Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Megszégyenítés

A Telegraph információi szerint Phenjanban igen eredeti módon kérték számon az észak-koreai labdarúgó-válogatott tagjaitól, hogy miért is nem teljesítették a futball-világbajnokságon azt, amit elvártak tőlük. A hír szerint a világbajnoki keret összes tagjának meg kellett jelennie a phenjani kulturális központban, ahol a sportminiszter, valamint 400 kormányhivatalnok, továbbá újságírók és diákok nyilvánosan bírálták a csapat játékát. Magyarán nyilvánosan megszégyenítették őket. Nem tudom pontosan, hogy mit vártak el az ország vezetői a csapattól. A három csoportmecss elvesztése, ráadásul a portugáloktól kapott hét gól, mindenesetre nem okozott osztatlan örömet odahaza. Persze, minden viszonylagos. A magyar csapat még a közelébe se jutott a világbajnokságnak. Őket vajon hova kellene állítani, hogy egyszer úgy isten igazából megmondjuk nekik, hogy mit is gondolunk a munkájukról? Lehet, hogy a módszert az élet más területein is lehetne alkalmazni. Például, jó nagy nyilvánosság előtt lehetne megszégyeníteni azokat, akik nem hangolták össze a Ferihegyi repülőtér bővítését az odavezető közlekedés fejlesztésével. Hamarosan kész az új repülőtér, összekötő vasút vagy metró pedig sehol. Persze, az erkölcsi ráhatás csak azokra hat, akikben még él az erkölcs, akik számára nem közömbös, mit gondol a nép. Magyarországon azonban az erkölcs már régen nem létező kategória, s már régen senkit sem érdekel, hogy mit is gondolunk mi, a nép.

Kit akarnak kicsinálni?

Itt van például a metrókocsik lecserélésének ügye. Történt ugyanis, hogy még a Medgyessy-kormány valamilyen franciamániából úgy döntött, hogy a budapesti metrófejlesztést már nem bízza az oroszokra, hanem elő a franciákkal. Ha rendszerváltás, akkor legyen rendszerváltás! Utálták a jól bevált orosz MIG-gépeket, utálták az ugyancsak jól bevált orosz metrókocsikat, és intézkedtek. Mindenki jól járt. A franciák kaptak szép, busás megrendeléseket, Medgyessy francia Becsületrendet. Na jó, ne legyünk telhetetlenek, mi, a nép nem kaptunk semmit!

A múlt héten kiderült, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság nem adta ki a szükséges engedélyt a megrendelt francia metrókocsikra. Pedig már itt kéne lenniük, mert a 2-es metrón cserélni kellene a régieket, a 4-es metrót meg el kéne végre indítani. Az a gyanúm, hogy már nem is az az érdekes, hogy lesz-e metró. Végül is, akik döntenek az ország ügyeiről, úgysem metróval járnak. A nép meg örüljön, hogy még él! A kérdés, a nagy kérdés az, hogy a metró ürügyén ki kit csinál ki?

Talán a franciákat? A világbajnokságon úgyis leszerepeltek, nem kell a kocsijuk sem! Az ügy egyébként valóban régi. A franciák évek óta bizonygatják, hogy a magyar szabványok elavultak, és a francia szabvány szerint épített kocsijaik a világ minden táján járnak. Egyes magyar szakemberek szerint is a magyar szabványok, melyek alapján a hatóság nem adta ki az engedélyt, már akkor is elavultak voltak, amikor megszülettek. A magyar politika most a németek felé orientálódik, lehet, hogy ujjat húzunk a franciákkal? Lehet, bár még nem tudni, hogy ki húzza a végén a rövidebbet.

Vagy talán az önkormányzati választások előestéjén végleg le akarnak számolni a budapesti liberális önkormányzattal, amelynek mérhetetlen bűnei vannak, és nem csupán metróügyben? Lehet, bár nekik már úgyis végük. Vagy netán, az MSZP maradványával akarnak leszámolni, nehogy komolyan vegyék a választásokat és visszalőjenek? Lehet, nem kizárt, bár már itt se nagyon lehet mit mondani.

Mindenesetre érdekes ez a bizonyos Nemzeti Közlekedési Hatóság, amely nem adta ki az engedélyt. A hivatal valamiért fontos lehet a Fidesz-kormánynak, mert mindjárt elsők között cserélték le a vezetőjét. Az új főnök dr. Sárdi Erika lett, aki volt már a Belügyminisztériumban az Adatfeldolgozó Iroda, sőt még az Okmánykorszerűsítési Projektiroda vezetője is. Na jó, speciel a közlekedésben nem dolgozott, de ha minden állami vezetőtől megkövetelnénk a szakmai tudást, hova is jutna ez az ország? Csak csendben mondom: talán előbbre!

Nem elég?

Egyébként, mit kell nekünk a nagyok dolgával törődni? Nem elég az, hogy szeptembertől a gyerekért megint többet kell fizetni? Az átlagos tankönyvcsomag az első évfolyamon hatezer, az ötödik-hatodik évfolyamon a tankönyvcsomagok ára tízezer, a hetedik és a nyolcadik évfolyamon 13 ezer forint körül alakulhat. És ez csak a tankönyv! Vagy nem elég, hogy az idén az üdülés is többe kerül? Mintha mindent az euró szabna már most meg, az árak úgy emelkedtek az éttermekben, a strandokon, mindenütt. Vagy nem elég, hogy kormányváltozás ide, kormányváltozás oda, sokan nem tudjuk fizetni a hiteleket? A kölcsönökkel rendelkezők több, mint nyolc százaléka „rossz ember”, mivel több, mint 90 napja el van maradva a törlesztéssel.

Bizony, bizony elég lenne! De, sajnos, azt is tudjuk, hogy a dolgok nem fognak jobbra fordulni mindaddig, amíg a nagyok nem az igazságot mondják nekünk, hanem azt, amit láttatni akarnak velünk. Amíg a nagyok maguknak akarnak csak jobb életet teremteni, és nem nekünk. 

THÜRMER GYULA