Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Mi másként csinálnánk

Orbán Viktor 29 pontos programja sokakat meglepett. A trianoni emléknap és a kettős állampolgárság lehetőségét megadó törvény után sokan hitték, hogy nem lesz itt más, csak múltba tekintés, érzelmi hangulatkeltés. Láss csodát! Orbán konkrét intézkedésekkel állt elő. Jó ötlet a társasági adó csökkentése. A magyar vállalatok erőre kaphatnak tőle. Persze, nem a munkás jár vele jobban, hanem a magyar középosztály. Jó ötlet, hogy a parasztnak megkönnyítik az élelmiszertermelési és feldolgozási feltételeket. Miért is ne? Ha Németországban lehet minden faluban saját vágóhíd, nálunk miért nem lehet? Eddig is lehetett volna, de nem engedték, sőt büntették. Csak nem a multikat védték? Nem kis bátorságra utal a bankok megadóztatásának ötlete. Helyes, fizessenek azok, akik megszedték magukat az elmúlt években! De vajon van-e biztosíték arra, hogy ezt a pénzt is nem rajtunk hajtják majd be? Mi beépítenénk olyan biztosítékokat, amelyek nem tennék lehetővé, hogy a bankok újra és újra átverjék a népet. Kapjanak kevesebb pénzt a politikai pártok! Ez is tetszik, bár mi egy fillért, illetve az már nincs, egy forintot se adnánk nekik. Tartsák el magukat! Szóval, a miniszterelnök sok jó ötletet terjesztett elő, mi is megcsinálnánk őket, ha kormányon lennénk, de mi másként csinálnánk. Van persze olyan is, amit mi nem csinálnánk. Ilyen az egykulcsos személyi jövedelemadó. Ha mi lennénk kormányon, progresszív lenne az adó. Vagyis, akinek több a jövedelme, fizessen többet! A kormány havi kétmillióban maximálná az állami vezetők fizetését, mi nem adnánk többet, mint egy millió. Ezek lényeges különbségek, de hát végtére is ezért vagyunk mi Munkáspárt, ők meg Fidesz.

Reformok és reformok

Egyszóval, a kormány tevékenységét nem szabad félvállról venni. Egyszerű lenne, ha kijelenthetnénk: ezek tőkések, következésképpen minden, amit csinálnak, az rossz. Nem így van. Nem szabad az ellenfelet lebecsülni! A kormány nagy lendülettel látott hozzá egy új tőkésállam megteremtéséhez. A szocialisták is tőkés országot építettek nyolc éven át, de jól tudjuk: tőkés ország és tőkés ország között nagy lehet a különbség, miközben a lényeg ugyanaz. A közel négyszáz fős magyar parlament, a milliónyi önkormányzati képviselő, a korrupt közélet sokkal inkább emlékeztet Móricz dzsentri-Magyarországára, mint egy korszerű tőkésállamra. A magyar tőke húsz éve nem változtatott ezen. A Fidesz most akar. Persze, ez nem forradalom. A Fidesz-KDNP nem a kapitalizmust akarja megszüntetni. Éppen ellenkezőleg, a tőkés rendszert akarják erősebbé tenni politikai, gazdasági, ideológiai átalakításokkal.

Mi legyen a mi viszonyunk ehhez? Nos, a Munkáspárt nem egy jobb kapitalizmust akar, hanem egy olyan társadalmat, ahol nem a pénz uralkodik, ahol egyesek nem alázhatnak meg bennünket, nem zsákmányolhatnak ki csak azért, mert nekik van tőkéjük, nekünk meg nincs. Mondjuk, hogy ez a szocializmus. Ez az alapkérdés. A mindennapokban azonban mondanunk kell valamit azokról az intézkedésekről, reformokról, amelyeket a kormány tesz. Reform és reform között különbség van. Nem kérünk azokból a reformokból, amelyek azt szolgálják, hogy a tőke még jobban kizsákmányolhassa a munkásokat és más dolgozókat. Harcolni fogunk minden olyan törekvés ellen, amely a hatékonyságra, nemzeti együttműködésre hivatkozva egyoldalúan érvényesíti a tőkés érdekeket, semmibe véve a dolgozói érdekeket. Ugyanakkor el kell ismernünk az olyan reformokat, amelyek jobbá tehetik a dolgozók életkörülményeit. Ha az ország többet fog költeni kutatásra és fejlesztésre, ha visszaállítják a vasúti mellékvonalakat, ha munkahelyeket teremtenek, ez jó! És persze még valamit el kell mondanunk mindenkinek: egyetlen reform, még a legjobb reform sem változtatja meg a kapitalizmus lényegét. Éppen ezért, kedves munkás barátaim, ha tényleg boldogulni akartok, nektek kell beülni a parlamentbe, s dönteni az ország sorsáról.

Mi legyen Károlyi Mihály szobrával? 

A Jobbik beszorult a parlamenti demokráciába. A cigánykérdést nem tudja megoldani sem most, sem később, pedig ezért szavazták be őket a parlamentbe. Na már most, ha ez nem megy, marad a hülyeség. Példának okáért az az ötletük, hogy Károlyi Mihály szobrát vigyék el a parlament mellől. Személy szerint soha sem kedveltem Károlyit, túl ellentmondásosnak, ingadozónak tartottam. De az 1918-as őszirózsás forradalmat mindig is jó dolognak véltem. A szobrot már ezért is megérdemli. A Jobbik hiába akarja átírni a történelmet, Károlyinak nem volt köze Trianonhoz. A Jobbik hülyesége önmagában is káros, de még károsabb, hogy Kövér László őket támogatja a szobor-ügyben. Szerény véleményem szerint nem Károlyi szobrát kell eltávolítani a parlament mellől, hanem a Jobbikot a parlamentből. Jobban járnánk!

THÜRMER GYULA