Harci program a tőkés offenzíva és a munkanélküliség ellen

Mit mondjunk a munkásnak, a dolgozó embereknek? Milyen mértékben beszéljünk a kapitalizmus viszonyai között még megvalósítható követelésekről, és milyen mélységig arról, ami elképzelhetetlen a tőkés rendszer megdöntése nélkül?

Ez minden kommunista párt visszatérő problémája, amelyre újra és újra választ kell adni.

Kitől várhat segítséget a munkás?

A KMP Központi Bizottsága 1932. márciusában Harci Programot fogadott el a tőkés offenzíva és a munkanélküliség ellen. Az emberek már ismerik az uralkodó osztály nagy trükkjét, amikor is leváltják a régi kormányt, újat neveznek ki, de minden marad a régiben. Bethlen István felcserélése Károlyi Gyulával semmi jót nem hozott a dolgozóknak, és hamarosan jön az új ember, Gömbös Gyula személyében. A Harci Program erről a trükkről akarja a leplet lerántani: „Bármilyen jelszóval jöjjön is egy másik gróf vagy tőkés, valamennyi ugyanannak a társadalmi rendszernek érdekképviselője és védelmezője. Alapjában mind egyet akar: mind a dolgozók terhére akarja kúrálni a válságban vergődő kapitalizmust”. Nos, mintha ma mondanánk.

Várhat-e segítséget a munkás a szociáldemokratáktól? A Harci Program válasza világos: „A szociáldemokrácia már régen a burzsoázia mindenre kapható szolgája”. S adott a következtetés is: „Az éhező, pusztuló tömegek csak a KMP vezetése alatt harcolhatják ki helyzetük jobbrafordulását”.

Megoldást a tőkések terhére

A dolgozó emberek gondjain lehet segíteni, akár azonnal is, de ehhez határozott intézkedésekre van szükség. A munkanélküliek nyomorognak. Akkor azonnali segítséget kell bevezetni az éhező munkanélkülinek. A lakbéreket 50 százalékkal csökkenteni kell. Ingyenes villamos- és vasúti jegyet kell adni a munkanélkülinek. A társadalombiztosításnak a munkanélküliség idejére is biztosítania kell a teljes ellátást.

A KMP munkahelyeket akar, de hogyan? „Mindenekelőtt meg kell valósítani a 7 órás munkanapot!” A KMP szerint a munkaidő csökkentése 50 százalékkal növelné a munkahelyek számát.

A Harci Program másik fontos eleme a lakásépítés követelése. „Követeljük két év alatt 50 000 új lakás építését Budapesten és hasonló arányú építkezések megindítását mindenütt.”

A munkahelyteremtést a KMP szerint egy külpolitikai lépés is segíthetné. „Követeljük a Szovjetunió elismerését! Követeljük a munkaalkalmat jelentő kereskedelmi kapcsolatok megteremtését!”

Akkoriban ugyanazt a kérdést teszik fel, mint manapság: honnan lesz hozzá pénz? A válasz is olyan, mint manapság: „Csak onnan kell venni, ahol van: a gazdagok vagyonából”. A program ezért követeli a közigazgatási kiadások csökkentését. A programban olvashatjuk a ma is aktuális követelést: „Követeljük a tőkések és nagyiparosok egyenes adójának, a vállalatadónak erős emelését és egyszeri 25 százalékos vagyondézsmát!”

A Harci Program szükségesnek tartja az „óriás fizetések megszüntetését”. A KMP szerint az állami fizetés ne legyen nagyobb, mint havi 500 pengő, azaz évi hatezer. A pengő 1927-től lesz Magyarország fizetőeszköze, és az is marad 1946-ig, a forint érkezéséig. Mit jelent ekkoriban jól keresni?

A nagytőke és a nagybirtokos arisztokrácia képviselői az 1935. évi adóbevallások szerint ekkoriban 150 ezer pengőt meghaladó évi jövedelmi szinten vannak. Ehhez persze társul a vagyon is. Mondjuk Festetics Sándor gróf 339 ezer pengő éves jövedelem mellett 13,5 millió pengős vagyonnal, Vida Jenő, a Magyar Általános Kőszénbányák Rt. vezérigazgatója és Fellner Pál gyáros 250 és 230 ezer pengő jövedelemmel és 1 millió, valamint 3,7 millió pengőnyi vagyonnal rendelkeznek. Ehhez képest Horthy Miklós 120 ezer pengős kormányzói tiszteletdíja igazán elenyésző. A miniszteri, államtitkári fizetés havi 800-1200 pengő körül mozog.

