Aktuális Cikkek
 

MAGYARORSZÁG

Ez a rendszer nem a munkásokért van,
nekünk más rendszer kell!

A Munkáspárt szakszervezeti munkacsoportja a múlt héten Kiskunfélegyházán járt a Ganz-Röck-nél, ahol találkozott Sárosi Péterrel, a VASAS regionális vezetőjével, és Kengyel Gáborral, a Ganz-Röck 31 éves szakszervezeti titkárával.

A fiatal szakszervezeti vezető öt és fél éve dolgozik a gyárban, idén februárban választották meg szakszervezeti titkárnak. Ez a legkeményebb bérharcok közepén, a sztrájkok idején történt. A dolgozók elfogadták, és felsorakoztak mellé, holott elkeseredettek, mert azt látják, hogy bármit tesznek, nem történik semmi.

A többség ugyan június végén egy havi bérét megkapta, még mindig három és félhavi bérükkel tartoznak. Idén étkezési jegyet egyáltalán nem kaptak. Amikor április 13-án az új vezérigazgató munkásgyűlést hívott össze, egyértelműen közölte: nincs sem pénz, sem munka.

A tavaly október óta tartott sztrájkokkal csak részeredményeket sikerült kicsikarniuk. A sztrájkokban mintegy 200 dolgozó vett részt, gyakorlatilag a teljes fizikai állományuk, és a szellemi dolgozók nagyobb része. Több munkabeszüntetésük is volt, legtovább 12 napig sztrájkoltak, de nem volt eredménye. A tulajdonos azt mondta, folytassák nyugodtan tovább, addig sem kell bért fizetnie. Sajnos jelenleg nincs megrendelés a gyárban, ezért termelés sincs, nincs mivel sakkban tartani a vezetést. Korábban horvát sztrájktörőket is alkalmaztak, akiket transzparenssel fogadtak, amire horvát nyelven azt írták fel: „A mi gyerekeink éheznek, ti meg dolgoztok”.  A horvát dolgozók megértették az üzenetet, nem is vették fel a munkát, hazamentek. Sajnos az is igaz, hogy senki nem állt melléjük. Szolidaritási nyilatkozatokat kaptak, de jobb lett volna konkrétabb támogatás.

A VASAS végső elkeseredésében arra szólította fel a dolgozókat, hogy tömegesen lépjenek ki a munkahelyükről, és menjenek álláskeresési járadékra. A tömeges kilépés egyfajta nyomásgyakorlás lett volna, az álláskeresési járulék pedig némi anyagi könnyítés a több hónapja fizetés nélkül lévő dolgozóknak. A felhívásra mindössze 20 dolgozó lépett ki, pontosabban kilépett volna, ha a gyár kiadja a papírjaikat. Egyszerűen nem érthető a tulajdonos magatartása.

A Ganz-Röck a Vegyépszer tulajdona. Nem titok, ez egy Fideszhez közel álló, „nemzeti nagytőkés”, mondhatni magyar vállalkozás. Még sincs olyan kormányzati befolyása, amivel meg lehetne menteni ezt a termelő üzemet? Ha meg nem akarják fellendíteni, akkor engedjék el a dolgozókat, mert több száz családnak kell megélhetést biztosítani!

A dolgozók közül néhányan még bíznak abban, hogy még radikálisabb fellépéssel elérhetnek valamit, de ezt a többség már nem támogatja. Elkeseredettek az emberek, lemondtak minden harcról. Rövidesen to­vább kell lépniük, mert egyenes úton van­nak a nyomor felé. Többen már jelent­keztek a kecskeméti Mercedes gyárba, de lesznek, akik külföldön próbálnak szerencsét. Sokan még várnak valami csodát, hátha mégis beindul a gyár.

Kengyel Gábor hozzáteszi: „Egyet meg­­tanultunk: ez a rendszer nem a mun­kásokért van, nekünk más rendszer kell!”

 

„Nemzeti nagytőke”

A kiskunfélegyházi Ganz-Röck Zrt. több mint háromszáz dolgozója sztrájkbizottságot alakított, és a magyarországi tőkés rendszer legújabb kori történetében egyedülálló módon, egységesen 12 napig sztrájkolt jogos béréért és juttatásaiért.

Miért egyedülálló dolog ez? Hisz nincs olyan év, hogy ne sztrájkolnának a vasútnál, ne fenyegetőzne kisebb-nagyobb szakszervezet munkabeszüntetéssel. Ez így is van, viszont tudunk-e olyan sztrájkról az elmúlt húsz évben, ahol a termelési szektorban sztrájkoltak? Nem, nem volt ilyen. Szolidaritási nyilatkozatok születtek, de több napos sztrájkok nem. Felmerül – és aki dolgozott már termelőüzemben, annak is ez a kérdés  miért nem zárja be a tulajdonos a gyárat, ha nincs megrendelése, ha úgy érzi, nem éri meg neki? A TDK-nál nem gondolkodtak, van profit, megy a cég, ha nincs, bezár. A Ganz-Röck tulajdonosa a Vegyépszer. A Vegyépszernél nincs profit, mégsem zár be? Miért nem rúgják ki a dolgozókat? Miért nem alkalmazzák azt a módszert, mint más cégnél, hogy ha nincs munka, felírják a melós elérhetőségét, és ha van munka, behívják dolgozni? Mi van a háttérben, hogy a tulajdonosok nem hajlandóak egy dolgozónak sem kiadni a papírját?

Talán azon taktikáznak, hogy ha fenn tudják tartani azt a látszatot, hogy adósság ugyan van, de nincs csőd, akkor el lehet húzni a kifizetéseket? A követeléseket át lehet ütemezni, amíg a lenyúlt pénzt el nem tüntetik? Keresik azt a megoldást, hogy a tulajdonosnak ne kelljen zsebébe nyúlva kifizetni a tartozást?

Vagy talán a politika szólt bele a gazdaságba, mint már annyiszor Magyarországon? Ebben különbözne a „gonosz multi” az Orbánék által dicsért „nemzeti nagytőkétől”?

Pontosabban: ebben sem különbözik?