|
Kettős állampolgárság, háromcsapás törvénye, a Nemzeti Együttműködés Rendszere, az Újrakezdés és a Nemzeti Összetartozás Napja. Az új Országgyűlés három hét alatt rekordmennyiségű voksolást rendezett, üres padsorok és nemtörődöm képviselők helyett a közért való lázas munka képeit sugározták a televíziók. Ez a látszat, a valóság más.
Egy teszetosza ellenzék mellett csak a Fidesz szavazógépezete működött: a mindennapok szempontjából tét nélküli, ám vitára ingerlő törvények mögé rejtve, hogy gazdasági és szociális téren nem tesz semmit.
Ha a Fidesz propagandistái merészebb fantáziával rendelkeznének, az Országgyűlés múlt szombaton megszavazta volna, hogy az Orbán-kormány első munkanapjától új időszámítás lépjen életbe Magyarországon. A kínai császárok mintájára így hétfőn már a második Orbán éra első napjára és nem 2010. május 31-re ébredtünk volna. Külön szerencséje a sorsnak, hogy ez a dátum pont az új miniszterelnök 47. születésnapjára esett volna. S mi az, ha nem isteni sugallat, hogy a kormányprogram vitája éppen Orbán napjára esett…
A jelek szerint azonban a Fidesz-központban kevésbé voltak fogékonyak a számmisztikára és az égi sugallatokra, így megmaradtak az Újrakezdés napjánál. A lényeg persze ugyanaz: a Fidesz választási győzelme után mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa, más és jobb, mint a szocialista-liberális kormányzat. Ezért vannak a forradalmi szólamok, ezt szolgálják a korszakváltó határozatok és a „nemzeti összetartozást” szolgáló törvények. Ezért rendeztek extra-naggyűlést is a Kossuth téren.
LÁTVÁNY-MAGYAR
A kettős állampolgárság elfogadása hatalmi szempontból zseniális volt. Egy: megosztotta és egyben az új politika iránti hűség demonstrálására kényszerítette az ellenzéket. Kettő: folyamatos vitatémát adott a médiának. Három: a hisztériát játszó szlovák kormányfővel szemben Orbán Viktor bemutathatta a higgadt államférfi szerepét. S mindezt úgy, hogy ténylegesen a kettős állampolgárság januárig egy fillérjébe sem kerül a kormánynak, s a törvény életbelépése után is alig valamibe. Alighanem Gyurcsány Ferenc csak a Trianon-emléknap megszavazásakor irigyelte jobban utódját, önmagát szidva, hogy miért nem iktatta anno törvénybe április 12-ét vagy augusztus 29-ét. A muhi- és mohácsi csata értékelésének vitájában ki figyelt volna az eladott kórházakra, zsebre működő BKV-ra, kisebb és nagyobb szoclib tolvajokra?
S most vajon kinek tűnik fel, hogy az ígéretekkel ellentétben nem szavaznak azonnali adócsökkentésről a Parlamentben, és Matolcsy György gazdasági miniszter sem nyújt be multikat megregulázó törvényt? Fellegi Tamás nemzeti vagyont és uniós pénzeket felügyelő miniszter sem kér szót az extra-profit vagy luxusadó ügyében. Persze lehet erre azt mondani, hogy az eddigi gazdálkodás átvilágítása előtt nem lehet felelős gazdasági döntést hozni… S mondják is szép halkan, miközben Semjén Zsolt hazafias prédikációja dübörög a rádióból. Aztán pedig, már az átvilágítás után, azt fogják mondani, hogy most nem lehet. S ez igaz is, hiszen suttogva vagy üvöltve ugyanaz az igazság: a Fidesz nagy Nemzeti Együttműködési Rendszerében is a Tőkének van szava a Munkával szemben.
TÖRVÉNY-TROJKA
A Fidesz-többség eddig háromféle törvényt hozott. Az első kategóriába a fent már említettek tartoztak. Ezeknek nincs különösebb kihatása a költségvetésre, az emberek mindennapjaira. Álca, figyelemelterelő jogszabályok ezek. A második csoportba a kis-törvények tartoznak: a parkolásról vagy éppen a segélyek folyósításáról. Ezek valós problémák, s az új törvények lehetőséget is adnak arra, hogy ne menjen az egekbe a parkolási díj, vagy éppen csak az kapjon állami és önkormányzati támogatást, aki iskolába járatja a gyerekeit. Hangsúlyozottan lehetőséget, minden ugyanis azon múlik, hogy mit és hogyan tartatnak be: az új jogszabály egyszerre ad lehetőséget a változásra és az eddigi gyakorlat folytatására. Mindez természetesen előrelépés a korábbi szocialista-liberális nemtörődömség után, de ez inkább a korábbi kormányzatot minősíti.
Az igazán érdekes a harmadik kategória. Ide azok a törvények tartoznak, amelyek kizárólag azt szolgálják, hogy a Fidesz egyszerűbben és hatékonyabban gyakorolja hatalmát. Ilyen az új kormányzati struktúra, amely ugyan kevesebb minisztert, ám több ellenőrizhető hivatalnokot jelent. Ilyen az önkormányzati törvény, amely a Fidesz várható őszi győzelmét elsöprővé emeli, s szinte lehetetlenné teszi – a kopogtatócédula-gyűjtésre szánt idő rövidítésével és a kompenzációs listák átalakításával – a kisebb pártok sikeres szereplését.
