Kommunisták és nyilasok

A mai magyar politikai elit egyenlőségjelet tesz kommunisták és fasiszták között. A Terror Házában bemutatják a magyar hungarista, fasiszta mozgalom rémtetteit, de sokkal nagyobb teret szentelnek „a kommunizmus bűneinek”. Nagy társadalmi vita nem alakulhat ki ezekben a kérdésekben, mivel a közelmúltban módosították a Btk-t, és e szerint, aki úgymond tagadja a kommunizmus bűntetteit, két évre börtönbe zárható. 

Szálasival tisztára mosni Horthyt 

A magyar fasiszta mozgalom a magyar kapitalizmus terméke. Olyan rohamcsapat, amelyet a tőke akkor vet be, amikor más eszközt nem lát a kommunista erők feltartóztatására. Az 1930-as évek végén a KMP újjászerveződik, befolyása erősödik a szociáldemokrata mozgalomban és a társadalomban is. A tőke ekkor beengedi a nyilasokat a parlamentbe. Ők lesznek a legális radikális erő, amely leköti a tömeges elégedetlenséget. 1939-ben a nyilasok 754 234 szavazattal (21%) 28 mandátumot szereznek a 260-ból. A parlament legjelentősebb ellenzéki erejévé válnak, kétszer annyi helyhez jutva, mint a kisgazdák (14), a szociáldemokratákat (5) pedig többszörösen felülmúlják. A legerősebbek Budapest (30%), Bács-Bodrog (30%), Győr-Moson (47%), Heves (36%), Komárom-Esztergom (34%), Nógrád (41%), Pest megye (52%) és Észak (43%), Sopron (38%), Szabolcs (40%), Vas (37%), Veszprém (40%) és Zala (44%) területén.

A tőke másodszor 1944 októberében nyúl a nyilasokhoz. A Horthy-féle elit láthatóan nem képes az országot irányítani, és főleg nem képes a kommunista erők előretörését feltartóztatni. A tőke ekkor hatalomra juttatja a nyilasokat, beletaszítva Magyarországot történelmének egyik legsötétebb korszakába.

A nyilasokat, Szálasit a mai tőkés politikai elit sem fogadja be, de arra használja, hogy a nyilasok bűneit leleplezve tisztára mossák a Horthy-rendszert. Szálasi rossz, Horthy jó. Pedig, mondjuk, a könyvégetésben a magyar fehérterrorista különítményesek jó évtizeddel megelőzték Hitlert. 1919. szeptember 20-án tették közzé a közrendet és közbiztonságot veszélyeztető sajtótermékek beszolgáltatásáról szóló rendeletet, ezt követte a Jegyzék az elkobzandó és megsemmisítendő kommunista, bolsevista és anarchista sajtótermékekről. Ezen többek között Marx, Engels, Lenin művei voltak, de a figyelmüket nem kerülte el Lukács György, sőt Szabó Ervin sem. Több mint félezer cím: röplapok és plakátok ezrei, értékes tudományos és szépirodalmi művek, pótolhatatlan kordokumentumok semmisültek meg a magyarországi fehérterror pusztításai következtében.

Hitler még csak álmodott a hatalomról, Szálasi pedig még nem is volt politikai tényező, amikor a Horthy-rendszer 1920-ban bevezeti az ún. numerus clausus törvényt. Ez előírta, hogy az egyetemeken tanuló fiatalok összetételének meg kell felelni az egyes felekezetek, ill. népcsoportok össznépességen belüli arányának. Bár a törvényt 1928-ban enyhítik, a zsidó vallású egyetemisták aránya ezt követően is csak 10–12 százalék körül mozgott, szemben a háború előtti 30–34 szá­zalékkal. 1938-tól kezdődően további zsidóellenes törvényeket fogadnak el. Az ún. I. zsidótörvény (1938. évi XV. tc.) 20 százalékban maximálja az üzleti és kereskedelmi alkalmazottak, valamint a különböző értelmiségi pályák izraelita vallású tagjainak a számát. A II. zsidótörvény (1939. évi IV. tc.) az iparban és a kereskedelemben 12 százalékos, az értelmiségi pályákon 6 százalékos, az állami alkalmazottak körében pedig 0 százalékos kvótát állapít meg. A törvény szerint zsidónak az minősül, akinek legalább egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású. A III. zsidótörvény (1941. évi XV. tc.) megtiltja a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést és az azon kívüli nemi kapcsolatot is. A IV. zsidótörvény (1942. évi XV. tc.) értel­mében zsidók a továbbiakban nem vásárolhatnak mezőgazdasági ingatlant, sőt, meglévő földjeiket is el kell adni.

