Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Újra evangelizálás

„A harangok Rómába mentek.” Illetve, dehogy is, félrebeszélek. Nem mentek, hanem megy, és nem a harangok, hanem a köztársaság elnöke megy. Róma stimmel. Miért is ne? Róma isteni ősszel, ha szabad ezt mondani. A Vatikán is gyönyörű lehet, lévén, hogy a maga módján az is Róma. De, komolyra fordítva a szót, Schmitt Pál a pápát keresi fel első külföldi útján. Nincs ezzel semmi bajom. Valahol el kell kezdeni. Orbán Viktor Varsóban kezdte, Schmitt a katolikus egyház fejénél. Rendben.

A magam részéről azt is jónak tartom, hogy a magyar politikai vezetés értékeket próbál belevinni kiüresedett, kizárólag a pénz körül forgó világunkba. Helyeslem, hogy az iskolában nem csak oktatni akarnak, hanem nevelni is. Nem vagyok hívő ember, de elfogadom a normális emberi együttélés szabályának a tízparancsolat sok-sok elemét. Példának okáért: Tiszteld apádat és anyádat! Miért nem lehet ezt általános társadalmi normává tenni? Nem is beszélve az olyan tilalmakról, hogy ne lopj, ne ölj. Ezek jó dolgok, nem számít, hogy honnan erednek. Jó dolog az is, ha a köztársaság elnöke a pápánál támogatja a Vatikán felfogását a kapitalista társadalom hibáiról, hogy ne mondjam, disznóságairól, a társadalmi igazságtalanságokról. Az elmúlt hónapokban nekem is alkalmam volt elmondani a magyar katolikus egyház érsekeinek, hogy ezzel én, munkáspárti emberként is egyetértek.

De nyilván nemcsak erről lesz szó Rómában. Elgondolkodtam például azon, amit Erdő Péter bíboros úr mondott mostanság a Rimini Meeting rendezvényen: „Erről kell tanúságot tennünk, ennek kell hírvivői legyünk Európa újra evangelizálásában.” Az evangelizálás a katolikus szótár szerint annyit tesz, mint „át kell alakítania az emberiség értékítéletét, meghatározó értékrendjét, érdeklődési területeit, gondolkodásmódját, ihletének forrását, életfölfogását, ha azok Isten Igéjével és a megváltás tervével ellentétesek”. Újra evangelizálásra meg ott van szükség, ahol „a megkereszteltek egész csoportjai elvesztették az eleven hit erejét, vagy már nem is vallják magukat az Egyház tagjának, életükben eltávolodtak Krisztustól”. Rendben, ez az egyház dolga. Lehet neki örülni, vagy bosszankodni, de az ő dolga. Engem is megkereszteltek annak idején, és lehet, hogy most engem is újra akarnak evangelizálni? Nem probléma.

Egyet azonban nagyon nem szeretnék. Nem szeretném, ha a köztársaság elnöke az újra evangelizáláshoz is segítséget ígérne, amikor a pápa áldását kéri Magyarországra. Nem lenne jó, ha az erkölcsöt összemosnánk a vallással, az államot az egyházzal. Egyébként jó utat, elnök úr!

Kína fontosabb

Budapestre jön a dalai láma. Istenem, volt már ilyen, nyilván lesz is még. A dalai láma furcsa viseletében kellőképpen egzotikus szereplője bármely amerikai vagy nyugat-európai rendezvénynek. Csípik a politikusok is, mert a dalai lámát el lehet adni a szabadságért, a függetlenségért, a civil jogokért meg minden egyébért folytatott küzdelem hősének. Egyénként függetlenül attól, hogy az USA-ban van-e demokrácia, választási csalás, pénzuralom, meg ilyesmi. Ő

a pozitív hős, akit a csúnya kommunista Kína vezetői elüldöztek, s ezért minden demokratának szeretni kell. Nagyon szereti őt a demokrata Obama, nálunk a demokrata Demszky Gábor, meg mindenféle Kína-ellenes szervezet, amelyek persze ugyancsak nagy demokraták.

A dalai láma fényéből aztán valami visszahullik az őt fogadó személyekre, megmutatván, hogy ők is hősök, akik bátran szembe mernek szállni az emberi jogokat durván eltipró kínai kommunista diktatúrával. A politikai anyázásnak általában itt vége is, senki sem üzen hadat Kínának, nem mennek százezrek a kínai nagykövetség elé, végtére is Kína fontosabb. Orbán Viktor is demokrata, mint tudjuk, és ebben a minőségében pár éve fogadta is a dalai lámát. Akkoriban még „csak” a Fidesz elnöke volt, azé a párté, amely egykor még a parlamentből is kivonult, amikor a kínai külügyminiszter jött. Fúj, ronda kommunisták, ráadásul kínaiak! De tessék nekem elhinni, amit mondok: Orbán Viktor bölcs ember, nagyon. Gyorsan átlátta, hogy Kína fontosabb annál, minthogy kommunistaellenes kirohanásokkal elriasszuk. Végül is, mi lesz velünk, ha összeomlik az euró? Hol vannak alternatív piacok? Hol van pénz? Ugye, tetszik tudni a választ. Orbán elnök úr tudta. Kommunistázni másutt is lehet, nem kell feltétlenül a kínaiakat zrikálni. Ráadásul éppen Kína akarja azt elérni, hogy az Európai Unió elismerje Kínát olyan országnak, ahol piacgazdaság van. Jó, rendben! A magyar kormány igazán elismerhetné, hogy Kínában piacgazdaság van. Van erre persze egy másik szó is, de most hagyjuk az ideológiákat! Nos, úgy hírlik, Orbán miniszterelnök úr ezúttal nem kíván találkozni a dalai lámával.

Persze, mondják neki innen-onnan, hogy mégis csak kellene, de egyelőre ellenáll. Kívánok hozzá nagyon jó egészséget! Miniszterelnök úr! Kérem, ne fogadja a dalai lámát, és ne engedje, hogy a kormány bármely más tagja találkozzon vele. Nem azért, mert mi mondjuk, azért, mert ma Kína fontosabb.

Nekünk, magyaroknak.

THÜRMER GYULA