A másik oldalon viszont egy fémipari szakmunkás heti 50 pengőt, az egyetemi tanársegéd havi 170–230 pengőt visz haza. A mezőgazdasági munkások és a kubikusok napi bére, azaz napszámbére pedig 1,20-2 pengő körül van. Egy kiló kenyér ára 30-40 fillér, egy liter tej 32 fillér, egy kiló cukor 1 pengő 30 fillér, egy pár cipő 23 pengő. Egy jelentés szerint „Pécsett megnyílt egy 17 személyes ún. népszálló, ahol az átutazó munkanélkü­liek 40 fillérért egynapi szállást kapnak, mely összeget másfél órai munkával is megválthatják”. S miért van napi- és hetibér? Mert a tőkés nem alkalmazza hosszabb időre a munkást.

Küzdelem a kilakoltatások ellen

A KMP azt vallja, hogy ott kell lenni, ahol a munkásnak, a dolgozónak szüksége van a pártra. Ebben az időben a dolgozók a fizetésük 50-60 százalékát fizetik lakbérre, s még a javítások költsége is őket terheli. Sokan az utcára kényszerülnek. 1931-ben, a fővárosban 8648 ember (2148 család) lakik bódé- és kunyhólakásokban. Egyedülálló hajléktalan ember szükséglakást nem kaphat, így őket különböző éjjeli menedékhelyek, menhelyek fogadják be. Budapesten 1930-ban 4 menhelyen 773 ágy áll rendelkezésre.

Mi a KMP taktikája? Kiadják a jelszót: Harcos proletárönsegély! Arra biztatja a munkanélkülieket, hogy ne fizessenek lakbért, vagy ahogyan akkor mondják, házbért. A kilakoltatási eljárás 5-6 hónapig is eltart ebben az időben, és minden kis idő nyereség.

A KMP másik ötlete az, hogy a lakók kollektive mondjanak fel a háziúrnak, ha bármelyik lakót ki akarja lakoltatni. Ugyancsak alkalmazzák a „visszalakoltatás” módszerét. 1932 nyarán például egy rokkant embert és családját, amely havi 18 pengő segélyből él, utcára tesznek. Másnap a kommunisták segítségével visszaviszik a családot a lakásba, és az alkalomra gyűlést is összehívnak a lakás elé. A hatalom ekkor megadja magát, a családot szükséglakásba telepítik.

A csendőrség nyomozóosztályának egyik 1932-es jelentése ezt így foglalja össze: „a házbérfizetések megtagadása és a bérek redukálása terén igen nagy mozgalom fog kifejlődni, mert a kommunista párt reá akar licitálni a szociáldemokrata pártra”.

Milyen a harc nyáron?

Mit csináljon a párt nyáron? Fontos kérdés, ami mostanság is gyakran elhangzik. 1934 augusztusában a csendőrség nyomozó osztálya jelenti, hogy a nyári szabadságolások időszakában a KMP tevékenysége nem állt le, sőt erősödött. „A nyári strandolási időszakban Csepeltől Vácig a Duna-part minden jelentősebb szakaszán kommunista szemináriumok, gyűlések észleltettek” – olvashatjuk. De megtudjuk azt is, hogy egyre több kommunista röplap lepi el az utcákat, s ahol gyenge a szerveződés, a létük jelzésére kicsi vörös zászlókat tűznek a házakra. 

A hatalom válasza

A tőkés hatalom válasza nem marad el. A Kommunista, a pártlap adatai szerint egyedül 1933 októberében 380 embert visznek be a csendőrségre és a rendőrségre, 54 embert ítélnek el összesen 25 és fél évre. 1933 júniusában tartóztatják le az ekkor 21 éves Kádár Jánost és az ifjúsági szervezet több budapesti vezetőjét.

Ugyanakkor kétségtelenül igaz, hogy a kommunisták vezetésével a tömegek küzdelme sikereket is hoz. Előbb egy 1935-ös miniszterelnöki rendeletben, majd két év múlva törvényben is szabályozva bevezetik a heti 48 órás munkaidőt, s intézkedést hoznak a minimálbérről. A munkáscsaládok gyermekeinek neveléséhez való hozzájárulásként vezetik be 1938-ban az alacsony összegű gyermeknevelési pótlékot.  Az állam ugyan alig épít lakásokat, de elindulnak a vállalati lakásépítési akciók, a munkáskolóniák építése. Főleg állami és községi üzemek építenek, így a MÁV, BSZKRT, ELMÜ, Gázgyár.