|
Van pápánk! Felszállt a fehér füst, a „forradalom” elkezdődött. Senkit sem lepett meg: a parlament 2010. május 29-én megválasztotta Orbán Viktort Magyarország miniszterelnökévé. Az új kormányfő – Marxszal vitatkozva – összetéveszti a spontán dühkitörést a revolúcióval. Ez a szavazófülkében lezajlott „forradalom”, az 1956-os ellenforradalom által ihletett 1989-1990-es retrográd folyamat folytatása, más szereplőkkel. A honatyák kétharmada Orbán mellett szavazott, míg egyharmada ellene. A kialakult arány összhangban van az országgyűlés választási eredményeivel. Ezzel az aránnyal egyelőre nem lehet a Fideszt megállítani.
Ezen már csak egy igazi forradalom fog változtatni. Egy olyan forradalom, mely az egész tőkés társadalmi rendszert dönti majd meg, nem csak a kormányt.
Ennek is eljön az ideje. Az új kabinet nincs birtokában azoknak az anyagi forrásoknak, melyek fedezhetnék a populizmus költségeit. Az ígéretek és a rendelkezésre álló anyagi források között egyelőre látensen, később mind elementárisabban feszítő ellentmondások magukban hordják az Orbán-kormány bukásának csíráit. A kétharmados többség ellenére gyengítheti a Fidesz-KDNP táborát a tömegek fokozatos bizalomvesztése. A bizalomvesztés pedig – mint azt az MSZP esetében tapasztalhattuk – megingathatja a fennálló hatalmat. Óriási a várakozás, óriási lesz a kiábrándulás is.
A Fidesz az MSZP rossz politikája, s nem a saját érdemei miatt győzött. Úgy is mondhatnánk, ezt a választást az MSZP nyerte meg a Fidesznek. Ezért Orbánék taktikai hibát követtek el, amikor túlígérték magukat. Vagyis kevesebb ámítással is hatalomra kerülhettek volna, mert a voksolók a szocialistákat le akarták váltani. Akkor nem kellene kitenni magukat annak, hogy kiábrándulásuk miatt a tömegek később szembe kerüljenek a Fidesz-KDNP kormánnyal.
A kétharmados többség birtokában ezek után Orbánéknak mindent meg kell tenniük, hogy hosszú időre konzerválják szavazóik rokonszenvét. Sziszifuszi munka lesz ez, melybe csak belebukni lehet. A váltógazdaság mechanizmusa azonban kormánycserével ezt ideiglenesen meg fogja oldani – amíg meg nem érlelődik a szocialista forradalom.
Orbán Viktor magabiztosnak tűnő retorikája fügefalevele annak, hogy fél a konkrét részletektől és a távlatoktól. Koncepció nélküli pragmatikus politikus, aki máról holnapra sötétben tapogatózik. Fő gondja jól tartani munkatársait, és revánsot venni azokon, akik nyolc éven át, kis hasznot hozó ellenzéki szerepre kárhoztatták. Amit megvalósítani akar és tud, kevés lesz a tömegbázis fenntartására.
Az MSZP amatőrizmusa és basáskodása juttatta bársonyszékbe Orbán Viktort, de senki se higgye, hogy a Fidesz ezért hálás lesz ellenfeleinek.
HEGEDŰS SÁNDOR
|
Kell a politikai megújulás!
Senki sem vitathatja, hogy nagyon régen végzek pártmunkát. A pártvezetés javaslatait is mindig átgondolom, s most tökéletesen egyetértek. Ha azt akarjuk, hogy a Munkápárt éljen, össze kell szedni magunkat. Elvtársak, szedjük össze magunkat!
A bölcsek kövét senki sem hordozza magával. De a párt minden tagjának, minden szervezetének van tapasztalata. Ezeket kell hasznosítani! Kiket akarunk meggyőzni? Önmagunkat, vagy másokat? Nyilván másokat. Akkor viszont fel kell hagyni egymás győzködésével, a sokszor értelmetlen vitatkozásokkal. Elvtársak, nyitni kell kifelé!
A pártközpont valami mágikus fogalomként él a párttagok fejében. Pedig nem az! A pártközpont, a forradalalmi központ négy-öt ember munkáját jelenti. Mondjuk ki őszintén: mit akarunk?
Thürmer elvtárs menjen el munkát keresni, vagy összedobjuk a nagyon kevés fizetését? Munkatársai menjenek a munkaügyi hivatalba (na nem szórólapozni, hanem állásért!), vagy előteremtjük ezt a pénzt? A válasz szerintem egyértelmű.
Szükségünk van elnökre, szükségünk van a munkatársaira, akik értünk dolgoznak!
Ha lesz forradalmi központ, joggal kérhetjük számon, hogy legyen megfelelő ellenzéki stratégia és taktika is, amely nem állhat pusztán a kormányzati lépésekre adott válaszokból, bírálatokból.
A kormányprogram alapos, elemző áttanulmányozása fontos: mi támogatható, mi nem!
A Szabadságban legyen egy oldal, ami az Interneten is önállóan hasznosítható, ami letölthető, elküldhető, nyomtatható. Tartalma: politikai állásfoglalás!
Fel kell mérni a régiók Internet-hozzáférését, tudásbázisát, a sokszorosítás és az anyagok szétküldésének lehetőségeit – mérjük fel, hogy élhessünk velük!
Szellemi műhelyeket kell létrehozni az információk szélesebb áramoltatására! Csak így léphetünk igazán hatékonyan kapcsolatba a külvilággal.
Mindez lehetséges, de előbb össze kell szedni magunkat!
A politikai megújulás a mi megújulásunk is, jövőnk záloga.
Mi tart még vissza?
FARKAS FERENC
|
|
