|
Ez itt az erdő, mely, ha jár a szél,
Megborzad és borzalmakat regél;
Ez itt az erdő, melynek ága mind,
Ha megvágod, vércseppet sírva hint;
Az erdő, mely már nem lesz soha friss,
Mert iszonyodik önmagátul is,
S az ága korságtól marad sovány:
Orgovány!
Valóság-erdő s mégis rém-mese:
Ez Horthy kormányzó
gyümölcsöse;
Melyet bús éjjel fergeteg ha ráz:
Az ágain száz kisértet bokáz.
Háromszinű kötél mindnek
nyakán,
Fent lóg és lendül táncuk, fent a fán,
Új tánc, amit Kormányzó Úr agyalt:
Járják a kecskeméti körmagyart.
Keresztény tánc e csont-tánc, nem
pogány:
Orgovány!
|
Ország-szerint mi embert Horthy ölt:
Miklós-nap éjt felküldi mind a föld,
S a holt-ezer megy Kecskemét felé,
Seregszemlére Fővezér elé.
És férfi-nő, – mert nőt is ölt sokat
– Zörögve hozzák eltört csontjukat,
És férfi-nő, az erdő avarán,
A Horthy táncát járja magyarán:
S kórus zeng, mint ordító orgonán:
Orgovány!
Kos-orru, gyilkos-orru szörnyeteg,
Te alszol? Álom juthat még
neked?
Van, mely téged ki nem hány, Horthy, ágy?
Isten, ki téged még aludni hagy?
Hej, ébredj! nézz! és mondd, hogy látsz-e még?
Kérdik, kiknek kiszúrattad
szemét.
Tudsz lenni nővel délceg és derék?
Kérdik tőbül kiszaggatott herék.
Felszínt pöffedsz-e még a vér
taván?
Orgovány!
|
Magasan áll a vér felett a Vár,
Hol téged, gyilkost, gyilkos trónja vár.
De árad már a Vár felett a vér,
S a rothadás belőled enni kér.
Halál-Vető-gép, sírhant-Borona,
A te fejeden nem lesz korona!
Király-tömjénen nem tágul tüdőd,
Trónon pihenni nem lesz már időd:
A bíbor előtt leszel halovány!
Orgovány!
Magyar földön van erdő még,
Nagyúr!
S mi ág ott él, feléd mind vágyva nyúl!
Az ág ma, mind feléd-gördülve nyől
S menekvés nincs az éhes fák elől!
Nem mink kivánjuk, undok,
vesztedet:
A fák kivánják súlyos testedet.
S ha téged tud ágára venni, ó,
Magyar fának akkor lesz lenni jó!
Vajjon hány életed van, Horthy,
hány?
Orgovány!
|
A Rongyos Gárdára emlékezett a hétvégén a Jobbik és a Magyar Nemzeti Gárda a Farkasréti temetőben. Az 1919-ben, a Tanácsköztársaság megdöntésére szerveződött különítményben ugyan voltak megtévedt és megvezetett szerencsétlenek, irányítói azonban a fehérterror legaljasabb hóhérai voltak. Orgovány bosszúálló vérpokla, a Tanácsköztársaság híveinek, zsidóknak, tanároknak és vörös katonának állt parasztoknak a megkínzása és lemészárlása a Gárda vezetőinek, Héjas Ivánnak és Francia Kiss Mihály lelkén szárad. Parancsnokuk, Prónay Pál gyilkolt kommunistát és szociáldemokratát, s mindenki mást is, akinek vagyonára vagy feleségére szemet vetett. Mint naplójában írta: „A liberális lapok így is, amúgy is ellenünk fognak írni, akár egy zsidót akasztunk fel, avagy valamennyit kivégezzük.” 
