Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Uncsi!

Uncsi, mondja egy ismerősöm, aki van annyira perverz, hogy naponta rámegy a kormány honlapjaira. Ő a legjobb értelemben vett polgár, aki szerint tényleg beköszöntött a „forradalom” és a „nemzeti együttműködés” korszaka, úgyhogy vége annak a kornak, amikor a szocialisták manipuláltak bennünket, amikor el lehetett titkolni az információkat a kíváncsi polgárok elől. Helyes, vége! Az információ nem monopólium többé, hanem a polgárok tájékozódását és szabad döntését segítő eszköz! Hurrá! Ismerősöm derűlátása a letöltés sebességével arányosan múlik el. Miniszterelnökünk honlapja a maga fiatalos vonalvezetésével még üdítő színfolt, bár nem kényeztetnek el olyan információkkal, melyeket máshonnan ne tudnánk meg. Némileg fejtörést okoz, hogy a miniszterelnök honlapjáról miért nem lehet átmenni a kormány honlapjára, de hát nem kell mindent az orrunkra kötni.

Csupa új minisztérium és csupa régi honlap. C’est la vie. Az új Belügyminisztérium ellát egy csomó új feladatot, de ez nem derül ki a honlapjáról. Ki tudja miért, de nincs átjárás a rendőrség, a titkosszolgálatok honlapjára, pedig a főnök itt is, ott is a belügyminiszter. A Külügyminisztérium megőrizte az MSZP-s minisztérium honlapját. Nincs több információ, és a minisztert leszámítva még az új vezetők nevei sem találhatóak. A Nemzetgazdasági Minisztérium már megcsinálta a honlapját, a vezetők is rajta vannak, igaz, többször kell klikkelni, mire elolvashatja az ember. Az anyagok zöme „másodrendű frissességű”, amint Bulgakov a romlott halat nevezi a Mester és Margaritában. A makrogazdasági folyamatok

leírása példának okáért 2009. októberi. A szép nevű Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapja megörökölte a kancellária nem túl szép külcsínét, és felrakták a korábbi MSZP-s minisztérium anyagait. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium, ami egyébiránt üdvözlendő újítás, mind külsejében, mind tartalmában az egykori oktatási és kulturális tárca anyagait tartalmazza. Egészségügyről meg ilyesmikről egy szó se.

Van egy kis bökkenő az általános szemlélettel, ami, úgy tűnik, nem akar változni. Vegyük például az USA állami honlapjait! Az USA ugye köztudottan tőkés ország, vagyis nem a rendszerben keresendő a különbség. Nos, ott én, mint polgár, megtudhatom, hogy az adott minisztérium vezetői mit csinálnak az adott napon. Egyáltalán megtudhatom, hogy kik dolgoznak a minisztériumban, telefon- és szobaszámmal. Fel lehet iratkozni az adott állami szerv levelező listájára. Megtudhatom a legfontosabb szakmai elképzeléseket. És képzeld el, még a véleményemet is megírhatom. De a legszörnyűbb, szerintem, ez már aztán a kapitalizmus teljes bomlása, válaszolnak is a véleményemre. Hát ilyet! Nem akarom én bántani új kormányunkat, van nekik elég bajuk nélkülem is. De, ha már új korszakot hirdetnek, szerintem csinálni is kellene.

Kijutunk a következő VB-re?

A mostani foci világbajnokság elmegy mellettünk, mint egyebek között sok más, amihez nincs közünk, bár lehetne. A foci mai világfolyamataihoz biztosan nincs közünk, és a dolgok mai állása mellett nem is lehet. Valamit azonban nem értek. Vannak hozzánk hasonlóan hátrányos helyzetű, nehéz múl­tú országok, amelyek fiai mégis ott vannak Dél-Afrikában. Itt vannak például a szlovákok. Megverik az olaszokat, sőt, még tovább is jutnak. Itt van az egykori Jugoszlávia, ahonnan mindjárt két válogatottra is telik, a szerbekre és a szlovénokra. És akkor még nem is beszéltem a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csapatáról. Nem az az érdekes, hogy megverték őket. Az az érdekes, hogy ott voltak, és küzdöttek. Mi pedig itthon a tv-t nézzük, és el vagyunk foglalva a saját kis pocsolyánkkal. Van-e remény? Nos, most, hogy sportoló ember a miniszterelnökünk, sőt, az államfő is egy volt olimpiai bajnok lesz, talán. Feltéve persze, hogy a hétköznapokban is komolyan veszik a sportot. Mondjuk, lesz tornaóra az egyetemeken, az állam támogatja a sportot, hogy olcsóbb legyen a fiataloknak, netán ingyenes. Lehet, hogy kijutunk a következő VB-re. De azért a szerelést még ne rendeljük meg!

Tetszik! Nem tetszik!

Az új honvédelmi miniszter egyik első vendége Eleni Kounalakis asszony volt, a budapesti amerikai nagykövet. Hende miniszter úr előzőleg elugrott Afganisztánba, hogy mi is van a fiúkkal odakint. A sajtóközlemény szerint a miniszter nem titkolta, hogy elég rossz körülmények között vannak a magyarok. Rendes tőle, hogy legalább ezt szóvá tette. Ugyanis, ha már benne vagyunk az amerikaiak bulijában, az amcsik valamit tehetnének azért, hogy ne kelljen sátorban lakni, ami köztudottan nem nagyon áll ellen a lövedékeknek. Egy pár olyan gépkocsi sem ártana, ami az amcsiknak van, nekünk meg nincs. Szóval, ez tetszik! Persze, az amerikai nagykövet is elsírta magát, hogy nem könnyű az afganisztáni misszió, de ha ott jó lesz, akkor Európában jön a dőzs. Mindjárt meg is kérdezte: ugye, szeretett magyarjaim, egy lépést se hátráltok vissza? Hende doktor „a találkozó végén megerősítette, hogy hazánk eleget tesz vállalásainak a romló biztonsági helyzet és a nehéz költségvetési helyzet ellenére is”.

Na, ez az, ami nem tetszik!

THÜRMER GYULA