Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

A FIDESZ REFORMJAIRÓL

A Fidesz-kormány programja tipikusan olyan dokumentum, amire nem lehet kapásból igent vagy nemet mondani. Feltéve, hogy komolyan politizálunk. Azon nem igen lehet vitatkozni, hogy Magyarország mostani helyzetén változtatni kell.

Elolvasva a kormányprogramot, senkiben sem lehet kétséges, hogy a Fidesz és szövetségesei változtatni akarnak. Mi lehet optimális esetben a végeredmény?

Egészen biztosak lehetünk abban, hogy nem teljesül Petőfi álma, még nem jön el a Kánaán. A „bőség kosarából” még a kormányprogram sikere esetén sem vehet majd mindenki egyaránt. Félek, hogy „a jognak asztalánál” sem fogunk mind egyaránt helyet foglalni. Mi lehet mégis az eredmény? Nos, az eredmény egy megreformált tőkésállam.

Ez-e a mi célunk? Nem, a mi célunk nem egy jobb kapitalizmus, hanem egy olyan társadalom, ahol nem a pénz uralkodik, ahol egyesek nem alázhatnak meg bennünket, nem zsákmányolhatnak ki csak azért, mert nekik van tőkéjük, nekünk meg nincs.

Mitévők legyünk azokkal a változtatási szándékokkal, mondjuk ki magyarul, reformokkal, amelyeket a mostani kormány hirdet? Ugyanis, bármilyen emelkedett retorikát is használjon a kormánypárt vezetője, attól még nem lesz forradalom, legfeljebb jó reformok a kapitalizmuson belül. Szóval, mitévők legyünk?

Biztos, hogy nem fogadhatjuk el azokat az intézkedéseket, amelyek kifejezetten a tőkés kizsákmányolást, a munkásság, a dolgozók további gazdasági és szellemi rabságban tartását szolgálják. Példának okáért nem hallgathatunk, ha a hatékonyságra, nemzeti együttműködésre vagy akármire hivatkozva a munkás kárára akarják megváltoztatni a munkatörvénykönyvet. De el kell ismernünk az olyan reformokat, amelyek jobbá tehetik a dolgozók életkörülményeit. Ha az ország többet fog költeni kutatásra és fejlesztésre, ha visszaállítják a vasúti mellékvonalakat, ha munkahelyeket teremtenek, az jó! Minden korlátja ellenére jó. Ugyanakkor minden nap meg kell mondanunk barátainknak és ismerőseinknek, hogy tényleg nem ez a Kánaán. A tőke nem fogja saját természetét megváltoztatni. Soha nem lesz a tőkés Magyarországon mindenkinek munkája, mert a tőke érdeke az, hogy mindig legyen munkanélküliség. Nem beszélve arról, hogy a tőke visszaveheti holnap mindazt, amit ma előszeretettel kínál.

KI TUDJA, MERRE VISZ A VÉGZET 

A kormányprogram nem untatta a kedves olvasókat a külpolitika részleteivel. Mondhatnám, általában a külpolitikával sem. Persze, mindennek van hatása külső kapcsolatainkra. Még egy ilyen apróságnak is, hogy az újdonsült képviselők spontánul elkezdik énekelni, hogy „Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen”. Igaz, már azután fakadtak dalra, miután a parlament elnö­ke hivatalosan bezárta az ülést. Nem hivatalosan énekelni a Székely Himnuszt, az nem ugyanaz, mintha a nemzeti ünnepen szólalna meg. De lehet, hogy még megszólal. Na, de az új felfogás szerint ez nem külpolitika, hanem nemzetpolitika, ami egészen más.

Szóval, visszatérve a külpolitikára, én szívesen olvastam volna arról, hogy mi lesz a viszonyunk az USA háborús terveihez, milyen EU-t akarunk, meg hasonló csekélységek. A kormányprogram kétségkívül érdekfeszítő része a következő: „Mi magyarok egyszerre vagyunk Európa részei és a Kelet határa, érdemes ezért élnünk mindkét gazdasági övezet, kultúra előnyeivel”. Ami igaz, az igaz, minden szó arany. S, ennél is jobb, ami ezután jön: „Új világgazdasági nyitásra van szükségünk, ami a Kelet felé való nyitást is jelenti, megtartva az Európai Unió tagjaként élvezett előnyeinket. Kína, Oroszország, India és a többi kelet-ázsiai gazdaság gyors fejlődésére is rá kell kapcsolni a magyar exportgazdaságot. Ez új piacokat nyithat a magyar mezőgazdasági termékeknek, a feldolgozóiparnak és a turizmusnak”. Jó, tényleg jó! A gyöngyszem azonban ezután jön: „Az új, 21. századi „vasúti selyemút” nyugati kapuja lehet Magyarország, ehhez ki kell építeni a kínai-orosz közlekedési folyosóhoz szükséges magyar közlekedési utakat”. Szép! Értem és helyeslem a külpolitika gazdasági megközelítését. Van azonban egy kis bökkenő. Mi nem vagyunk gazdasági nagyhatalom, sőt, sajnos, semmilyen nagyhatalom sem vagyunk. Ahhoz, hogy érdekessé tegyük magunkat, és ezt az erkölcsi tőkét gazdasági haszonra váltsuk át, komoly politikai lépésekre kell felkészülnünk. Például, mi lesz a viszonyunk a Kína elleni EU-embargóval kapcsolatban, maradunk-e Koszovóban, meg ilyenek. Lehet, hogy lesz változás az eddigi egyoldalú magyar állásponthoz képest, csak még nem mondták meg, mert titok? Így legyen! Szóval, van esélyünk végigmenni a göröngyös úton, akármilyen sötét is az éjjel, de ehhez bátorság, elszántság, önállóság kell.

THÜRMER GYULA