„De jönnek új hadak, ha kell a semmiből”

A spanyol polgárháború Párizsban éri Radnóti Miklóst. Hispánia, Hispánia című versében olvashatók e bíztató sorai. A magyar kommunista mozgalom harcának kiemelkedően szép példája a magyar kommunisták részvétele a spanyol polgárháborúban.

A jobboldal a baloldali egységfront ellen 

1936-ban, Spanyolországban a demokratikus választásokon egy baloldali pártokból álló egységfront aratott elsöprő győzelmet. Mondani sem kell, hogy a jobboldal ebbe nem nyugodott bele. 1936. július 17-18-án katonai felkelés kezdődött a köztársasági, azaz a baloldali kormány ellen.

Az egyik oldalon a baloldali erők. Élükön eleinte egy idős, szocialista politikus, a 67 éves Francisco Largo Caballero miniszterelnök állt, akit előszeretettel emlegettek a „spanyol Leninként”. 1985 óta szobor őrzi emlékét Madridban. Őt követte a 43 éves, ugyancsak szocialista párti politikus, Juan Negrín López. Nemzetközi téren a baloldali kormányt támogatja a Szovjetunió, a Komintern, a kommunista és munkáspártok zöme.

A másik oldal a szélsőjobboldali falangisták oldala. 1936. október 1-én az akkor 44 éves Francisco Franco lett a jobboldali erők főparancsnoka, a spanyol nép „vezére”, azaz caudillo, aki a polgárháborúban aratott győzelmét követően 1975-ig Spanyolország diktátora. Őt támogatja katonailag, politikailag a fasiszta Németország és Olaszország.

A háború végül is a jobboldal győzelmével ér véget. 1938-ban Spanyolország azonnal barátsági szerződést köt a hitleri Németországgal, és kilép a Népszövetségből. Mindennek azonban ára van.

A háborús áldozatok számát 600-800 ezerre, az emigránsokét 300-400 ezerre teszik, s a következő években legalább 100 ezer embert végeznek ki. A polgárháború és a Franco-diktatúra megítélése korántsem egységes, az áldozatok rehabilitálásának ügye még mindig viharokat kavar.

Magyar kommunisták a spanyol forradalom mellett 

A KMP kezdettől fogva a spanyol nép ügye mellé áll. Politikai téren elítéli az ellenforradalmi lázadást, a német-olasz beavatkozást és a magyar kormány magatartását. A kormány hivatalosan ugyanis a benemavatkozást hirdeti, a valóságban a németek és Franco oldalán áll.

A KMP szervezi a szolidaritás más formáit is. „Anyagi hozzájárulással is elő kell segíteni a spanyol nép győzelmét” – olvashatjuk a felhívást a kommunista újságban, a Dolgozók Lapjában 1937 júliusában. És ténylegesen megkezdődik a gyűjtés az üzemekben, az MSZDP szervezeteiben, munkáslakásokban, kultúregyesületekben.

A magyar munkásság hangulatát jól kifejezi a Népszava 1936. szeptember 8-i számában megjelenő közlés: „A magyar szervezett munkásság képviselői szeretetteljes üdvözletüket küldik a harcban álló spanyol munkásságnak, és lelkes rokonszenvvel figyelik a küzdelmet, amelyet a spanyol proletariátus a spanyol nép szabadságáért folytat.” Gondoljunk csak bele! Hitler három éve hatalmon van. Magyarország elindul a fasizálódás útján. Magyarországon a kommunisták illegalitásban. A Népszava kezdettől fogva, egészen elnémításáig érdemben és tisztességesen tudósít a spanyolországi eseményekről.

