Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Mihez is ragaszkodunk?

A Btk. ismert módosítása után a Munkáspárt nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte a törvényt. Egyik ismerősöm, hozzáteszem, kedves ismerősöm, akit szakmai tudása mellett azért is tisztelek, mert kifejezetten polgári származása ellenére tud megértést tanúsítani irántunk is, üzent nekem. Nézzünk szembe a történtekkel, tartsuk meg, ami vállalható és lépjünk túl azon, ami nem vállalható! Ne vállaljunk közösséget azzal, amihez „vér és szenvedés tapad”! Egy hét óta ezen gondolkodom. Mi lennénk a rossz fiúk? Mihez is ragaszkodunk? Rákosihoz, Recskhez, a beszolgáltatási rendszerhez, a szovjet modell kritikátlan másolásához, Rajk kivégzéséhez? Nem! Ehhez biztosan nem ragaszkodunk. De igenis ragaszkodunk ahhoz, hogy felépült Dunaújváros és felépült az Úttörővasút. Ragaszkodunk ahhoz, hogy apám, anyám és az ő nemzedékük ekkor válhatott munkásból értelmiségivé. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a Rákosi rendszer minden disznósága ellenére elindultunk a szocializmus útján. Ragaszkodunk ahhoz, hogy államosították a gyárakat, a bankokat, nagy lépést téve afelé, hogy ember soha többé ne zsákmányolhasson ki embert. Biztos jól hangozna, ha most azt mondanánk: mindez nem volt szocializmus, de majd mi megmutatjuk, majd mi csinálunk kristálytiszta baloldalt! Szocializmus volt, még ha hibákkal is!

Nehéz a polgársággal vitatkozni. Talán nem is lehet, mert más az életélményünk. Emlékszem nagymamám szoba-konyhás lakására, ahol a WC a gangon volt. Tőle nem vettek el semmit a szocializmusban, neki ez jutott a kapitalizmusban. Emlékszem polgári származású gimnáziumi társaim szüleinek nagy lakásaira, a gazdag könyvtárra. Lehet, hogy sérelem érte őket a szocializmusban, de a „WC a gangon” nem volt életélményük.

Nekünk szemünkre hánynak mindent, miközben lazán túllépnek azon, hogy büntetőtábor nem csak Recsken volt, hanem Amerikában is, de speciel oda az USA-ban már évtizedek óta élő japánokat zárták. A koncepciós per sem a szocializmus találmánya. Az USA-ban, a „demokrácia földjén” 1953-ban koncepciós per alapján végezték ki a Rosenberg házaspárt. Az ügy annyira kínos, hogy a peranyag ma is titkos, miközben a Rajk-pert bárki elolvashatja. Igaz, Rákosiék kiszorították a hatalomból a polgári pártokat. De azt miért tetszenek elfelejteni, hogy 1946-ban a kommunista pártoknak 48 százalékuk volt Franciaországban, 46 százalékuk Olaszországban, és a tőkés erők lazán „kiszalámizták” őket a kormányokból? És láss csodát, egy hónap múlva megjött az amerikai pénz, a Marshall-segély. Nem folytatom. Inkább megírjuk a kapitalizmus feketekönyvét, válaszul mindarra, amit ránk mondanak.

A Btk. módosítása ellen nem azért tiltakoztunk, mert a rosszat akarjuk védeni a múltban. Azért tiltakoztunk, hogy megértessük mindenkivel: 2010-ben vagyunk és nem 1953-ban. Nem arra van szükség, hogy a polgárság új nemzedékei bosszút álljanak a nagypapától elvett gyárért, netán elégtételt vegyenek azért, hogy az egykori polgári család gyermekei nem tanulhattak, nem érvényesülhettek, és utcaseprőként tengették életüket. Nem tagadom, ilyen is volt, de az ország mostani vezetői ezt nem mondhatják el magukról. Ők nem voltak sem áldozatok, sem mártírok, hősök pedig végképp nem. Ma arra lenne szükség, hogy Magyarország magához térjen az elmúlt húsz év következményeiből, ami speciel megint nem írható a szocializmus számlájára. Megnyugtatom polgári származású ismerőseimet: ma nem attól kell tartani, hogy a kommunisták elveszik a kft-jüket, hanem sokkal inkább attól, hogy a multik tönkreteszik őket. Ma nem attól kell félni, hogy a vörösök elveszik a szabadságukat, hanem attól, hogy a bankok, a telefontársaságok, az adóhivatal és mindenféle más hivatal rabjai vagyunk, s egyre távolabb kerülünk attól, amiről József Attila olyan szépen írt: „Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, Jó szóval oktasd, játszani is engedd

Szép, komoly fiadat!”

Szóval, mi baloldali pártot akarunk és fogunk is építeni. De nem olyat, amelynek megtörték a gerincét, elvették hitét, meggyőződését. Mi hiszünk abban, hogy a szocializmus jobb, mint a kapitalizmus. Egész egyszerűen azért, mert a tőke nem mindenkié, hanem csak keveseké. S ha így van, a kapitalizmusban mindig kevesek fognak dönteni a többség sorsáról, ők fogják eldönteni, kinek jut a gazdagság és kinek a nyomor. Ebben a társadalomban nem az ember számít, hanem a pénz. Mi tanultunk a múltból. Ha mi hatalomban lennénk, nem tiltanánk be a keresztet arra hivatkozva, hogy a kereszt nevében milliónyi bűnt követtek el. Bár ez is igaz. Nem záratnánk be a templomokat sem, bár nem vagyunk hívők. De küzdenénk az ellen, ami ellen valóban küzdeni kell, a fasizmus ellen, s minden ellen, ami az ember és az emberiesség ellen van. Miért nem erről beszélünk?

THÜRMER GYULA