Aktuális Cikkek
 

TÁMAD A TŐKE

Rontása tört ránk a dúló viharnak

Miféle emberi jogokról lehet szó ott, ahol tilos viselni a vörös csillagot? Miféle demokrácia van ott, ahol a fasisztákat megtűrik, a kommunistákat meg üldözik? Az Európai Unió leleplezte önmagát! Tűri, hogy Lengyelországban is betiltsák a munkásmozgalmi jelképeket, támogatja Moldávia uniós tagságát, ahol a szimbólumok mellett a kommunista pártot is törvényen kívül helyeznék. Nincs egy szava sem Brüsszel urainak arra, hogy Magyarországon törvény tesz egyenlőséget a fasizmus és a kommunizmus közé. Mit akar a tőkés hatalom mindezzel? A világgazdasági válság közepén a munkásság harci erejét akarják megtörni! Megfélemlíteni, eltántorítani a sztrájktól, tüntetéstől, hogy ne merjen nemet mondani rabszolga létére. A magyar kommunisták a múlt héten Budapesten, a Lengyel Intézet előtt tiltakoztak. A következőkben Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, Cseh Miklós, a Baloldali Front fővárosi vezetője és Vida János kommunista újságíró szavaiból idézünk.

Thürmer Gyula:

Lelepleződött az Európai Unió!

Tiltakozunk a barbárság, az emberi butaság, a demokrácia korlátozásának újabb megnyilvánulása ellen! Lengyelországban betiltották a munkásmozgalom jelképeit. Egy újabb ország politikai egét borítja el a középkori sötétség, egy újabb – magát európainak nevező – állam sorakozik fel a modernkori boszorkányüldözők közé.

Mit akarnak a munkásmozgalmi jelképek betiltásával? A munkásság, a dolgozók lelkét, gerincét akarják megtörni. Történelmünket akarják betiltani. Apáink és nagyapáink építőmunkáját, az elmúlt évtizedek történelmét akarják kiirtani belőlünk.

A lengyel tőkéseknek nem tetszik, hogy Lengyelországot egykor vörös csillagos katonák szabadították fel. Lengyelország szabadságát nem a Londonban ülő burzsoá kormány, hanem a keleti fronton együtt harcoló szovjet és lengyel katonák hozták el.

Mit akarnak a munkásmozgalmi jelképek betiltásával? A munkásság harci erejét akarják megtörni. Európa, a tőkés Európa válságban van. Nem tudják a kiutat, vitatkoznak, lassanként háborúznak egymással. Egyben azért egyetértenek: a számlát velünk, a munkásokkal, a dolgozókkal akarják kifizettetni. Legyen drágább a villany, a benzin! Csökkentsük a béreket! Vonjuk meg a nyugdíjkedvezményeket! Ez a tőkések receptje.

Szemünk láttára leplezi le önmagát az Európai Unió is. Miféle emberi jogokról lehet szó ott, ahol tilos viselni a vörös csillagot? Miféle demokrácia van ott, ahol a fasisztákat megtűrik, a kommunistákat meg üldözik? Az Európai Unió nem a mi szervezetünk. Az Európai Unió a gazdagok, a tőkések, a kizsákmányolók szervezete, ahol nekünk nincs, és nem is lehet otthonunk.

Követeljük, hogy a lengyel parlament vizsgálja felül a munkásmozgalmi jelképek betiltását! Követeljük, hogy fejezzék be a munkásmozgalom harcosainak üldözését!

Követeljük, hogy az új magyar parlament módosítsa a BTK-t, tegye lehetővé a munkásmozgalom jelképeinek viselését.

Demokráciát, szólásszabadságot!

Demokráciát, szólásszabadságot Lengyelországban, Magyarországon, mindenütt az EU-ban!

Cseh Miklós:

Urak, kitől féltek?

Nap, mint nap halljuk, hogy a rendszerváltás nagy eredménye a szólásszabadság, a jogállamiság. Demokráciában élünk, mindenkinek joga van saját véleményt alkotni! Akkor miért fél a lengyel, a litván és a magyar tőkésosztály attól, hogy a kommunisták használhassák a munkásmozgalom jelképeit?