Az MSZDP vezetése azonban nem egészen így gondolja, s a tőkés kormány – nem először – kihasználja ezt. Vitéz leveldi Kozma Miklós, a Gömbös-kormány belügyminisztere a Népszava írását követően kapcsolatba lép az MSZDP vezetőivel, majd a sajtóban is nyilatkozik: „A Népszava magatartása folytán a közvéleményben az a felfogás alakult ki, hogy az a határvonal, amely a magyarországi szociáldemokrata pártnak létjogosultságát jelentette, elmosódóban van… A szociáldemokrata párt egyes tényezői biztosítottak arról, hogy az az elmosódottság, amelyet föntebb említettem, nem forog fenn.” Érthető, ugye?

A kormány megtiltja magyar állampolgárok részvételét a spanyolországi eseményekben. Kozma 1937 januárjában tájékoztatást ad a „magyar-csehszlovák határon működő valamennyi m. kir. Rendőrkapitányságnak, kirendeltségnek és járási főszolgabírónak”: „kommunista ügynökök szervezési munkájának folyományaképpen Magyarországról bolsevista érzelmű, továbbá munkanélküli egyének úti okmányok nélkül, többnyire gyalogszerrel Csehszlovákiába szökdösnek, ahol őket csoportokba gyűjtik, és Csehszlovákián át Spanyolország felé irányítják.” Egyben utasítja őket arra, hogy az ilyen személyeket el kell fogni, és dr. Hetényi Imre budapesti főkapitány-helyetteshez, a politikai rendőrség fejéhez fel kell kísértetni.

„Rajta, csak rajta, törhetetlen fajta” 

Komját Aladár a spanyol honban küzdő internacionalistáknak, köztük magyaroknak szentelte egyik legszebb versét, a Nemzetközi brigád indulóját. Miért harcolnak Spanyolországban magyar kommunisták? Hallgassuk az ő válaszukat: „A mi itteni harcunk, amelyben részt vesz keresztény, zsidó, munkás, paraszt, kereskedő, orvos, mérnök, író, összekapcsolódik hazánk függetlenségének sorsával is.”

A KMP internacionalista kötelességének tekinti, hogy embereket is küldjön Spanyolországba, lévén, hogy a spanyol kormánynak szüksége van megbízható emberekre, köztük katonai és egyéb szakértőkre is. Másrészt, a KMP úgy véli, hogy a spanyol polgárháború lehetőség arra is, hogy a párt aktivistái harci edzettséget szerezzenek, próbát tegyenek elkötelezettségből, fegyelmezettségből.

A magyar résztvevők pontos számáról máig vita van. Szemjon Gendin, a szovjet katonai hírszerzés ideiglenes vezetője 1938 júliusában azt jelenti Vorosilov honvédelmi miniszternek, hogy a magyarok létszáma a nemzetközi brigádokban 510 fő. Magyar történészek 1957 utáni kutatásai alapján 965 magyar vett részt a spanyol polgárháborúban, igaz, nem csupán a brigádokban. Figyelemre méltó az összetételük. Ötvenöt százalékuk a kommunista párt tagja. Foglalkozásukat tekintve 57 százalék munkás, paraszt 15 százalék, értelmiségi 17, tisztviselő 11 százalék. A magyarok közül 56-an halnak hősi halált a spanyol fronton.

A KMP választja ki a spanyol frontra indulókat. Zömük már eleve külföldön él emigrációban. A személyek ellenőrzésében fontos szerepet játszanak a Komintern szervezetei és a szovjet belügyi szervek. Végtére is, nem akármiről van szó.

A történelem igazolja, hogy a magyar internacionalisták valóban a „törhetetlen fajtához” tartoznak. Az internacionalista magatartás igazi megtestesítője Zalka Máté. Az első világháborúban Kun Bélához hasonlóan orosz fogságba esik, és csatlakozik a Lenin vezette forradalomhoz. Az oroszországi polgárháború idején, 1919-20-ban a fehér ellenforradalmi erők ellen küzd. 1920-ban belép a KMP-be, de mindvégig a Szovjetunióban ma­rad. Diplomata, majd a moszkvai Forradalmi Színház igazgatója. 1936-tól a 12. nemzetközi brigád parancsnoka. Mindössze 41 évesen hősi halált hal a spanyol polgárháborúban.

