. 1944. március 19. után a Gestapo letartóztatja, koncentrációs táborba deportálják. A háború után az amerikai elhárítást segíti a magyar háborús bűnösök felkutatásában.

A 20-as években tűnik fel az akkor harmincas éveinek elején járó Hain Péter rendőrnyomozó, aki a két világháború között a KMP kérlelhetetlen ellensége. Ő fogja el Rákosi Mátyást is. Egyre feljebb jut a ranglétrán. 1944-ben ő lesz a fasiszta állambiztonsági rendészet vezetője. 1946-ban a népbíróság halálra ítéli, kivégzik.

Az 1920-as években azonban még ők az erősebbek. Az MSZMP vezetőit letartóztatják. Magát Vágit 1927 novemberében 4 és fél évre elítélik. Lőwy, Hámán mártírként haltak meg. Mások az illegalitásba szorulnak.