Mert igenis félelemből fordítanak annyi időt, pénzt és energiát a kommunista párt szétverésére Lengyelországban is, Magyarországon is, hiszen nyilvánvaló, hogy az Európai Unió nem tud úrrá lenni a gazdasági válságon, képtelen fenntartani jelenlegi formájában a kapitalista rendszert.

Görögország példája intő jel az Európai Unió más tagországainak, köztük Lengyelország tőkés osztályának is. A lengyel burzsoázia retteg attól, hogy a lengyel dolgozó öntudatára ébred, és görög testvéreikhez hasonlóan harcot hirdetnek a kizsákmányoló rendszer ellen.

A lengyel kapitalisták azt is tudják, hogy – ahogyan Görögországban is – egyetlen egy párt érdekelt a dolgozók felébresztésében, az pedig a kommunista párt. Innentől fogva tehát világos a célkitűzés: még keményebben kell harcolni a kommunisták ellen! Még jobban kell gerjeszteni az antikommunizmust, még több embert kell hergelni a szocializmus ellen, mert amíg a dolgozók a kommunistagyűlölettel vannak elfoglalva, nem gondolkodnak saját helyzetükön.

Akármilyen törvényt hozhatnak a kapitalisták, nem mondunk le céljainkról, nem mondunk le a szocializmusról!

Vida János:

Ki szabja meg a határt?

A magyarországi jelképbetiltási törvényt a lengyel burzsoázia nem egyszerűen utánozta, hanem tovább is dagasztotta. Nem nevezik meg konkrétan, hogy mely jelképekről van szó, hanem a módo­sított bün­­tető törvénykönyvük 256. szakaszában a „fasiszta vagy más totalitárius államrend nyilvános népszerűsítését” tiltják meg, és a hozzá kapcsolódó dokumentumokból kiderül, hogy az úgymond „fasiszta, kommunista vagy más totalitárius jelképeknek” még a birtoklását is büntetni szándékoznak. A szimbolikának vagy más néven jelképtannak hatalmas irodalma van. A jelképek öröklődnek, átértelmeződnek, nem csupán képek lehetnek, hiszen jelkép a költői kép is vagy akár egy néhány betűs rövidítés, esetleg egy zenei motívum, sőt az lehet egy testmozdulat is. Ki szabja meg a határt?

Minthogy az urak és úrhölgyek azt sem tudják, hogy a jelképek története nem zárult le, hanem újak is keletkeznek – holott ezt legalább cégeik emblémái révén tudhatnák –, a szólásszabadságot eltipró törvény elvileg a még nem létező kommunista jelképekre is vonatkozhat, akár olyanra is, amely például a mindenfajta uralom nélküli teljes szabadságot szimbolizálná, amit ők persze totalitarianizmusnak tartanak. De hát ahhoz kapcsolták a sarló-kalapácsot is, amely csakis a munka jelképe, semmi mást nem tartalmaz.

Ha valaha igaz volt, most aztán ezerszeresen igaz, hogy a kultúrát csakis a munkásmozgalom védelmezheti meg. Minden más erő vagy pusztítja, vagy eltűri ezt a pusztítást. Márpedig, hogy egy klasszikust idézzek: “vétkesek közt cinkos, aki néma”. És a vétek iszonyatos. Az a kulturális züllés, amelybe kelet-európai országainkat taszították, újabb kaput nyit meg az egyetemes kultúra tönkretétele, ezáltal végső soron az egész emberiség megsemmisülése felé. Ahogy már Rosa Luxemburg feladta a leckét: „szocializmus vagy barbárság”. Harmadik út nincs.

 

Warszawianka

Rontása tört ránk a dúló viharnak,
Ordas had áradata kelt ellenünk.
Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak,
S tudtuk egy életen át kell küzdenünk. 

Álltunk a vészben, álltunk merészen,
Lelkünkben tűzpirosan izzott a cél.
Munkások, álljunk a nagy harcra készen,
Melyből az emberi nem új napja kél. 

Kínzó igában legörnyedt a hátunk,
Mégis reméltük ama nagy diadalt,
Szenvedve távol jövendőbe láttunk,
S harsogva zengtük a szent csatadalt.

Vérünk nem omlott a harcban hiába,
Mártírjainknak neve nagy lett s dicső.
Emlékük az fonja legszebb dalába,
Melyért elestek: a boldog jövő.