Duma helyett konkrét munka

A baloldali fiatal azért jön a Munkáspártba, hogy segítsen és tanuljon. Ha teljesíthető és értelmes feladatokat adunk neki, ha látja, hogy dolgozunk, és nem öncélúan ülésezünk, ha segítünk ötletei megvalósításában, bízunk benne – velünk marad. A fiatal kommunista válaszokat vár a mindennapok kérdéseire. Ha meg tudjuk adni neki ezt, meggyőzzük, elmagyarázzuk, hogy a marxizmus mit jelent a mindennapokban – akkor együtt fog velünk harcolni. Ez a feladatunk, s meg is tudjuk valósítani, ha végre mindannyian komolyan vesszük a pártmunkát, végre dolgozunk, és nem csak beszélünk – állítja Cseh Miklós, a fővárosi Front vezetője.

– Hogyan érintett a választási sikertelenség?

– A meggyőződésem nem ingott meg. A Munkáspárt nem polgári, hanem kommunista párt. Egy burzsoá parlamenti választáson elért eredmény önmagában nem minősítheti a kommunista pártot. A mi harcunk nem négy évre szól, történelmi távlatokban gondolkodunk. Egy azonban biztos: a régi módszerekkel nem lehet tovább dolgozni!

– Új módszerekhez fiatalok kellenek…

– Pontosítanám: fiatalok is kellenek. Azonban a pártmunkához való hozzáállás nem korosztályi kérdés. A Munkáspártban ma a pártélet belterjessé vált – természetesen tisztelet a kivételnek. A taggyűlésen egymást győzködjük ahelyett, hogy például akciók kivitelezésén dolgoznánk. Felesleges ezerszer is, órákon keresztül magyarázni azokat a témákat, amiket fél órában meg lehet beszélni. Szükség van a szervezeti életre, azonban az ne legyen öncélú. A gyűléseken érdemi munkát kellene folytatni, a különböző rendezvények, megmozdulások, utcai kitelepülések, állásfoglalások szövegének kidolgozását és végrehajtását kellene megvitatni. Mindezt követhetnék az aktív megmozdulások a gyűlések eredményeként, s főképp: azok helyett. Ezzel nem találtam fel a spanyolviaszt, ezt tartalmazza a Központi Bizottság április 17-i határozata: „A pártmunka fő irányát a napi politikai munkára kell helyezni. Nyitnunk kell a szakszervezetek, dolgozói kollektívák felé. Alapvető jelentősége van az ideológiai munkának és a tanulásnak. Meg kell tanulnunk komolyan felhasználni az Internetet és más technikai eszközöket”. Elkezdtük végrehajtani ezt a határozatot? Reagálunk a napi eseményekre, kint vagyunk a gyárak előtt, szórólapozunk az utcán? Olvassuk például A Szabadságot, tanulunk a magyar munkásmozgalom történetéből, vagy csak lapozgatjuk és kritizáljuk a lapot? Az Internetet használjuk vagy még mindig mindent papírra írunk, több példányban, és bélyegre költünk? Hasznos lenne mindenkinek magába néznie. Ez vonatkozik minden korosztályra, mint ahogy a feladatok végrehajtásában is jut szerep idősnek és fiatalnak egyaránt. Utóbbiakból tény, kevés van a Baloldali Frontban és a Munkáspártban.

– Mi ennek az oka?

– Sorolhatnám a rajtunk kívül álló okokat, a kapitalizmus antikommunista szellemiségét, de egyre inkább azt gondolom, hogy valamit mi is elrontottunk. Kezdjük az elején: mit akar a fiatal? Először is: a fiatalok többsége egy közösséghez szeretne tartozni, azért, hogy értékrendjének megfelelően egy célért küzdhessen. Másodszor: ha már megvan a befogadó közösség, akkor szeretne annak teljes jogú tagja lenni, akire odafigyelnek, meghallgatják, számítanak rá és adnak a véleményére. Harmadszor: azok a fiatalok, akik az antikommunista propaganda ellenére is a mi elveinkkel azonosulnak, és elkötelezettségből, meggyőződéssel vannak körülöttünk, konkrét munkát szeretnének vállalni, hogy tettekkel is szolgálják a mozgalmat. Ehelyett sokszor azt látják, hogy érdemi munka helyett felesleges viták zajlanak, olyan kérdésekben, amelyekkel mindenki egyetért.  Ha azáltal, hogy öt percet sem szánunk a fiatal elvtárs meghallgatására, azt éreztetik a vezetőink, hogy igazából nincs szükség ránk, fiatalokra, csupán dísznek kellünk a rendezvényeken – ez alapján miért is maradnának ebben a párt­ban? De nem megoldás az sem, hogy azonnal mindent a fiatal nyakába zúdítunk, elvárjuk, hogy öt perc alatt tapasztalt vezetővé váljon, majd az első hibák és sikertelenségek után a marxista képzettséget kérjük rajta számon… A fiatalokat folyamatosan kell belevonni a munkába, tapasztaljanak, tanuljanak, próbálják meg megvalósítani ötleteiket. Nem lehet azonnal megostromolni se a Téli palotát, se a magyar Parlamentet.

– Mondanál konkrét példát?

– A választások után sem áll meg az élet! Sajnos rengeteg propagandaanyagunk maradt. Azok a gondolatok, amiket a Munkáspárt a választások előtt megfogalmazott és beleírt a programjába, ma is helytállóak. Ami megmaradt anyag, azt a közeljövőben mind fel kell használni. A fiatal elvtársaknak az utcán kell teljesíteni kommunista kötelezettségüket, például szórólapozással, agitációs mozgalmi munkával, semmiképpen nem ücsörgéssel és hosszas beszélgetésekkel…

– Mit tett eddig a budapesti Front?

– Május 1-re több száz szórólapot készítettünk, ami el is fogyott. Az ünnepség elején és végén szórólapot és Szabadságot osztottunk a járókelőknek. Ezt rendszeressé kívánjuk tenni. Megszerveztük május 8-án a Győzelem Napi megemlékezést. Új helyszínen és új módon ünnepeltünk. Az idős elvtársainktól is pozitív visszajelzések érkeztek, mindenkinek tetszett az új zene. Együtt kell visszaadnunk a Munkáspárt mozgalmi jellegét. Ez jelentheti azt is például, hogy politikai kirándulásokat szervezünk a Budai hegységbe.

Ma a budapesti Frontban kevesen vagyunk, nagyon fiatalok, de a jövőben is mindent meg kívánunk tenni a párt érdekében.