Tőkés támaszpontok árnyékában

Csökkent a munkanélküliség – írják. Miért? Épültek új üzemek? Az általam ismert munkanélküliek például még mindig sorban állnak a munkanélküli központok előtt.

A Sony elmegy Kuala Lumpurba és kirúg több mint félezer embert.

Mátranovákon leépít a Bombardier. Fűt-fát ígértek akkor, amikor elfoglalták a magyar munkások tulajdonát. Megszedték magukat és olajra lépnek, mint a többi!

Jó volt a magyar munkásnak, hogy idejöttek? Nem. Az lett volna jobb, ha magyar munkahelyeket teremtettek volna, ami a mindenkori kormány felelőssége. Idejöttek, „beruháztak”, „hozták a tőkét” – más országok munkásainak verítékéből, és kaptak szép kis summát a magyar államtól, a mi pénzünkből.

Mindig.

Idejön valaki és kap területet, épületet, pénzt, aztán tobzódhat a tőkés diktatúra.

Felhívtam telefonon egy gyárat, ahol a portás azt mondta, nem mondhatja meg, mikor van műszakváltás, aztán továbbkapcsolt valami főnökféléhez – magyarul a tulajdonos spiclijéhez –, aki szintén nem mondhatta meg, mikor van a műszakváltás, de „segítő szándékkal” továbbkapcsolt a főhajcsárhoz. Ő sem mondta meg.

Mi ez? Idegen katonai támaszpont Magyarországon?

Egy üzemben, ahol használati cikkeket gyártanak magyar munkások, miért nem lehet tudni, hogy mikor van a műszakváltás?

Miért titok? Milyen törvény tiltja? Nesze neked, nyílt társadalom! Meg demokrácia! Mi az? Valaki, mondjuk, nyit egy cukrászdát – na nem Bécsben, hanem az EU Magyarország nevű gyarmatán – és reklámozni akarja a Rákóczi túróst, történetesen a gyár előtt, akkor nem tudhatja meg, hogy mikor menjen oda, mert ez szigorú titok.

A parkoló a tőkésé, talán a közterület fölött is ő uralkodik. Övé egész Magyarország. Igen, így van.

A haza elfogyott. Megvették a kapitalisták.

Megvették? Elrabolták!

És most az ő zenéjükre táncolunk. Ropjuk a haláltáncot, ameddig bírjuk. Kellett nekünk 1989! Kellett?

Akik megeszik azt a bizonyos tejfölt, azoknak biztos.

Nekünk nem! Takarodjanak el, de örökre!

FOGARASI ZSUZSANNA