Egyelőre ez a lényeg, minden más csak sovány ígéret.
|
Ezekre válaszoljanak!
• Mikor és milyen adók csökkennek?
• Mikor és hogyan segítik meg a devizahiteleseket?
• Mikor és milyen munkahelyeket teremtenek,
illetve kinek és mikor adnak támogatást?
• Mikor vonják meg a multik kedvezményeit?
• Mikor lesznek kedvezményes kisvállalkozói hitelek?
• Mikor és milyen számonkérés lesz?
|
|
Százötven millió a bukott minisztereknek
Öten, Kiss Péter, Gráf József, Szekeres Imre, Hiller István, Herczog László a lehető legtöbbet, hathavi fizetésüket, több mint hat és félmillió forintot. A többiek ennek felét, 3,3 milliót. 20 államtitkár is kap pénzt – Bajnai Gordon miniszterelnök pedig 4,5 milliót.
A Bajnai-kormány tagjainak most, hogy lejárt a megbízatásuk – a törvény szerint – egy kivétellel mindegyiküknek több millió forint végkielégítés jár.
Molnár Csaba kancellária-, Juhász Gábor titokminiszter, Szabó Imre környezetvédelmi-, Hónig Péter közlekedési-, Balázs Péter külügyminiszter, Varga István gazdasági-, Varga Zoltán önkormányzati- és Oszkó Péter pénzügyminiszter – pedig fejenként több mint hárommillió forintot kapnak.
Rajtuk kívül még hét államtitkár kap majdnem hat-, és tizenhárom pedig hárommilliós végkielégítést. A miniszterek közül egyedül Forgács Imre rendészeti miniszter nem kap pénz, mert még egy évig sem volt miniszter. Ha betölti a „kritikus” egy évet, ő is kapott volna.
Álljunk meg!
A Munka Törvénykönyve szerint melyik dolgozónak jár végkielégítés, ha valahol egy évig dolgozott? Hát semelyiknek. Nemhogy milliós, de filléres sem.
Miért jár a minisztereknek és államtitkároknak ennyi pénz?
Semmiért. Ők nem azért mennek el, mert felbontották a munkaviszonyukat, hanem azért, mert az állampolgárok – kvázi – kirúgták őket.
Elbocsátás (kirúgás) esetén viszont az emlegetett Munka Törvénykönyve maximum annyit rendel el, hogy a korábbi munkáltató csak papírokkal alátámasztott negatív esetben adhat negatív referenciát a későbbi, potenciális munkáltatónak.
Pénz, paripa meg aztán végképp nem jár.
De a számokat megnézni sem utolsó. Milliós fizetés? Hat hónapért hat és félmillió? Ki keres ma ennyit Magyarországon..?
A „legújabb” kormány sok szép, látványos intézkedést hozott már eddig is.
Mikor tiltja be a kirúgott miniszterek, államtitkárok Munka Törvénykönyvvel ellenkező végkielégítését?
Mikor tiltja be a képviselők jogtalanul bitorolt mentelmi jogát?
Mikor tiltja be a képviselők jogtalanul felvett költségtérítését?
Mikor lesz végre a közvagyon herdálása büntethető cselekmény?
Mert ezek a végkielégítések bizony azok: az adófizetők pénzének méltatlan elherdálásai.
Büntessék végre!
|
|
Mesterházy szavazata és Vona feledékenysége
 Mit kezdhet magával az ellenzék kétharmados kormányzati többség mellett? Nos, az elmúlt hetek mindhárom párt esetében tanulságos képet mutattak. Az MSZP nyolc év kormányzás után magával van elfoglalva, a párt vezetői Orbán Viktornál talán csak egymást utálják jobban. Elv-, de még a korábbi politikájukhoz való hűséget nyomokban sem találni. Mutatós példa, hogy a kettős állampolgárságot a Mesterházy Atilla vezette fél frakció megszavazta – no nem azért, mert egyetért, hanem mert állítólag a magyarok többsége így gondolja, s közvéleménykutatással önkormányzati választás előtt nem mennek szembe. Gyurcsány Ferenc és Szanyi Tibor nemet mondott, mindkettő pártvezér lenne, régi pr-fogás, hogy konfrontálódni kell, megmutatni magunkat, hogy miben, az tökéletesen másodlagos. A többiek meg egyszerűen a büfében maradtak… A Jobbik parlamenti politizálásának két pillére van: minél hangosabbnak és minél magyarabbnak kell lenni. Az első jól megy, a másik esetében erősen kínos volt, hogy éppen Vona Gábor pártelnök felejtette el, hogy mikor szavaznak a kettős állampolgárságról. Ennyire volt neki fontos a szlovákiai vagy romániai magyar. A Lehet Más a Politika nap, mint nap bizonyítja elnevezésének hamisságát. A párt, amely páratlan hévvel és agresszivitással harcolt a parlamenti pozíciókért, minden másban kerüli a konfliktust. Úgy érzik, hogy érdemes jóban lenni mindenkivel, ki tudja, hogy az önkormányzati választások után mire lesz ez még jó. Így a rendes LMP politikus a voksolások zömében rendre tartózkodik.
Tudatos, mély elhivatottságra és szakértelemre utaló magatartás.
|
|
