Kacsa volt az észak-koreai válogatott nyilvános megszégyenítése, és a kényszermunkatáborba küldés – járt utána az [origo].

Egy napokban megjelent hír szerint nyilvános megalázással ért véget az észak-koreai fociválogatott vb-szereplése. A története során másodszor, 1966 óta először világversenyre jutott együttes tagjait a hír szerint négyszáz fiatal sportoló és az ország sportminisztere előtt hat órán át gyalázták a phenjani Népi Kultúra Palotájában, Kim Jong Hun szövetségi kapitányt pedig kényszermunkára ítélték. Mint kiderült: az egész csak politikai anti-propaganda, a futballisták és az edző is köszönik, jól vannak, az észak-koreai társadalom megbecsült tagjaiként folytathatják pályafutásukat.

A döbbenetes álhír bejárta a világsajtót, és számos ember felháborodását kiváltotta, dr. Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének adjunktusa szerint ugyanakkor fenntartásokkal kell kezelni ezt a történetet. „A hírt az amerikai székhelyű Radio Free Asia tette közzé elsőként, a dél-koreai konzervatív sajtó pedig átvette, míg a déliek országos hírügynöksége, a Yonhap nem, sőt később több dél-koreai forrás is cáfolta az értesülést” – mondta. „Ez azt sejteti, hogy valószínűleg egy bulvárhírről van szó, amely annyiból nem légből kapott, hogy Észak-Koreában a rezsim kezdete óta küldtek már embereket bányákba vagy építkezésre, és eléggé ismert módszer az is, hogy a hibázó tisztviselőknek nyilvánosan önkritikát kell gyakorolnia. A dél-koreai közhiedelem szerint északon bármilyen vétségért elvihetik az embert – bármilyen pozícióban legyen is.”

Tény: a kapitalista országokban előszeretettel színezik ki a Phenjanra rossz fényt vető híreket.

Az álhírek terjesztése azonban aligha szűnik meg a közeljövőben. Már a vb alatt cikkezett arról a sajtó, hogy négy játékos eltűnt az észak-koreai csapatból, egy nappal később viszont kiderült, hogy a hír kacsa.

Ráadásul, ha egy észak-koreai sportoló sikeresen képviseli hazáját, megkaphatja a magasabb életszínvonalhoz elengedhetetlen párttagságot, valamint magánautóhoz is juthat.

Mindezen felül a mostani észak-koreai válogatott tagjainak már önmagában az is életre szóló élményt jelentett, hogy egy másik kontinensre utazhattak.

Bejutni sem lehetetlen Észak-Koreába, Csernai Pál személyében például másfél éven át magyar szövetségi kapitánya volt az ország válogatottjának. Az edzőt nagyon marasztalták, az újabb szerződés aláírása mellett az állampolgárságot is felajánlották neki.

A sportnak a kettészakadt ország újraegyesítésében is juthat szerep, ám a jelenlegi politikai viszonyok kedvezőtlenek.

A két Korea sportolói a sydney-i, majd az athéni olimpia nyitóünnepségén is közös csapatban, a Koreai-félsziget kék-fehér „egyesítési lobogója” alatt vonultak fel 2008-ban, Pekingben azonban már kudarcba fulladtak a tárgyalások. „A két Korea közti viszony fejlődése, ami 1998-99 körül indult és 2008-ig tartott, teljesen egybecseng azzal, hogy Szöulban liberális kormányzat volt hatalmon. A megbékélés jegyében feltétlen együttműködést, kereskedelmet kezdeményeztek, barátságos meccseket szerveztek. Ám 2008 óta Szöulban konzervatív kormányzat van hatalmon, amely sokkal inkább fenntartásokkal kezeli a phenjani rezsimet.”

A phenjani hangulatot Alejandro Cao de Benos a következőképp festette le: „A hazatérő válogatottat virágokkal fogadták a reptéren családtagjaik, barátaik és a kormány hivatalnokai. Ők kiváló játékosok, akik a lehető legszerényebb forrásokból is lehetővé tették a futballunk bemutatását a világbajnokságon. Mindannyian büszkék vagyunk rájuk, hogy eljutottak a legmagasabb nemzetközi szintre.”