A kettős állampolgárságról
|
Az igazságtalan trianoni békediktátum életbe lépése óta, tehát immár 90 éve állandó napirenden tartott kérdés az elszakított területeken élő magyarság sorsa.
Vannak, akik kerek-perec a „történelmi” Magyarország visszaállítását követelik, mások a határokon kívül élők autonómiájáért harcolnak, nagyon sokan (átmeneti megoldásként) a kettős állampolgárság bevezetését szeretnék. Olykor ezek összefonódnak.
A kérdéskomplexumot az a sajnálatos helyzet tartja ébren, hogy az utódállamok területén maradt magyarság rovására az uralkodó nemzet kormányai eléggé el nem ítélhető antidemokratikus diszkriminációt alkalmaznak. A másod-, vagy harmadrendűség érzése joggal és mélyen sérti az ottani kisebbséget és táplálja a veszedelmes irredentizmust, rontva saját helyzetüket és a jószomszédi viszonyt. Nem véletlen, hogy Burgenlandban a magyarság körében nem játszik jelentős szerepet a visszavágyás érzése.
Nem az elszakított területek újrafelosztása a megoldás (ez ma már anakronizmus), hanem ama indokolt és halaszthatatlan követeléseknek az érvényesítése, miszerint az uralkodó nemzet adja meg maradéktalanul a kisebbségeknek azokat a politikai, nemzeti, gazdasági és kulturális jogokat, amelyek megilletnek minden állampolgárt, etnikai, vallási, nemi, „faji”, világnézeti hovatartozásuktól függetlenül. Ez esetben a szélsőségesek által szított irredentizmus nem találna visszhangra a kívül rekedt magyarság körében.
Ezt a bonyolult kérdést nem szabad európai példákkal sematizálni. Nem, mert a sajátos – konkrét, a magyar-trianoni, a történelmi-lélektani helyzetet kell tudományosan elemezve – megérteni és kezelni. A felületes politikai publicisztika tendenciózus állásfoglalásai mindezt figyelmen kívül hagyják.
A kettős állampolgárság erőltetése akaratlanul is megosztja az etnikumokat és sok igazságtalanságnak, manipulációnak lehet forrása.
Orbánék (és Vonáék) egyoldalú, önkényes lépései felerősíthetik a román, szlovák kormányok magyarellenes reakcióit, melyeknek kárvallottjai kiszámíthatóan a becsapott helyi magyarok lennének.
Ha érvényesülnek egy demokráciában a mindenkit megillető jogok, párosítva az uralkodó állammal szembeni lojalitással, akkor érvényesülnek az óhaza iránti hűség, tisztelet, az identitáshoz való ragaszkodás, valamint az utazás, a kapcsolattartás szabad lehetősége is. Ennél többet a kettős állampolgárság sem tud adni.
HEGEDŰS SÁNDOR
|