A MAGYAROK TÖBBSÉGE SZERINT: IGEN!
Nagyon elégedetlenek vagyunk a demokráciánkkal, derült ki az amerikai Pew Reserch Center (PRC) 2009 őszi kutatásából. A felmérés a magyarok, valamint a többi európai poszt-szocialista ország lakosainak az országuk jelenlegi helyzetéről alkotott véleményével foglalkozik.
1989 előtt Magyarország a régió gazdasági úttörője volt, a „gulyáskommunizmusban” jobban éltünk, mint a térség országai, ma azonban sokkal rosszabbnak látjuk az ország gazdasági helyzetét. A gazdasági válság nagy hatással volt Közép- és Kelet-Európa országaira, különösen Magyarországra.
A PRC felmérése szerint mindenkinél borúsabban látjuk a helyzetünket, 94 százalék mondta azt, hogy rossznak találja a gazdasági helyzetet. Hozzánk hasonló mértékben csak Litvánia és Ukrajna lakói elégedetlenek, míg a lengyelek, oroszok és a németek a legkevésbé elégedetlenek, „csak” 60-70 százalékuk tartja rossznak a helyzetet.
Ami a rendszerváltást illeti, kétfelé oszlik a magyar társadalom. 46 százalék találja jónak az áttérést piacgazdaságra, 42 százalék pedig nem.
Tanulságos, hogy 1991-ben, amikor a PRC elődje, a Times Mirror Center (TMC) végzett felmérést, még 80 százalék támogatta a rendszerváltást. Mára alacsonnyá vált a piacgazdaság támogatottsága, csak 31 százalék ért egyet azzal az állítással, hogy „Az emberek jobban járnak a piacgazdasággal, akkor is, ha vannak szegények és gazdagok”.
Szembetűnő, hogy a magyarok 72 százaléka gondolja úgy, hogy az emberek többségének gazdasági helyzete jobb volt a szocializmusban, 16 százaléka szerint nagyjából egyforma, és csak 8 százalék szerint lett jobb. Ezzel a véleményünkkel is vezetjük az elégedetlenségi listát, a bolgárok és az ukránok 62 százaléka tartja rosszabbnak a helyzetét, mint régen, más országokban az elégedetlenek aránya alig haladja meg az 50 százalékot.
Ahogy a régió más országaiban is, a magyarok is jelentős gazdasági fellendülést vártak az EU csatlakozástól, többségük azonban nagyot csalódott. Tízből hét ember mondja azt, hogy az EU-integráció meggyengítette az ország gazdaságát.
A magyarok azonban nem csak a gazdasággal, hanem a politikával kapcsolatban is csalódtak.
1991-ben 74 százalék üdvözölte az áttérést a többpártrendszerre, 2009-ben csak 56 százalék. Akárcsak a régió többi országában, a magyarok is elégedetlenek a politikai elittel, 89 százalék szerint a politikusok jelentős hasznot húztak az 1989-et követő változásokból, azonban csak 17 százalék szerint vált az átlagemberek javára. Hasonlóan látjuk a korrupciót is szomszédainkkal, 76 százalék gondolja, hogy a korrupt politikusok nagyon nagy problémát jelentenek.
A régióban mi vagyunk a legelégedetlenebbek, 77 százalék elégedetlen azzal, ahogy a demokrácia működik Magyarországon. Más környező országokban ebben a kérdésben generációs különbségeket lehetett tapasztalni, a 40 alatti, „poszt-szocialista” generáció elégedettebb volt, mint az idősebbek, Magyarországon azonban fiatalok és idősek is voltak az elégedetlenek között. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a demokratikus értékek nagy részét a magyarok tartják a legfontosabbnak a régióban (66 százalék).
Az egyenlő igazságszolgáltatást emelték ki a legtöbben első helyen, összességében pedig Bulgária áll a második helyen, ahol 60 százalék tartja fontosnak a demokratikus értékeket, a legkevésbé pedig az oroszoknak számítanak, csak 39 százalék tartja őket fontosnak.
Összességében tehát a magyarok 66 százaléka tartja fontosnak a demokratikus értékeket, de csak 17 százalék gondolja úgy, hogy ezek az értékek jellemzik hazánkat. Ez a „demokratikus rés” nálunk a legnagyobb, mi látjuk a legnagyobbnak a különbséget a számunkra fontos demokratikus elvek és megvalósulásuk mértéke között.
S hogy mi ebből a tanulság?
Adjuk bátran az emberek kezébe a Munkáspárti vádiratot, hiszen a „Megérte? Ezt akartad?” kérdésekre adott válaszuk minket egy cseppet sem fog meglepni!
