Oligarchák döntenek a munkásjogokról

„Elkötelezettek vagyunk a munka becsületének visszaadására, célunk, hogy a tisztességesen elvégzett munka legyen a boldogulás és az előrejutás alapja” – hivatalosan a Fidesz ezzel a lózunggal – is – lát neki a kormányzásnak. Lesz-e a hangzatos jelszóból valóság? Egyelőre úgy tűnik, hogy a jobboldali párt gazdasági programja is a magyar nagytőke és a multik elvárásaihoz idomul: a kormánnyal való Nemzeti Konzultáción ezt az irányt szabták meg a korábban az MSZP oldalán álló és az ősjobboldali hazai oligarchák. A szép nevű tanácskozásra a munkások képviselőit nem hívták meg, amire a legnagyobb szakszervezeti szövetség csak egy kuncsorgó levéllel volt képes reagálni.

A Fidesz-kormány gazdaságpolitikáját három ember irányítja. Már a nyolcvanas évek spontán privatizációjának ő az egyik szervezője. Antall Józsefnek is ad tanácsokat,

Or­bán Viktor első kormányában már miniszterként bizonyított: ugyan biztosított némi támogatást a magyar középvállalkozói szektornak, azonban ennek mindig határt szabott a nagytőke, illetve a külföldi multinacionális cégek érdeke. Ennek jegyében módosították a Munka Törvénykönyvét is, csonkították a munkavállalók jogait.

Fellegi Tamás médiamágnás a másik meghatározó figura, az ő feladata a szájából enyhén szólva is komikusan ható oligarchák elleni harc, illetve az uniós pénzek szétosztása. Ezt a két embert a miniszterelnökséget vezető egykori pénzügyminiszter, Varga Mihály ellenőrzi.

A valutaalap grófja 

A csapat „külsős” tagja Szapáry György, a miniszterelnökség főtanácsadója, ő fog tárgyalni Orbán nevében külön is az IMF-el. Kit fog képviselni? Magyarországot a Valutaalapnál, vagy a Valutaalapot Magyarországon? Nos, erre is természetesen a jövő ad választ, azonban némi sejtésünk lehet róla, ha felidézzük Szapáry eddigi életpályáját. Az valószínűleg csak érdekesség, hogy hősünk – teljes nevén Szapáry György Béla Mária József István – a Szapári, széchy-szigethi és muraszombati gróf Szapáry Gyula és futaki gróf Hadik Adél Etelka második gyermeke, akiben ‘56-ban a nyugati arisztokrata életforma diadalmaskodik a hazafiasság fölött, elhagyja Magyarországot. 1967-től aztán már Washingtonban a Nemzetközi Valutaalapnál tűnik fel, ahol afrikai, ázsiai és európai országok ügyeivel foglalkozik. 1987 és 1990 között az ázsiai ügyek főosztályának vezetője, azaz ismeri a „gyarmati létet”. Antall József alatt a Nemzeti Bank mindenható alelnöke, aki közreműködik a Nyugat által elvárt forintgyengülésben, növeli az inflációt. Ez lesz a posztja az első Orbán kormány idején is. Megbíznak benne Nyugaton, 2004 és 2007 között az Európai Bizottság Pénzügyi és Gazdasági Bizottságának tagja, illetve az Európai Központi Bank Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának tagja. Nem véletlen, hogy ő az, aki Brüsszelben feldobja a szocialista kormányt is, hogy az autópálya-építési pénzeket szabálytalanul számolják el. Természetesen igaza van, az azonban figyelemre méltó, hogy elsősorban kinek az érdekeit nézi...

Nos, ezeknek az embereknek kellene visszaállítania a munka becsületét és megvédeniük a dolgozók jogait. Ugye milyen életszerű? Első lépésük mindenesetre a nagytőkével való nyilvános frigy megkötése volt – nyilvános, mert hát a Fidesz már korábban megalkudott a korábban az MSZP-t támogató Dem­ján Sándor­­ral, Csányi Sándorral, s a jelek szerint kiharcolta a politikai védettséget az Újbudát Molnár Gyula szocialista polgármester segítségével privatizáló Leisztinger Tamás is. A hangzatos Nemzeti Konzultáció keretében aztán a leendő Fidesz-miniszterek és Orbán Viktor is mindenben a kedvükben járt, szólniuk sem kell, ők teljesítik kívánságaikat.  

Tehetetlen mszosz 

Egyezhet-e a nagytőke és a munkavállaló érdeke? A munkahelyteremtés lehet közös érdek, de a dolgozó jogai esetében már aligha beszélhetünk ilyesmiről. Mint ahogy nem feltétlenül egyezik a nagytőke, s pláne a multi érdeke a kis- és középvállalkozó, s általában a nemzetgazdaság elvárásaival. A Fidesz-kabinet azonban a jelek szerint csak az egyik oldalra hallgat.

A Nemzeti Konzultációra nem is hívták meg a munkavállalókat, a véleményükre nem voltak kíváncsiak. Miért is lettek volna? A jelenlegi magyar szakszervezeti mozgalom nem képvisel ütőképes erőt, ágazatilag és politikailag megosztott. A legnagyobb, az MSZP-t húsz éven keresztül fenntartások nélkül kiszol­gáló MSZOSZ most is a megalkuvás taktikáját választotta: mindössze egy Orbánnak írt levélre futotta az erejéből, amelyben jelezte, hogy nem esett nekik jól, hogy nem konzultáltak velük is. Ennyi... De természetesen, ha majd a miniszterelnök úr jónak látja, ők rohannak hozzá „egyeztetni”.  Erre az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kerülhet majd sor, ahol – minő véletlen – éppen a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége adja a soros elnökséget. Márpedig ők a sztrájkjog megnyirbálásáról és a korkedvezményes és kor­engedményes nyugdíj szabályainak „megfelelő” változtatásairól akarnak egyezséget. S hát, mint az előző Orbán kormány idején is: átfogóan akarnak változtatni a Munka Törvénykönyvén is. Ezzel kellene szembeszállnia a szakszervezeteknek. Az említett sóhivatalban a munkavállalói oldalt képviselő Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke, Kuti László keményen ki is állt: sajnálkozott, hogy a Fidesz nem tárgyalt eddig velük, s reményét fejezte ki, hogy majd fog, s talán meg is hallgatja őket.

Karakán, munkás kiállás volt...