„Tőke és Fasizmus jegyesek”

A Jobbik bejutása a parlamentbe a 2010-es magyar parlamenti választásokon sokakat meglepett. Még többen lepődnek meg azon, hogy a Jobbik támogatói között vannak munkások is, munkanélküliek is. A kommunisták egyre gyakrabban kerülnek szembe azzal a problémával, hogy a tőkeellenes tüntetéseken a kommunisták mellett megjelennek a Jobbik és más radikális jobboldali szervezetek tagjai és szimpatizánsai is. Így volt ez a szegénység elleni tüntetéseken, az arab népek melletti szolidaritási gyűléseken, vagy akárcsak az otthonvédő mozgalom rendezvényein. Lehet-e tanulni valamit a múltból? Igen! A mai szereplők természetesen nem azonosíthatók a sok évtizeddel ezelőtti események szereplőivel, de a megválaszolandó kérdések hasonlóak. Nos, nézzük!

Az 1920-30 években a fasizmus megjelenése jelenti az egyik legnagyobb elméleti és politikai problémát az európai munkásmozgalom, s ezen belül a kommunista pártok számára is. A fasizmus akkor új jelenség. Eleinte sokaknak tetszik, sokan követik, sokan soha nem értik meg a lényegét. Ne feledjük: ekkor még nincs holocaust, nincs háborús szenvedés, sok mindent nem lehet tudni abból, amit ma már tudunk. Az olasz fasizmus az első volt a fasiszta rendszerek sorában. Hatása Magyarországon is érződik, megzavarja sok magyar munkás fejét is.

„Tőke és Fasizmus jegyesek.” József Attila írja majd e szavakat 1930-ban a Farsangi lakodalom című verséhez. Ez a költő felismerése arról, amiről majd 1935-ben, a Komintern VII. Kongresszusán Georgi Dimitrov azt mondja: a fasizmus a finánctőke „legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája”. De most még az 1920-as években vagyunk.

„Giovinezza, Giovinezza, Primavera di bellezza”

„Giovinezza, Giovinezza, Primavera di bellezza”, azaz „fiatalság, fiatalság, a szépség tavasza” – éneklik

az olasz fasiszták az 1920-as évektől. Benito Mussolini, az olasz fasiszták vezére 1922-ben 39 évesen Európa legfiatalabb miniszterelnöke lesz. Nem csupán a fasiszta induló, de személye is megtestesíti a fiatalságba vetett hitet, reményt adva a fiataloknak. Érthető, hogy nem marad el a hatás.

Az első világháború még nagyon is hat ezekben az években. Az olasz dolgozók remény nélkül néznek a holnapra, nincs munka, nincs ennivaló, az országban eluralkodik a bűnözés, nincs rend, minden csak korrupcióval intézhető el. Az olasz fasiszták rendet ígérnek, munkát, az ország fejlődését.

A háborús veteránok fáradtak és csaló­­dottak. Jobb életet akarnak, de a kormá­nyok nem adják meg ezt a reményt. Mussolini maga is katona az első világháborúban, érti a katonák lelkét és nyelvét is.  

Nagyon sok embert magával ragadnak Mussolini eszméi. A fasiszták azt ígérik, hogy a lejáratódott parlament helyére igazi népi uralmat teremtenek. Az állam helyét átveszi a fasiszta párt, amely a jövő záloga. Köztársasági kormányt ígér, a szenátus megszüntetését, általános választójogot minden 18 évnél idősebb olasznak, beleértve a nőket is, 8 órás munkaidőt, minimálbért, a társadalombiztosítás megváltoztatását, a nyugdíjkorhatár csökkentését 65 évről 55 évre.

A hatalomra jutó Mussolini ténylegesen jelentős gazdasági változást hoz. Megkezdődik a vasútvonalak villamosítása. Egyre több autó jelenik meg az olasz utakon. Elindul az olasz népautó, a Fiat Barilla gyártása. 1932-37 között 112 ezret gyártanak, és olcsón, 10 ezer líráért adják. Idővel csökken a munkanélküliség is.

Az embereket magukkal ragadják a külsőségek, a fasiszták által teremtett mitikus világ, amelyet a történelemben először ők használnak ilyen intenzitással. Megjelenik a jelkép, a fascio, a rómaiak által használt fegyver, amely az összefogást jelképezi. Mint ismeretes, innen ered a fasizmus szó is. Bevezetik a római kor dicsőségére emlékeztető köszöntést, a magasba lendített karral való köszöntést. Az olasz fasiszták fekete inget, egyenruhát öltenek, fegyelmezett harci csapatokba szerveződnek. Sokak lelkesen csatlakoznak Mussolinihez, amikor 1922-ben kiadja a jelszót: „Róma vagy halál”, és a fasiszták bevonulnak Rómába.

