|
 Tíz éve tért haza Elian Gonzales.
A kisfiú akkor talán a legismertebb hatéves volt az egész világon, miután az Egyesült Államok és Kuba között súlyos politikai nézeteltéréshez vezetett a gyermek felügyeleti joga körüli vita.
 A hajótörést szenvedett Eliant 1999 novemberében Florida partjainak közelében amerikai halászok mentették ki a tengerből. A gyermek édesanyja meghalt a tragédiában, és a család Miamiban élő rokonai maguknak követelték a fiúcskát. A Kubában élő édesapa a havannai kormány hathatós támogatását maga mögött tudva visszakövetelte gyermekét, és hosszas politikai, jogi huzavonák után az amerikai legfelsőbb bíróság döntése alapján 2000 júniusában hazavihette Eliant. (Ekkor született a híres kép is, amikor az Eliant rejtegető amerikai rokonok szekrényéből fegyveres kommandósok szedik elő a kisfiút.)
 A Fidel Castrót és a kubai szocializmust bírálók hada, de különösen a Miamiban élő keményvonalas kubai bevándorlók azzal vádolták Havannát, hogy az Elian-ügyet, és magát a kisfiút is a forradalmat dicsőítő propaganda-célokra fogják felhasználni.
 A kubai vezetés határozottan elutasította ezt a feltevést. S tény, a hazatérő kisfiút nem fogadta látványos ünneplés, és Castro is csak két héttel később látogatott el személyesen a családhoz. A kisfiú visszaköltözhetett apja házába, s ha időnként fel is tűnt a médiában – például amikor Fidel Castro is meglátogatta tizedik születésnapján -, nem lett „kommunista celeb”, s nem kapott előjogokat sem. Normális életet élt és él, volt úttörő, s most már a kubai Kommunista Ifjúsági
 Szövetség tagja.
Egyszerű kubai srác, akit minden váddal szemben nem kihasznált a kommunista rendszer, hanem esélyt adott számára egy új, normális emberi életre.
|
