Pártéletünk 20 évéből számos jó és rossz emlék maradt, én bővelkedem mindkettőből. A koromnak és talán a sorsomnak is köszönhetem, hogy ez év november 1-én lesz húsz éve annak, hogy a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere – 37 év szolgálati idő után – nyugállományba helyezett. Útravalóul a miniszter azzal bocsátotta el a kitüntetetteket, hogy: „Legyenek büszkék elvtársak arra, amit eddig tettek”.
    Én jól az agyamba véstem, és megfogadtam a tanácsát. Ma is büszkén és jó szívvel gondolok vissza arra a majdnem négy évtizedre, amit a hadseregben töltöttem a szocializmus építése időszakában. Jól emlékszem arra az időszakra, mikor az MSZP megalakult. Ezt egy kommunista nem feledheti soha.
    A pest megyei Tanács PB titkára, a Polgári Védelmi Parancsnokság párt alapszervezeti titkárát és személyemet elbeszélgetésre behívatta a pártirodára. A beszélgetés célja az volt, hogy a Parancsnokság párttagjai igazoljanak át az MSZP-be. Mi közöltük, hogy az alapszervezet egyetlen tagja sem hajlandó átlépni az új pártba, mert kommunisták vagyunk, és az elveinket nem adjuk fel!
    1989. november 1-i nyugállományba vonulásom után kerestem a kapcsolatot a XIII. kerületi kommunistákkal. Szerencsémre néhány nap alatt ez sikerült is, így hamar be tudtam kapcsolódni a párt újjászervezésébe. Részt vettem a XIII. kerületi pártszékházban, Ribánszki Róbert által tartott kommunista aktíván, ahol Juhász László elmondta, hogy a 13/1-es alapszervezet kommunistáinak jó része együtt maradt, és a Visegrádi út 17-ben levő párthelyiségben jönnek össze.
    Sajnos az MSZP új alapszervezeti titkára elűzte szervezetünket a párthelyiségből, de az V. kerületi elvtársak egy időre befogadtak bennünket. Később az új MSZMP kerületi elnöke, Kapcsos Emil, rendelkezésünkre tudott bocsátani egy helyiséget a Tisza utcában.
    Részt vettem az MSZMP kerületi és központi vezetése által szervezett rendezvényeken, megmozdulásokon, tüntetéseken, országgyűlési és önkormányzati választások előkészítésének szervezésében, a választási bizottságok munkájában.
    Jó visszagondolni arra az időszakra, mikor az elmúlt választásokon a XIII. kerületben minden választókörzetben meg tudtuk állítani a jelöltjeinket. Jó gyűléseket tartottunktöbb száz fő részvételével a Láng-gépgyár nagytermében, a József Attila Művelődési Házban két alkalommal is.
    Most a 2010-es választásokra készülünk, s szeretnénk hasonló eredményeket elérni, mint az előző választásokon, kivéve a 2006-ost. Minden alkalommal be tudtunk juttatni 1-2 képviselőt az önkormányzatba.
    Azokban a kerületekben, ahol voltak időközi választások, besegítettünk a kopogtató cédulák gyűjtésébe. Sok biztató szót kaptunk, és meggyőződtünk arról, hogy párttagságunknak fel kell készülni arra, hogy a gyűjtést a kikézbesítés első pillanatában meg kell kezdeni.
    Május Elseje mindig felemelő érzés, vörös zászlóerdőben vonulni az Andrássy úton, és mozgalmi dalokat énekelni!
    Több éven keresztül vezettem a XIII.kerületi pártszervezet munkáját, s e munkasorán rendkívül sokat tanultam a kerület kommunistáitól. Kapcsos Emil elvtárs,aki elődöm volt, időt, fáradtságot, egészséget nem kímélve küzdött a párt erősítéséért és összetartásáért, de ugyanezeket mondhatom el valamennyi elvtársamról, a bizalmiak kiemelkedő munkájáról.
    Most, mikor régióelnök vagyok, mindig jó érzés fog el, mert azt látom, hogy a tagság a pártvezetés kérésének eleget téve anyagilag is támogatja a pártot, és egészségi állapotának függvényében aktívan részt vesz a pártmunkában.
    Sajnos, a mozgalmi munka során keserűség is éri az embert. Felháborodással vettem tudomásul a Vajnai-féle pártszakadást. Ez az árulás visszavetette a Magyar Kommunista Munkáspártot, de sikerült újjászerveznünk magunkat. Ennek a levét ittuk 2006-ban, de még az EP-választásokon is. Bízom benne, hogy 2010- ben jobb eredményeket fogunk elérni.
    Tagságunk arra szavazott, hogy a kiemelt országgyűlési választókerületben időben összeszedjük az ajánlószelvényeket Kollát Pál számára, aki folyamatosan dolgozik az utcán. Az aktív párttagok teljesítik feladatukat az utcai munkában, szórólapoznak, agitálnak, dolgoznak.
    Szomorú szívvel veszem tudomásul, mikor egy elvtársunk eltávozik az élők sorából.
    Igaz, emlékezni csak a szépre és jóra érdemes, de azt gondolom, hogy esetenként a rossz és szomorú dolgokkal is kell foglalkozni, mert az életünk része, és húsz esztendőnkhöz hozzátartozik.
    Furcsa a sors: két MIÉP-es sógorom van, egyik most külföldön él, másik itt. Mégis mindketten nagyra becsülnek, mert mint mondják, kitartottam az elveim mellett, és nem fordítottam köpönyeget. És soha nem is fogok.