Akik túlélik Spanyolországot, a magyar kommunista mozgalom új vezetői lesznek. Rajk László a polgárháború idején 28 éves. A magyar zászlóalj politikai biztosa. 1945 után a párt egyik vezetője, belügy-, majd külügyminiszter. 1949-ben kommunistaként hal meg.

A spanyol polgárháború legendás részt­vevője Münich Ferenc is, aki Flatter Ottó őrnagy néven küzd. Münich ekkor már 51 éves, de még nagy jövő vár rá. 1945 után az új magyar rendőrség egyik megteremtője. Később diplomáciai szolgálatba kerül. 1956-ban pontosan tudja, hogy ellenforradalom van, és Kádár János mellé áll. 1956. november 4-től a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, miniszterelnök-helyettes. 1958-61 között hazánk miniszterelnöke. 1967-ben távozik örökre.

A Komintern képviselőjeként Pedro fedőnévvel vesz részt Gerő Ernő, aki Negrin miniszterelnök tanácsadója. Gerő ekkor 39 éves. 1945 után a Rákosi Mátyás vezette MDP-ben ő a második ember. 1956-ban rövid ideig a párt főtitkára. Felelőssége van mindabban, jóban és rosszban, ami az 1950-es években történt. 1956 után nem térhet vissza a politikai életbe. 1980-ban hal meg.

„Spanyolos” Tömpe István is. A polgárháború idején lép be a KMP-be. Később emigrációba kényszerül. 1945 után Rajk László titkára. 1956-ban Kádár János mellé áll. Belügyminiszter-helyettesként ő a karhatalmi erők vezetője. Később a Magyar Rádió és Televízió elnöke. 1983-ban éri a halál.

A spanyol front harcosai közül kerül ki Szalvay Mihály is, aki ekkor 38 éves, de már komoly mozgalmi múlt áll mögötte. A Tanácsköztársaság leverése után 15 év fegyházra ítélik, de egy év elteltével megszökik. 1945 után ő az ÁVH Határőrség parancsnoka.

32 évesen itt esett át a tűzkeresztségen Mező Imre is, aki később a kommunista párt egyik vezetője. 1956 októberében a budapesti pártbizottság titkára, a Köztársaság téri pártház védője. Ekkor hal hősi halált.

Spanyolországban harcol egy akkor 24 éves fiatal magyar kommunista is, Steinmetz Miklós, aki majd 1944-ben, Budapest határában szovjet parlamenterként hal hősi halált. És még sorolhatnánk a neveket…

Komintern és a polgárháború 

A szovjet kommunisták vezetése 1936 augusztusában dönt arról, hogy segítséget kell adni a köztársasági erőknek. Az ülésen részt vesz Georgi Dimitrov és Dimitrij Manuilszkij is, a Komintern vezetői. A Komintern Végrehajtó Bizottság 1936. szeptember 16-17-i ülésén dönt a spanyol forradalom megsegítésének formáiról. Ezt követően indul meg a nemzetközi brigádok szervezése. A külföldi önkénteseket 7 brigádba szervezik. Egy-egy brigád létszáma elvileg 2000-3000 fő. Zalka Máté a 12. Garibaldi-brigád parancsnoka. A szovjet szervek adatai szerint 1938 áprilisáig mintegy 32 ezer internacionalista érkezik Spanyolországba. Közülük 4575-en halnak hősi halált.

A haditechnikát a Szovjetunió adja. Három év alatt 802 repülőt, 362 harckocsit. 772 szovjet pilóta, 351 harckocsizó és számtalan más katonai szakértő harcol a spanyol köztársasági erőkben. A szovjet katonai tanácsadók vezetője az a Jan Berzin, akit még a Komintern első idejéből ismerünk.