„Fare come in Russia”

Van itt azonban más is! 1917-ben, Oroszországban győz a szocialista forradalom. Gyorsan híre megy, hogy ott a mun­kások és parasztok veszik kézbe a hatalmat. Sok embernek tetszik a gondolat: csináljuk mi is úgy, mint Oroszországban, azaz „fare come in Russia”! 1919-20-ban a munkásság az utcára vonul. 8 órás munkaidőt követelnek, a munkahelyek és a bérek megvédését. 1919 szeptemberében Torinóban, a Fiat Műveknél létrehozzák az első munkástanácsot. A munkások 1920 folyamán számos üzemet elfoglalnak, és önálló termelésbe kezdenek. A gyárak védelmére létrehozzák a „forradalmi gárdát”. Reálisnak tűnik a kommunista alternatíva. A munkástanácsok egyik létrehozója Antonio Gramsci, a kiváló marxista. 1920-ban 29 éves. Hamarosan ő az Olasz Kommunista Párt egyik megalapítója. A fasiszták pár év múlva börtönbe vetik, és ott szerzett betegség következtében hal meg. A kommunisták előretörése megrettenti az olasz tőkésosztályt, de a középosztályból sem akarják sokan az „orosz utat”. A tőke a megoldást a fasizmusban látja. A korabeli röplap is erre utal. „Ki mentette meg Olaszországot a bolsevizmustól? A fasizmus!”

Mi a fasizmus?

Antonio Gramsci is felteszi a kérdést már 1921-ben: „Mi a fasizmus nemzetközi szinten? Kísérlet arra, hogy a termelés problémáit gépfegyverrel és pisztolygolyóval oldják meg.” Gramsci egy újságcikket ír, némi leegyszerűsítéssel, de a lényegre rámutat: a kapitalizmus belső problémáiról van szó, arról, hogy a tőke nem képes a nyomort, a bizonytalanságot, a válságot másképpen felszámolni, nem képes az „orosz veszélyt” másként megakadályozni, csak új módszerekkel, a fasizmussal.

Sas Gyula magyar kommunista, aki ebben az időben Olaszországban él, 1923-ban ír könyvet: „Az olaszországi fasizmus” címmel.  Sas is arra a következtetésre jut, hogy „a fasizmus feladata nem csupán a bolsevista veszély és általában a munkásmozgalom megsemmisítése, hanem a burzsoáziát foglalkoztató helyreállítási problémák integráns részének megoldása”. De ennél sokkal fontosabb az, amit a munkásrétegek hangulatáról ír: „Az összetett politikai helyzet és a belső ellentmondások nem tették lehetővé, hogy a munkásosztály felismerje az olasz fasizmus valódi jellegét” – mondja, majd így folytatja: „Egyesek a fasizmust a földbirtokosok terrorista gárdájának tekintették, mások a deklasszálódott, lumpenizálódott rétegek kalandor lázadásának, sőt olyan nézet is volt, hogy a fasizmus egy forradalmi mozgalom.”

Klara Zetkin, a német és a nemzetközi munkásmozgalom legendás alakja, 1923-ban mondja a

Komintern ülésén: „a fasizmus jelenleg a nemzetközi burzsoázia általános támadásának klasszikus kifejezése, a legerősebb és legkoncentráltabb formában”. Az ekkor már 66 éves Zetkin nagy éleslátással mutat rá: „eddig zavar volt a fasizmus megítélésében nem csak a proletártömegekben, de a forradalmi élcsapatban, a kommunisták között is. Sokáig az a nézet volt uralkodó, hogy a fasizmus csupán a burzsoázia brutális terrorja, és ezért történelmileg egy lapon emlegették Horthy magyarországi fehér terrorjával.”

Zetkin azt is aláhúzza, hogy a fasizmus azért jöhet létre, mert a tőkés gazdaság szétesik, a tőkésállam megbénul, nem képes alapvető funkcióit is ellátni. Megoldás lehetne a szocialista forradalom, de az európai szociáldemokraták éppen ezt árulják el.

Zetkin következő szavai ma is időszerűek és igazak: „A fasizmus nem képes megvédeni a proletariátus érdekeit a burzsoáziával szemben.” Mit kell tenni? Nos, meg kell érteni, hogy miért támogatja sok munkás és dolgozó a szélsőjobboldali mozgalmakat, miért lehet a fasizmus „éhezők, nélkülözők, egzisztencia nélküliek mozgalma?”

S, a legfontosabb: a megtévedt, manipulált, becsapott munkástömegeket meg kell nyerni a mi harcunknak, a kommunisták harcának, vagy legalábbis semlegesíteni kell őket.