|
|
Mi
a
bal
szemünkkel
nézünk
a
világra.
Így
sok
mindent
észreveszünk,
amit
csak
a
jobb
szemünkkel
nem
látnánk.
Másként
is
látjuk
a
világot,
mondjuk
úgy,
balszemmel.
Ezután
minden
számunkban
elmondjuk,
miként
is
látjuk
az
éppen
esedékes
eseményeket
a
saját
politikai
értékítéletünk
alapján,
balszemmel.
|
Csúnya japánok?
Azt hittem, hogy rosszul hallok. De nem! Rámentem az ATV honlapjára, ott is ez van: „A második világháború végén a Hitlerrel szövetséges japánok nem voltak hajlandók a fegyverletételre. A fanatikus japán hadvezetést végül a több mint 200 ezer áldozattal járó hirosimai, majd a két nappal később nagaszaki elleni atomcsapás kényszerítette térdre.” Tetszik érteni? A japánok a rossz fiúk, az amerikaiak meg a jók, akik csak úgy, tiszta humanizmusból dobták le a bombákat. De miről is van szó? Japán a második világháború egyik fő felelőse. Tiszta sor! Nem akarták megadni magukat még 1945 nyarán sem. Ez is igaz! Bár, itt nem ártana hozzátenni, hogy a Szovjetunió – teljesítve a nyugati hatalmaknak tett ígéretét – az európai háború befejezése után csapatainak jelentős részét keletre irányította, és megkezdődtek a Japán elleni szárazföldi hadműveletek. Ez utóbbiak bizonyára megadásra kényszerítették volna a japánokat, anélkül, hogy japán városok polgári lakosait kellett volna elpusztítani.
A világ normálisan gondolkodó közvéleménye 1945-ben is tudta, és ma is tudja, hogy az amerikai atombomba bevetésére semmi szükség nem volt. Japán e nélkül is megadta volna magát. Az amerikai atomfegyver nem is a japánoknak szólt. A szovjeteknek, a világ haladó erőinek szólt: mi, az amerikaiak fogunk uralkodni! Az USA ma is ezt teszi. Nézz körül Irakban, Afganisztánban, nézd meg azt, amit tesznek Kubával, Venezuelával! A fasizmust nem szabad, nem lehet tisztára mosni. De nem szabad, nem lehet tisztára mosni az Egyesült Államok felelőtlen, tisztességtelen politikáját sem, nem lehet megbocsátani a Hirosimára és Nagaszakira ledobott amerikai atombombákat. Senki sem bocsáthatja meg az USA mai állami terrorizmusát sem. Az ATV meg különösen nem!
Izraeli bálna
Gyermekkoromban nagy szenzációként egy preparált bálnát hordoztak körbe az országban. Mindenki nagyon örült, még a bálna belsejébe is be lehetett menni. A bálna nagy volt, olyan hosszú, mint, mondjuk, egy rakéta. Én a Hősök tere környékén láttam, de számos magyar városban megfordult. A bálna persze külföldi volt, lévén, hogy bálna még a szocializmus nehéz éveiben sem volt a Balatonban, és ilyet szovjet exportból sem lehetett behozni. A városokat a szervező nyugati cég választotta ki. Mondom, a bálna olyan hosszú volt, mint, mondjuk, egy rakéta. Na már most! Azokon az utakon, ahol a bálnát szállító kamion akadálytalanul végig tudott menni, ott rakétát is lehetett szállítani. A hossza miatt. A preparált bálna így segítette elő, hogy a nyugati hírszerzés közvetlen információkat szerezzen a magyar katonai infrastruktúráról. Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy az izraeli légierő két vadász- és egy szállítógépet küld a kecskeméti repülőnapra, ráadásul magyar kérésre. Két F-16-os Sufa (Vihar) vadászgép és egy Hercules C-130-as óriás szállítógép tart Magyarországra. Azt tudjuk, hogy Magyarország fontos Izraelnek. Nem is olyan régen még a diplomáciai botrányt is megkockáztatták, annyira fontos volt nekik a magyar légtérben gyakorlatozni. De mi a jó ebben nekünk, magyaroknak? Szerintem nem kellene ideengedni az „izraeli bálnákat”.
Do you speak English?
 Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy nem vagyok tagja a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének. Hallva legutóbbi ötletükről, úgy döntöttem: hátralévő éveimet anélkül élem le, hogy belépnék. Szóval, a gyermekeik alkotmányos jogaiért aggódó szülők szerint alkotmányellenes az a rendelkezés, hogy diplomát csak az kaphat, akinek van nyelvvizsgája. A sajtó szerint az alkotmányos jogaikban mélyen sértett főiskolások és egyetemisták 30 százaléka nem kapja meg a diplomáját, mivel nincs idegen nyelvből vizsgája. Kérdezem én: mivel van a baj? A vizsgarendszerrel, mint olyannal? A magyar nyelvvizsgarendszer szerintem sem jó. Egy kézbe, állami kézbe kellene venni az egészet, és ingyenessé tenni. De valamilyen mércének lennie kell. A fő baj, gyanítom, nem is a vizsga, hanem az, hogy gyermekeink nem tanulnak meg nyelveket. Persze, a szülők, tisztelet a kivételnek, nem adják át a nyelvtudás iránti igényt, lévén, hogy kis hazánk polgárainak 75 százaléka semmilyen nyelvet sem tud. Ebben a kedves szülők is benne vannak.
Na már most! Ha van valami alkotmányellenes, akkor az az, hogy a magyar egyetemeken ma majdnem lehetetlen megtanulni egy idegen nyelvet. Nincsenek meg a feltételei a folyamatos, fegyelmezett, intézményesített nyelvtanulásnak. Ha az egyetemista öt éven át folyamatosan ösztönözve lenne a nyelvtanulásra, és az egyetem ehhez a feltételeket is megteremtené, továbbá szigorúan ellenőrizné is, nem lenne kérdés sem a tudás, sem a vizsga.
Menne mind a kettő!
THÜRMER GYULA
|
