Az új választási törvény a demokrácia paródiájává változtatta az októberi önkormányzati voksolást. A legjobb példa a főváros, ahol 28 ezer ajánlószelvényt kellene összegyűjteni a főpolgármester állításhoz, alig egy hónap alatt. Sokan tesznek úgy, mintha ez sikerülhetne, s akár bohózatban reklámozzák alig értékelhető létüket. Itt senkinek nincs esélye, ha csak a „nagyok” nem segítenek be. Ki kivel paktál le? Nem fog moziplakátra kerülni. Ettől függetlenül futnak még néhányan: pénzzel és hangzatos jelszavakkal helyettesítik a hitelességet. Az ugyanis nincs nekik.

Kezdjük a legsúlyosabb egyéniséggel. Schmuck Andor úr főpolgármester-jelölt, a Tisztelet Társasága vezetője Kapolyi László milliárdos MSZDP elnökkel kötött alkut. A Tisztelet Társaságának így már van „Szeretem Budapestet” videoklipje is, hiszen mi más címen reklámozhatná a nevében is az értékeket, a morális nagyságot sugározó szervezet. Kár, hogy az előző választásokon boldognak és boldogtalannak is felvásárlásra kínálták a bennük bízó honpolgárok ajánlócéduláit…

Legalább olyan vicces Schmuck úr önreklámozása (ne tessék nevetni, bizonyosan van, ahol „derék, nagy embernek” titulálják az ily külső adottságokkal bíró férfiembert!), mint a Kétfarkú Kutya Párt kezdeményezése a Duna körútra való vezetéséről, ígéretük az ózonlyuk befoltozásáról, valamint a Sopron-Záhony metró mielőbbi átadásáról.

Magunk közt szólva lesz még itt meglepetés: Isaura kiszabadítására is rendeztek gyűjtést anno honfitársaink…

De nincs még vége a mókának, kacagásnak! Az MDF is felemelte szavát – ők plakátjaik szerint jobbra akarnak hangolni. Most. De hát hangoltak ők már jobbra is, balra is, középre is, aztán mégis mindig falsul szólt a zeneszó. Meg is látták kárát a „kállai kettősnek”, pártolóik hosszú távon megunták kalapozó Dávid Ibolya sleppjének tisztán pénzért nyúló kezét, rá is csaptak, ki is hagyták a buliból. Akarom mondani a parlamentből.

Helyettük beválogatták a giga-pacifista LMP-t, címlapjukon a mezítlábas, feltűrt farmeres Jávor Benedekkel. Nem véletlenül: a szuper-liberális SZDSZ „valahogy” megszűnt szalonképesnek lenni. Naná, a káder nem szűnik meg, csak átalakul. Ilyen már a természete a pénznek is. Szeretjük is érte a parkban mezítláb frizbiző, fennkölt gondolatokon ábrándozó bicikliseket, akik nagy kegyesen csak úgy negyedévente záratják le a főváros főbb útvonalait, „kritikus tömegként” tüntetve a nagyváros környezetszennyezése, gonosz autóval – busszal közlekedői ellen. Hogy az LMP összességében mit szeretne, sokak számára homályos, de egy biztos: egy szebb jövőt.

Hoppá, bocsánat! Ez már egy másik stáb, aki a „Szebb jövőt!” óhajtja. Mégis, mióta bekerültek a honatyák közé, köreikben sokkal kevesebb a masírozás, sokkal több a maszatolás.

Staudt Gábor főpolgármester-jelöltről a művelt emberfő eddig annyit hallhatott, hogy jogász, s a Gárda egyik alapítója. Melyik Gárdáé, már-már részletkérdés. Bár a korábbi kapitány félrelépés-botránya után akár még érdekes bulvárhírek

terjedhetnének róla is. De nem, róla még nem terjed semmi, összességében még az se nagyon, hogy létezik. A sajtót jobban érdekelte, hogy a derék szélsőjobbosok közül hány képviselőnek kell majd leköszönnie, ha összeférhetetlen lesz pozíciója az önkormányzati választás eredményeivel.

Ezt a részt akár bátran nyugtázhatnánk: a Jobbik örvend babérjainak. De a helyzet ennél összetettebb: a mai kormányzat jó sok szelet kihúzott a vitorlájukból – jórészt tervezett, de azért mindenképpen bejelentett – intézkedéseivel. Az, hogy a rend- és munkahelyteremtésből mi lesz, az a szebb (?) jövő zenéje. Jelenlegi kormánypártunk nem csak tőlük szerzett remek ötleteket, a Munkáspárt jó pár programpontját „elsajátította”. Betűre pontosan. A Szabadság szerkesztőinek külön büszkeség, hogy még maga Orbán Viktor is (na jó, nem személyesen, hanem a tanácsadói javaslatára) alkalmaz olyan kifejezéseket, amiket bizony manapság (kivéve, ha Marxot, Engelst forgat) máshonnan nem nagyon vehetett volna át. Ami tény: bejött. Az a jobbikos szavazó, aki nem okvetlenül akar cigányt verni, utcán masírozni, faji megkülönböztetni, bizony most átgondolja, kinek adja a voksát.

Ami roppant érdekes, hogy mit tesznek a korábbi MSZP-szavazók. Hihetik még, hogy az MSZP valaha is baloldali párt volt? Az elmúlt nyolc év tettei bebizonyították, hogy az MSZP a hatalom és pénzvágyó volt (és jelen) akarnokainak játszótere, akiket egy fél cinikus pillanatig sem érdekel, él-e, hal-e a választó nyugdíjas, eszik-e a gyerek az általános iskolában, vagy meghal-e a kórházban a beteg. Elhiszik, még mindig, hogy az egész a liberális „farka csóválja a kutyát” eredménye volt? Horváth Csaba május elsején ingyenes budapesti tömegközlekedést ígért. A mostani plakátokon nem csak a piros színt nem látni, de mini méretben látni (ha egyáltalán) az MSZP-logót is. Véletlen lehet? Vagy ők még tisztábban látják, hogy mindent eljátszottak?

S a Fidesz tisztán látja: nem tud veszíteni. Ahogyan 2006-ban mindent vittek az önkormányzati választásokon, most is erre készülnek. Ezért tehetik meg, hogy orcátlanul elszedik mások gondolatait, ezért tehetik meg, hogy leígérjék a szivárványt az égről. Ma még nem tudni, mi a szándékuk, reménykedni lehet, hogy ők majd talán kevesebbet tesznek zsebre. Vagy legalább nekünk is hagynak valamit.

Tarlós István nem tudni, milyen főpolgármester lesz. Félő abba belegondolni, hogy négy éve vesztett – még abban a helyzetben is – Demszky ellen.

De ha jobban belegondolunk, Demszky­nél többet ártani nem nagyon lehet.

 CSEH KATALIN

Politika, vallás, gyerek – mi eladó még?

Horváth Csaba, az MSZP polgármester-jelöltje minden létező eszközt megragad, hogy önmagát népszerűsítse. Eszement BKV-s ötletei után minden egyes vásárt és egyéb komédiázó helyet megragad, hogy hófehér fogsorát mutogassa. Legutóbb a Zsidó Nyári Fesztivált degradálta választási haknivá, ahova kutya híján gyerekét is elrángatta, beszédét is fiával a karjaiban mondta. Más kérdés, hogy Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz elnöke miért ment bele ebbe a méltatlan politikai színjátékba.