Kiss Lászlóné
|
A Munkáspárt Bács-Kiskun megyei szervezetének az elmúlt héttől új elnöke van Kalapos Mária személyében. Az eddigi elnök, Kiss Lászlóné a közelmúltban töltötte be 70. életévét, korára, egészségi állapotára való tekintettel kérte felmentését. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, aki részt vett a megyei aktiva ülésén, elmondta: Kiss elvtársnő nehéz és felelősségteljes munkát végzett a megye élén. Olyan helyzetben vállalta a vezetői tisztséget, amikor az egykori belső ellenzék szinte teljesen szétverte a megyei kommunista szervezetet. A semmiből indultak el, és kicsi, de fegyelmezett szervezetet hoztak létre. Az aktivisták zöme előfizeti A Szabadságot, tagja az Ezres Klubnak. Kiss elvtársnő elfogadta a pártvezetés által ajánlott új módszereket, és nagyon sok vidéki látogatást szervezett. Vezetése alatt a Munkáspárt évek óta először jutott el Kiskunfélegyházára, Kiskőrösre. Hagyományossá tették az augusztus 20-i ünnepségeket Kecskeméten. Számos sikeres rendezvényt tartottak Kalocsán, Baján, Bácsalmáson és másutt is. Kiss elvtársnőre, a Központi Bizottság tagjára számítunk a jövőben is – mondta a párt elnöke.
Kalapos Mária
|
A megyei pártszervezet új vezetője 1945. június 1-én született. Matematika-fizika tanárként dolgozott korábban. Bácsalmáson két évtizede ő testesíti meg a Munkáspártot, ismerik a városban, jó kapcsolatban van a helyi politikai élet képviselőivel. Aktív részese volt a Munkáspárt újjászervezésének. Fontos szerepe volt abban, hogy a belső ellenzék kártevése ellenére sem sikerült a pártot Bácsban felszámolniuk. Minden feladatot elvégzek a jövőben is, amivel a párt megbíz, és amire alkalmasnak talál – mondotta Kalapos Mária a KB-tagokkal folytatott pártbeszélgetésen.
Kalapos elvtársnő a Központi Bizottság és a Központi Etikai Bizottság tagja.
Ébresztő, Munkáspárt!
Egyre ritkábban találni beszámolót A Szabadságban munkáspárti rendezvényről, budapesti vagy vidéki eseményről, akcióról.
Miért ez a csend?
Csendben dolgozunk, vagy fülünket-farkunkat behúzva pihengetünk az árnyékban?
Mind a kettő súlyos hiba!
A média így is – úgy is hallgat, bármit is teszünk, legalább nekünk el kell mondanunk, mit teszünk a Párt és az emberek érdekében!
Adjuk hírül a helyi lapokban, televíziókban, de A Szabadságban is, hogy munkanélküli hivatalok előtt szórólapoztunk, agitáltunk, beszélgettünk az emberekkel! Mondjuk el, milyen panaszokkal fordultak hozzánk!
Mondjuk el, hogy mikor, hol települünk ki, hová jöjjenek hozzánk beszélgetni!
Nálunk ma a hallgatás a bűn, nem az, ha eldicsekszünk vele, mennyi embert megszólítottunk. Mert példát kell mutatni, s ha nincsenek követendő példák, a bizonytalankodók mitől kapnának új erőre?
Példát kell mutatni, s a jó példát nyilvánosságra kell hozni, mert igenis vannak bizonytalankodók, s olyanok is, akik megpihentek a választások után.
Fel kell rázni őket!
A választási eredményünk – ahol egyáltalán annak lehet nevezni – bebizonyította, hogy nem választás előtt két perccel kell felébredni, kimenni az utcára, beszélgetni az emberekkel, hanem folyamatosan.
Ne felejtsük el: nem azért vagyunk kommunisták, mert parlamenti bársonyszéket akarunk! Azért vagyunk kommunisták, hogy segítsünk az embereknek, küzdjünk a dolgozók, dolgozni akarók könnyebb hétköznapjaiért, a gyerekek magasabb színvonalú oktatásáért, az idősek tisztességes egészségügyi ellátásáért – egy élhetőbb társadalomért!
Nem a kopogtató cédulák időszakos gyűjtögetése a feladatunk, hanem az, hogy napról napra tegyük a dolgunkat!
Sokan még azt is megengedték maguknak, hogy az embereket hibáztatták kudarcunkért. „Meg sem érdemelnek bennünket…” Hát micsoda fensőbbséges, alaptalan gőg ez?!
Azért nem szavaztak ránk az emberek, mert nem látnak, nem hallanak bennünket, semmi alapot nem adtunk rá, hogy bízzanak bennünk!
S bízni akkor fognak, ha látják, hogy felszólalunk és fellépünk az igazságtalanságok ellen, ha látják, hogy nem csak választás előtt jelenik meg asztalkánk a piacon, hanem máskor is, szívesen elmondjuk, mit akarunk, miért küzdünk.
Azért vannak a lakossági fórumok, hogy mi is ott legyünk! Nekünk kell első kézből értesülnünk a helyiek problémáiról, nekünk kell felemelni a szavunkat az iskolák bezárása, a munkahelyek megszüntetése ellen.
Nekünk kell felismernünk először a helyi szintű visszaéléseket, a multikat a helyi lakosok és vállalkozások kárára támogató intézkedéseket, s nekünk kell tennünk ellenük!
Ébresztő, Munkáspárt!
Nagyon, nagyon sok a dolgunk!
|
|
|