|
 Húsz év telt el a rendszerváltás óta. Húsz kőkemény év, melynek során minden, magát baloldalinak valló parlamenti politikusról és pártról kiderült: köze nincs a szocialista rendszerhez, a kommunista ideológiához. Bebizonyították: semmi máshoz nincs közük, csak az önös érdekhez, a hazugsághoz, a lopáshoz, az áruláshoz.
Elsőként a kommunista eszme elárulásához, melynek köszönhetően megtörténhetett a rendszerváltás.
Ezek nem kommunisták, hanem tolvajok, akik vittek nevet, vagyont, emberek millióinak megélhetését – a saját érdekükben. Hiénák, nem kommunisták!
Borzasztóan unalmas a médiumokban újra és újra visszahallani – s sajnos, még az utcán is – hogy „a kommunista elvtársak megszüntették ezt meg azt”.
Csudát!
Ki kell javítanunk az emberek fejében a kommunista és a szocialista – vagyis a kommunista és az MSZP-s – közötti különbséget!
Fontos, mert a tőkés média ezt direkt túljátssza, az elmúlt rendszer jótéteményeit elássa, hibáit hangsúlyozza.
De az emberi fejekben mi rendet tehetünk!
Igen, a tőkések érdeke a kommunisták lejáratása – jól hajtotta a vizet a malmukba az MSZP, melynek egyetlen köze a szocializmushoz a neve, meg az, hogy zsebre tette az MSZMP vagyonát.
De ők nem kommunisták!
Sőt, még csak nem is szocialisták, bármennyire is el akarják hitetni ezt mindazokkal, akik szerették az elmúlt rendszert. Bezár egy szocialista kórházat, iskolát? Ugyan már!
MI vagyunk a kommunisták, akik hiszünk egy élhetőbb, emberibb világban! Mi, akik azért küzdünk, hogy senkit se tehessenek utcára az otthonából, mi, akik azért küzdünk, hogy a dolgozó munkába állhasson, mi, akik azért küzdünk, hogy újra az ember legyen a társadalmi érdeklődés fókuszában, s ne a pénz!
Ez a kommunizmus alfája és omegája: az emberközpontú társadalom!
Lehetett KISZ-es Gyurcsány és bandája, az a rendszer jóhiszeműen mindenkinek megítélte a lehetőséget az előrelépésre. Látjuk, ki hogyan vált „a nemzet javára”.
Itt az ideje, hogy végre határozottan kikérjük magunknak a kommunistázást, ha az nem rólunk szól!
Legyinthetünk, hogy úgyis mindegy, az idős nem fogja megérteni.
Azért megér így is egy próbát! S ha mégsem megy: a fiatal talán felismeri a kontrasztot.
Kádár unokái mi vagyunk!
Az MSZP már kitagadta őt – helyette Nagy Imrét sztárolják.
Talán ez fiatalabbnak, idősebbnek is mond valamit.
CSEH KATALIN
|
Aktív emberek, konkrét munka
Az a munka, amit az elmúlt időszakban elvégeztünk, hozott a konyhára, de keveset. Mert több szórólapot kellett volna kiszórni, többet kellett volna utcán lenni a nagy számok törvénye alapján.
De legalább bebizonyosodott, hogy jó a recept. Honnan tudnának rólunk, honnan ismernének bennünket az emberek, ha nem látnak-hallanak? Ott kell lennünk az első sorokban. Mindig, mindenhol. Nem könnyű, nem kispályás feladat, de a jó csatár mindenhol jó. És jó csatárok, jó csapatjátékosok, jó kapusok kellenek.
Aki fáradt, pihenjen kicsit, aztán újból álljon be a csapatba. A labda még a miénk, de a pálya nem. Jól kell tudni kezelni a labdát, és nagyon sokszor bejárni, a szó szoros értelmében belakni a pályát. Nem mellékesen, edzeni is kell, és felépíteni új játékosokat a kevésből is. Az edzés meg pokoli feladat. De meg kell csinálni!
Kötelező a KB-határozat. Megszavaztuk, egyetértettünk vele, a miénk. Van új programunk és van egy kis infrastruktúránk, ami kincset ér, ami azért van, hogy kihasználjuk.
Nem elég a vár, a várat be kell népesíteni, minden bástyára sasszemű őröket állítani. Aki rosszul lát, lépjen hátrébb! Különben letarol az ellenség. A várudvar pedig a miénk.
Régi, nagyon régi várudvaron kell gyakorolni, hogy idegen pályán helyt tudjunk állni, és mi magunk leszünk meglepődve leginkább, ha nyerünk.
Márpedig nyerni kell!
Erre kell feltenni mindent. Sokan értik, de akad, aki nem, vagy nem is akarja érteni. Értessük meg mindenkivel!
A politikai munka csapatjáték. Vagy együtt küzdünk, vagy sehogy. “Csak az jöjjön velünk, aki vezetni mer!” Kicsit másképp, de a költő szavaival.
PAULIK PÉTER
|
|