A zsidók deportálását és megsemmisítését sem Szálasiék találják fel. 1941. július végétől már mintegy 16-18 ezer zsidót szállítanak át a határon a németek ál­tal megszállt keleti területekre. 1944. május 15. és július 9. között, tehát még a nyilas hatalomátvétel előtt kerül sor a holokauszt legnagyobb deportálási akciójára, amelynek keretében mintegy 430 ezer embert deportálnak. Szálasi valóban a végsőkig elkötelezi Magyarországot a német szövetség és a háború folytatása mellett, így német kérésre 50 ezer zsidót deportálnak, a maradék fővárosi zsidóságot pedig gettóba zárják, ahol ezreket végeznek ki. De a „munka” nagy részét már előttük elvégzik.

Nyilasok

A magyar kommunista mozgalomnak nem csupán a Horthy-rendszerrel kellett szembenéznie, de le kellett lepleznie a magyar fasizmus legmarkánsabb szerveződését, a hungarista mozgalmat is. A hungarista mozgalom az 1930-40-es években többféle szervezeti formában létezett, de a lényeg mindig ugyanaz maradt. 1935-37 között Nemzeti Akarat Pártja néven létezett Szálasi Ferenc vezetésével. Később Hungarista Mozgalom, majd Magyar Nemzeti Szocialista Párt lett. 1939 után némi módosításokkal Nyilaskeresztes Párt néven működnek.

A nyilasok gyökeresen más szervezési módszereket alkalmaznak, mint a többi pártok. Szálasi tudatosan és kezdettől fogva két szinten szervezi híveit: egyszerre működtet pártot és mozgalmat. Szálasi szavaival élve: „A párt a test, a mozgalom a lélek.” A külvilág számára látható pártszervezet mögött létezik egy titkos, illegális mozgalom is, amelyre támaszkodva bármikor lehetséges az erőszakos hatalomátvétel előkészítése, valamint a politikai játékszabályok felrúgása.

A nyilasok különösen nagy sikert érnek el a hivatali értelmiség soraiban. A közülük beszervezettek titkos párttagságot kapnak, a titkos párttagokat szakmai csoportokba szervezik és tízes egységekben („tized”, „tízek tanácsa”, „nemzetség”) tartják nyilván. Emellett, illetve a titkos párttagok szervezete felett létezik a „hűséggyűrűsök” köre, akik csak Szálasinak tartoznak elszámolási kötelezettséggel. A nyilasok más pártoktól eltérően előszeretettel szervezik be a nő­ket. Min­denütt külön női csoportok és szociális, valamint jogügyi osztályok is alakulnak.

A mozgalmi szárnyon belül 1935-től egyre-másra szerveződnek különféle „rendvédelmi” alakulatok: Szálasi-gárda, Fekete Front, Eszmevédelmi Vonal, Vasúti Front, Rendvédelmi Gárda, Karhatalmi Alakulat, Elitgárda. Ezek közös vonása a sejtszerű szervezkedés: a tagokat számokkal tartják nyilván, mindenki csak a közvetlen feletteseit és beosztottait ismeri, a tagoknak felvételkor „hűségpróbán” kell átesniük.

A hungarista mozgalom komoly kihívás a kommunistáknak, mert részben ugyanahhoz a társadalmi rétegekhez szólnak, a nehéz körülmények között élő, a válság sújtotta munkás – és dolgozótömegekhez. A nyilasok tudatosan igyekeznek megzavarni a munkásokat, és radikális szövegeikkel maguk mellé állítani. Tény, hogy sok korábbi kommunista és szociáldemokrata válik nyilassá. 1938-1944 között a nyilas lapokban sorozatban jelentek meg cikkek ilyen címekkel: Nem szégyellem, hogy szociáldemokrata voltam; Marxisták a Nyilaskeresztes Pártban; Magyar Munkás; Valamikor szociáldemokrata voltam; Szociálpolitikát? Nem! Szocia­lizmust. Ennek jegyében indítják a nyilasok 1938-ban Új Népszava címmel egyik lapjukat, amelyet azonban nem sokkal később a rendőrség betilt.

Szálasi így fogalmazza meg a munkássághoz szóló mondanivalóját: „Magyar nemzetiszocialista mozgalmunk ideológiájának leghatalmasabb ereje az, hogy minden dolgozót összefog, akár szerszámmal, akár kapával, kaszával, akár agyával dolgozik és megköveteli tőlük, hogy tudatosan cselekvő hazafiak és tudatosan cselekvő szocialisták legyenek egy személyben. Kiragadjuk tehát a szocializmust a szűk keretű és szűk határú osztályszocializmusból, mely eddig csak az ipari munkásosztály privilégiuma volt, és átültetjük a nemzet minden életformájába, minden tagjába, minden rétegébe, teljes egészében, mert megszületésétől kezdve itt lett volna helye. Ezzel a marxizmus alaptétele: az osztályharccal és a rémuralom eszközével kivívott osztályuralom önmagában összeomlik, megsemmisül. A munkásság, mint magyar munkásság elfoglalja méltó helyét, mely az államrendszerből őt jogosan megilleti a jog, munka és megbecsülés alapján.”

(Folytatjuk)