Aktuális Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

A KMP első kongresszusa

Mozgalmi kirándulás Hűvösvölgybe

1925. augusztus 19-21 között Bécsben, egy munkáskönyvtár olvasótermében 22 magyar kommunista, 21 férfi és egy nő ült össze, hogy döntsenek a magyar kommunista mozgalom feladatairól. A találkozó az 1919 után újjászervezett KMP I. kongresszusa.

Csupa fiatal ember. Heten még 20-as éveikben járnak, 40 évnél idősebbek csak négyen vannak. A küldöttek több mint fele munkás.

Egységet a stratégiai kérdésekben 

A kongresszus feladata, hogy a párt egységes álláspontot alakítson ki a legfontosabb kérdésekről. A nemzetközi helyzetről Alpári Gyula tart ismertetőt. Ő az idősebbek egyike, már elmúlt negyven. Teológiai pályára akart lépni, és eleinte a rabbiság elnyerésére törekedett, de csakhamar félbeszakította tanulmányait és hírlapíró lett. Alpári valaha az MSZDP tagja volt, de 1919-től már a KMP tagja. A Tanácsköztársaság idején Kun Béla helyettese a külügyi népbiztosságon. 1944-ben a fasiszták ölik meg Sachsenhausenben. A kongresszus dönt arról, hogy kapcsolatokat kell kiépíteni a térség más kommunista pártjaival, és követelni kell, hogy Magyarország ismerje el a Szovjetuniót.

A belpolitikai helyzetről többen is szólnak. Kun Béla a KMP feladatairól beszél. Váradi László az MSZMP jelentőségét ismerteti. Váradi később eltávolodik a mozgalomtól. A kongresszus megállapítja, hogy a pártnak törekednie kell a legális lehetőségek megtartására, beleértve az MSZMP működtetését, de nem szabad feladni az illegális munkát sem.

Landler Jenő (balra) Bécsben

A munkások között kell dolgozni

A kongresszusi tézisek utalnak arra, hogy a magyar proletáriátus létszáma erőteljesen megnőtt, de szervezettsége alacsony. Ebben szerepe van annak is, hogy az MSZDP elárulta a munkásság ügyét.

A kongresszus kimondja, hogy a kommunisták is küzdhetnek az általános választójogért, a köztársaságért, függetlenül attól, hogy ezek a polgári pártok jelszavai.

A szakszervezeti téma és a gazdaságpolitikai kérdés előadója Landler Jenő. Landler közismert személyiség, ekkoriban 50 éves, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg parancsnoka. A kongresszus sikerként könyveli el, hogy a párt vezető tisztségekhez jutott a ruházati ipari munkások és a bőripari munkások között. A párt ugyanakkor nem lehet elégedett a szakszervezetekben végzett munkával, mondja ki Landler. Túl sok a szervezetlenség, az átgondolatlanság.

A földkérdésről ugyancsak Kun Béla szól. A kongresszus megfogalmazza a párt új agrárpolitikáját: a nagybirtok megváltás nélküli kisajátítását és a parasztság közötti ingyenes szétosztását.

Új szervezeti szabályzat, új vezetés

A párt szervezeti szabályzatának előadója Rákosi Mátyás. Nagy figyelmet szentel az üzemi pártmunka szervezésének, az üzemi pártsejtek erősítésének. Kimondja: aki belép a KMP-be, annak nemcsak a párt politikájával kell tisztában lennie, de tudnia kell, hogy a pártba való belépése munkát, harcot, aktivitást jelent. A „párt nem baráti testület, hanem egy közös cél­ért, közös eszközökkel, közös terv szerint harcoló forradalmároknak a szervezete” – olvasható a tézisekben.

A kongresszuson megválasztott Központi Bizottság megválasztja a KMP új vezetőit. A Központi Titkárságban helyet kap Rákosi Mátyás, továbbá Komor Imre 23 éves újságíró, Mitterer József 28 éves könyvkötő és Őry Károly 27 éves famunkás. Őt hamarosan letartóztatják, majd 3 és fél év börtön után a Szovjetunióba ment. A Külföldi Bizottságba került Al­pári Gyula, Kun Béla és Landler Jenő.   

