|
 Van új miniszterelnök. Van új parlament. Vannak hamarra lecsukott ex-politikusok. S ez utóbbiakból hányan lesznek még..?
Félelmetes ezt nézni. Na nem azért, mert nem így lenne helyes. Azért, mert eddig kellett várni arra, hogy az országot vezetők kezére rácsaphasson a törvény ereje. A törvény, melyet a mentelmi jog semmissé tehet. Ptk? Btk? Hát ezek – talán – most kiderülhetnek.
Ezek az emberek eddig olyan dolgokról, pénzekről dönthettek, büntetlenül, saját zsebre, amit mi, egyszerű állampolgárok elképzelni sem tudunk.
S most van néhány ember, akit kiemeltek, úgymond, példát statuálni.
De mindannyian tudjuk: ez csak a jéghegy csúcsa!
Igen, odavetettek néhány bűnbakot, hadd’ vigyék el a balhét, mindenki helyett.
De tényleg elhisszük, hogy tényleg csak ők a bűnösök?
Demszky Gábor semmiről sem tudott? Gyurcsány Ferenc semmire nem adta áldását? Ugyan már!
Mégis, van valami, ami még ennél is félelmetesebb.
A Fidesz ezerrel sulykolja a képviselői állomány csökkentését, a kettős állampolgárság kérdését, mindent, ami látszat-intézkedésként valamikorra majd meghozza gyümölcsét.
De eszükbe sem jut elvenni a képviselők mentelmi jogát, a bármire elszámolható költségtérítés intézményét.
Mire vezet ez?
Arra, ami eddig volt.
A képviselő lophat, csalhat, hazudhat: megteheti.
A világon senki nem vonhatja felelősségre, mert védi a mentelmi joga.
Nincs felelőssége! Sőt, nem csak képviselői, de emberi felelőssége sincs!
Hát micsoda öszvére ez a demokráciának?!
Nem hívható vissza a képviselő, ha nem jól képviseli választói érdekeit. De akkor sem, ha bűncselekményt követ el, pusztán emberi gyarlóságból.
Miért jár ez nekik? Csak. Mert megszavazták. Mert jár a „magukfajtának”.
Vona menetelhet talpig gárdistában, akkor is csak propagandát csinál magának – a rendőr nem viheti el.
A többiek még nem próbálgatják határaikat, de ne féljünk, nem késik soká!
Közel vannak a tűzhöz, a húsos bödönhöz. Egyik sem fogja azt mondani: ugyan, ne hozzunk létre új bizottságot, inkább fejlesszük a lehetséges pénzből Borsod infrastruktúráját…
Szóval nem jött el a szép, új világ. A világ az, aminek látszik: szűk pátriánkban kapitalista.
Jogod van szabadnak lenni, oda menni, ahová akarsz, azt mondani, amit akarsz. Úgysem érdekel senkit.
S persze jogod van gyűlölni az otthonodat elvevő bankot, a kilakoltatót, a törvényt, ami ezt lehetővé teszi. Mert neki erre van joga.
Nekünk viszont továbbra is jogunk van felemelni a szavunkat: ebben az országban tízmillió ember él, aki nem akarja továbbra is kiszolgálni a közszolgákat!
A közszolgálat hivatás: a köz szolgálata.
Ők legyenek értünk, s ne fordítva!
CSEH KATALIN
|
Újabb pusztítás: bezár a bánya, bezár az erőmű
 Az eddig bezárt magyar üzemek közül sok olyan volt, amelyről kiderült, hogy nem is voltak veszteségesek, hogy nem is kellett volna őket elkótyavetyélni, bezárni és ezzel munkások tömegét a szakadék szélére sodorni.
Kormányváltás előtt nagyot akar szakítani valaki – valakik? A tőke útjai nagyon is kiszámíthatóak, de a tőkés gondolkodása kacskaringós.
A Márkushegyi Bányaüzem mélyművelésű, Európában is egyedülálló módon a teljes szénfeldolgozási technológia a föld alatt zajlik, amely csökkenti a káros környezeti hatásokat. Nem beszélve az Oroszlányi Erőműről, amelynek szállítja az alapanyagot.
Az uniós előírások értelmében az erőművet füstgáz-kéntelenítővel látták el. Négy kazánból kettő alkalmas biomassza felhasználására, amelynek aránya kb. 30 százalék. Az EU, amire mindig előszeretettel hivatkoznak, miért vonná össze ritkás szemöldökét?
A megújuló energiahordozók alkalmazása, a bányászat tekintettel van a környezetre, a vállalat 1500 embert foglalkoztat.
Az MVM igazgatóságának „bölcsessége” mégis azt mondja, hogy év végén be kell zárni a bányát, majd három év múlva az oroszlányi erőműnek is harangoznak, mert folyamatosan veszteséges.
Az erőmű jelenleg Oroszlány és Bokod távhő-ellátását biztosítja, tehát az önkormányzatok máris törhetik a fejüket. Szóba jöhet a geotermikus fűtés? Néhány esetben már ez elé is akadályt gördítettek, mert nem a megfelelő haverokhoz került volna a pénz.
„Én már soha nem leszek igazi bányász!” – mondja egy huszonéves férfi, és szomorúan néz a sötét szénbe. Nehéz szakmát választott. Kilátástalan életét kémleli, pedig a biztonsági mérnök szerint van jövője a bányászatnak. Kétszáz román bányászt már hazaküldtek, most a hazaiakon a sor.
Minden munkásra egyforma sorsot mér a tőke, mert csak saját hasznát nézi. Vagy kizsákmányol, vagy pedig utcára tesz. A tőke nem emberbarát, a tőke pénzbarát.
Fenyőfőn bauxitot, Úrkúton mangánt bányásznak. Velük mi lesz?
Vajon számukra is öntik már a halálharangot?
FOGARASI ZSUZSANNA
|
|
