AZ IGAZI KOMMUNISTA EGYSZERŰ MUNKÁSA A PÁRTNAK

Csaba Elemér 64 éve kommunista, aki mindig hű maradt elveihez. Mindig a munkát tartja a legfontosabbnak. Naponta járja a kerületet, élő kapcsolata van minden egyes támogatójával. Pedagógusként gyermekek, fiatalok több generációjának adta át tudását, formálta jövőjüket, s csalódottan tekint az oktatási rendszerben mára kialakult állapotokra. „Ma is boldogan gondolok vissza arra, hogy milyen alaposan készítettük fel a pályakezdő fiatalokat, akik több álláslehetőség közül választhattak. Szomorú vagyok a mai közállapotok miatt, amikor a pályakezdő fiatalok elhelyezkedése egyre súlyosabb probléma, mert jelentős részük nem tud elhelyezkedni, vagy nem a végzettségének megfelelő állást talál.”

– Hogyan kerültél a kommunista mozgalomba?

– Édesanyám ízig-vérig kommunista volt, engem is annak nevelt. 1966-ig, haláláig a párt hűséges tagja maradt. Gyermekkoromban kialakuló meggyőződésem okán, 15 esztendős koromban léptem be a Magyar Kommunista Pártba, majd a Magyar Dolgozók Pártjának lettem a tagja. Soha nem készültem politikusnak. Mindig azt vallottam, hogy az igazi kommunista egyszerű és szerény munkása a pártnak és a dolgozó népnek. Munkám mellett a II. kerületi KISZ oktatási felelőseként a fiatalok széles rétegeinek szocialista nevelésében működtem közre. A párt- és közösségi munkában mindenkor szívesen vettem részt, elsősorban a hozzám legközelebb álló két területen, az ifjúsági mozgalomban és a sport területén. Különösen kedveltem a labdarúgást és az asztaliteniszt. Hosszú ideig voltam labdarúgó játékvezető.
1956 tavaszán TBC megbetegedéssel a Budakeszi Korányi Szanatóriumba kerültem, és ott tartózkodtam több, mint fél évig. Meggyógyulásom időszakában a kialakuló rend és nyugalom érdekében karhatalmista szolgálatra jelentkeztem az I. Forradalmi Ezred Böszörményi úti zászlóaljába. Világnézetemhez mindvégig hű maradtam, így 1989 őszén részt vettem az MSZMP újjászervezésében, és azóta is a kerületi szervezet titkára vagyok.

– Elsősorban mindig pedagógusnak tartottad magad...

– Tanulmányaim befejezését követően voltam általános- és középiskolai tanár, majd egyetemi tanársegéd. Munka- és élethivatásom a pedagógia, mindvégig megmaradtam mellette. Imádok tanítani, embereket nevelni. 1960-ban az MNB-hez hívtak oktatási főmunkatársnak. A belső szakmai oktatás szervezése, a szakirányú középiskolákkal és közintézményekkel, valamint a bank ösztöndíjasaival való kapcsolattartás volt a feladatom. Ma is boldogan gondolok vissza arra, hogy milyen alaposan készítettük fel a pályakezdő fiatalokat, akik több álláslehetőség közül választhattak. Már tanulmányaik alatt megismertettük velük a bankot. Minden nyáron egy hónapig a bankban dolgoztak, azon a területen, ahol a tanulmányaik befejezése után dolgozni kezdtek. Szomorú vagyok a mai közállapotok miatt, amikor a pályakezdő fiatalok elhelyezkedése egyre súlyosabb probléma, mert jelentős részük nem tud elhelyezkedni, vagy nem a végzettségének megfelelő állást talál. Hivatali munkám mellett, és a KISZ-ből való „kiöregedésem” után munkahelyemen vállaltam politikai körök vezetését, hogy tapasztalataimat átadhassam a felnövekvő generációknak. Három évtizedet dolgoztam az MNB-ben. 1991-ben mentem nyugdíjba. Soha nem voltam vezető. Visszatekintve pályafutásomra, mindig azt csináltam, amit szerettem. Mindig érvényesíthettem meggyőződésemet, amelyhez hű maradtam életem minden sorsfordulóján.

– Boldog családapa és nagypapa vagy.

– Feleségem, Szűcs Marika ugyancsak a párt tagja volt. 1994-ben elhunyt, távozása pótolhatatlan veszteség volt számomra. Harminc évig volt élettársam, barátom, elvtársam és mindenem. Élete utolsó éveiben, súlyos betegsége ellenére is rendszeresen írt olvasói leveleket a Palotai munkásba. 1962 óta élek egy szerény szoba-konyhás, komfortos önkormányzati bérlakásban Öregpalota és Újpest határán. Itt neveltük fel lányomat és Zolika unokámat. Sem vagyont, sem telket, sem gépkocsit nem szereztem magamnak. Megőriztem egyszerű és szerény életmódomat.

– A 80-as években észlelted, hogy valami nem jól működik?

– Igen, a 80-as évek végén veszélybe kerültek a szocializmus vívmányai. Akkor többedmagunkkal megpróbáltunk cselekedni, de sajnos már későn. Szocializmushoz hű kisemberekből 1988 őszén létrehoztuk az MSZMP XV. kerületi szervezetét. Ez a szervezet spontánul választott meg titkárnak, s ezt a feladatot azóta is ellátom.

– Önkormányzati képviselőként milyen problémákkal szembesülsz?

– 1990 óta vagyok a XV. kerületi Önkormányzatban képviselő. Így kapcsolódtam be kerületünk közéletébe. A Szociálpolitikai Bizottság munkájába veszek részt, mivel ezen a területen tudok legtöbbet segíteni a hozzám fordulóknak. Az első pluralista választáson 4,5 százalék körüli eredményt értünk el. Most az országgyűlési képviselőválasztásra készülünk, azzal a kommunista közösséggel, amellyel együtt dolgozom. Igyekeztem minél többet tenni a hatékony segélyezési rendszer kialakításáért, a rászorultsági elv érvényesítéséért és a többgyermekes családok helyzeti hátrányának mérsékléséért. Húsz év mérlege: megfelelően éltem a lakosság bizalmával. Ma is rendelkezésére állok minden hozzám fordulónak, és ezt szándékozom tenni a jövőben is. Sajnos Rákospalota hátrányos helyzetben levő városrész. Az emberek eladósodtak a közművek és más cégek fele, ezenkívül sok a munkanélküli. Igyekszem elérni, hogy az emberek elkerüljék a kilakoltatást, a felmondást. Időnként eredményesen. Nagyon nehéz ez ma.

– Mik a kedvenc olvasmányaid?

– Marx, Engels és Lenin. Az ő műveik alapján rendeztem be életemet és pályafutásomat.