 

TANULSÁGOK A KMP TÖRTÉNETÉBŐL:

1.  A kommunista pártnak az üzemekben, a munkások között kell dolgoznia.

2.  A párt tagjainak tisztában kell lenniük azzal, hogy egy harcoló szervezet tagjai.

3.  A kommunisták is küzdhetnek az általános választójogért, a köztársaságért, függetlenül

attól, hogy ezek a polgári pártok jelszavai.

 

A forradalmár költőnő

Százhúsz éve, 1890. május 25-én született Várnai Zseni, József Attila-díjas költő, író.

Sokgyermekes szabó édesapja Nagyvázsonyból költözött családjával Pestre a jobb élet reményében. Zseni a Dohány utcai polgári iskolában tanult, majd gép- és gyorsíró iskolát végzett. Közben a színház is csábította, 1908-ban oklevelet szerzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de színpadra végül soha nem lépett.

1909-ben feleségül ment Peterdi Andor íróhoz, az ő révén került kapcsolatba a munkásmozgalommal, és a Népszava körével. Itt jelent meg első költeménye is, az Anyaság. Igazi hírnevet a Katonafiamnak! című versével szerzett, amelyet az 1912 májusában Budapesten és környékén tartott nagy munkásmegmozdulások eseményei ihlettek. A vers refrénjét – Ne lőj fiam, mert én is ott leszek! – később, a világháborús időkben is gyakran idézték.

A Népszavában megjelent vers miatt a budapesti és kolozsvári ügyészség is vádat emelt ellene, amit aztán később ejtettek. Első köteteiről a Nyugat költői is elismeréssel szóltak, Kosztolányi az olasz költőnő Ada Negri anyaságot megéneklő verseihez hasonlította Várnai műveit, Kaffka Margit „őszinte és igaz lelkünkből örvendetes” dokumentumnak nevezte második kötetét.

A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja volt. A fehérterror alatt a legsúlyosabb anyagi gondok közepette élt és alkotott, férjét éppen lányuk születésekor hurcolta el egy tiszti különítmény. Alkotóereje ennek ellenére töretlen maradt, hangja azonban mind elégikusabbá vált.

1928 és 1942 között a lipótvárosi zsidó nőegylet kulturális tevékenységét szervezte. A második világháború idején egy antifasiszta csoport tagja volt, illegális röpiratokon terjesztett verseivel (Lázadj, magyar!, Kopogtatok) az ellenállásra buzdított.

A háború után egy ideig a Kossuth Népe és az Új Idők című lap munkatársa volt. Költészete egyre népszerűbbé vált, témái, az asszonyiság, az asszonyi sors, a békevágy, a társadalmi változások, az épülő szocializmus iránti öröme bensőséges emberi hangon szólaltak meg, verselésének egyszerűsége, hétköznapi nyelvezete szinte minden olvasóhoz közel hozta műveit.

Prózaíróként is szép sikereket mondhatott magáénak, önéletrajzi regénytrilógiájában (Egy asszony a milliók közül) költői pályájának kibontakozását, a történelmi viharok, változások keretezte életét rajzolta meg.

Igen népszerűek voltak gyerekeknek szóló művei, meséket, gyermekverseket tartalmazó kötetei (A mesélő erdő, Furulyaszó, Tündérkert, Az igazlátó király) is. Verseit számos nyelvre, többek között japánra, kínaira, lengyelre, eszperantóra fordították le.

Hosszú és termékeny élet adatott számára, 1981. október 16-án 91 éves korában hunyt el Budapesten.

 

MEGHÍVÓ

XXI. évforduló

2010. július 4.

A Magyar Kommunista Munkáspárt július 4-én, vasárnap 10 órai kezdettel

emlékezik meg a XX. század legnagyobb magyar államférfijának,

Kádár János halálának 21. évfordulójáról.

 

Kérjük, mindenki egy szál virággal tegye tiszteletét

a Fiumei úti sírkertben!