|
El a kezekkel a kommunistáktól!
|
 A kommunista és munkáspártok világszerte tiltakoztak a lengyel jelképtörvény és a Büntető Törvénykönyv magyarországi módosítása ellen. A legaktívabbak a görög és az orosz kommunisták voltak, Athénban és Moszkvában tüntettek is. „El a kezekkel a kommunistáktól!”, „A szocializmus a jövőnk!” – ezek a jelszavak köszöntek vissza a transzparenseken és a kommunista pártok tiltakozó, illetve szolidaritási közleményeiben.
A leghatározottabban el kell ítélni az Európai Unió antikommunista propagandáját! A munkásmozgalmi jelképek betiltása a hatalom egyik eszköze arra, hogy megmásítsa a történelmet, kitörölje az agyakból a szocializmus vívmányait, és elhitesse a fiatalokkal, hogy a kapitalizmuson kívül nincs élet. A vörös csillag és a sarló-kalapács jelképezik kommunisták millióinak harcát az antifasiszta harc élvonalában, a harcot a kapitalista kizsákmányolás ellen, a nyolcórás munkanapért, a létbiztonságért, ingyenes oktatásért. Ma a kapitalizmus mindezeket elveszi az emberektől a profit érdekében, és a jelképeink betiltásával le akarja fejezni a kommunista mozgalmat.
 Nem lehet egyenlőségjelet tenni a kommunizmus és a fasizmus közé, a hősök és a gyilkosok, az elnyomók és az ellenük küzdők közé! „Aki ezt teszi, az bárminek is nevezi magát, a barna mocsokkal vállal közösséget! Azonosul a világot lángba borító rémeszmékkel!” – reagált a magyarországi törvényre az orosz parlamentben Gennagyij Zjuganov, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának elnöke. A Görög Kommunista Párt „határtalan szolidaritásáról” biztosította a Magyar Kommunista Munkáspártot, s jelezte, hogy tiltakozni fog az Európai Parlamentben is.
|
Nincs egyenlőségjel!
Azok, akik egy kalap alá veszik a fasizmust és a kommunizmust, nem csupán alávaló dolgot cselekszenek, hanem alpári műveletlenségükről is tanúbizonyságot tesznek.
Fasiszta kultúra egyáltalán nem is létezett. Azok az írott szövegek, képi ábrázolások, hangzó termékek, amelyek egy részét mostanában újból irodalomnak, képzőművészetnek, zenének titulálják, értéktelen szemetek csupán. A kommunista mozgalom keretében és vonzáskörében viszont a tudomány és a művészet minden ágában pótolhatatlan értékek jöttek létre, amelyek egy részét mostanában Lengyelországban, Magyarországon és több más, a legsötétebb középkorba visszasüllyesztett országban igyekeznek eltüntetni, amit pedig nem lehet letagadni, azt átszínezik és meghamisítják.
A kultúra valódi képviselői pontosan ismerték a két világ közötti áthidalhatatlan különbséget. Hadd idézzem a fehérek közt európai Thomas Mann szavait: „Szerintem nem minden diktatúra egyformán diktatúra. A lelkem mélyén különbséget tudok tenni. Nagyon jól elképzelhető egy diktatúra az emberiségnek és a jövőnek a nevében, a szabadságnak, igazságnak és igazságosságnak a nevében, szemben a hazugság és a gazság diktatúrájával.” Nem kell tehát okvetlenül marxistának lenni ahhoz, hogy valaki ezt belássa. Elegendő csak tisztán gondolkodó, becsületes embernek lenni.
V.J.
|
|
