A párt újjászervezése

A magyar kommunista mozgalom története során sokszor kellett újjászervezni a pártot, újraindítani a munkát, sokszor a nulláról kezdve. A kommunisták között mindig voltak olyanok, akik nem adták fel hitüket sem a külső tőkés nyomás, sem a belső viták hatása alatt. Mindig voltak olyanok, akik országosan és helyi szinten az újjászervezés élére álltak.

Válság a pártban

Az 1930-as évek második felében a KMP súlyos válságba kerül. Egyszerre érezteti hatását több körülmény. A magyar tőkésállam mindent megtesz azért, hogy Magyarországot megtisztítsák a kommunistáktól. 1936. április 19-én a Minisztertanács vitéz jákfai Gömbös Gyula m.kir. miniszterelnök vezetésével ülést tart, és felemeli a munkatársak létszámát „a detektív testületnél a zsidó, kommunista és defetista jellegű agitációs mozgalmak feltárására”. A politikai rendőrség nem tétlenkedik. Egymást érik a letartóztatások. A KMP-nek újra és újra vezetőket kell találnia.

A rendőri intézkedésekkel párhuzamosan folyik az emberek manipulálása, az agymosás. 1937. április 18-án az új kormányfő, pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán kijelenti: „Azt, hogy az ország haladását, a nemzet boldogulását miként szolgáljuk legjobban, a magunk lelkiismerete szerint kell eldönteni. A nemzet lelkiismerete eldöntötte, hogy az egyedül helyes út a keresztény nemzeti irány – efölött vitatkozni többé nem lehet. Ezt az irányt mi haladó szellemű, konzervatív, szociális tartalmú, népies politikával akarjuk szolgálni.”

A válsághoz hozzájárulnak a KMP hibái is. A legális körülmények között végzett munka leszoktatja a pártot az illegalitás vastörvényéről, a konspirációról. A pártba sok olyan ember kerül, akik múltjáról keveset tudnak. A helyi vezetők megelégszenek azzal, hogy tudják, hogy az újak hova mennek, nem foglalkoznak azzal, hogy honnan jönnek. A konspiráció szabályai megsértésének súlyos következményei vannak.

A KMP válságának egyik eleme az akkori kommunista mozgalom gondjaival függ össze. A Komintern meghirdeti a fasizmus elleni népfrontpolitikát. Ez azonban nem megy egyszerűen, Magyarországon sem, másutt sem. Azokkal a szociáldemokratákkal kellene egyezségre jutni, akik a kommunisták elszánt ellenfelei, sőt ellenségei voltak.

Az egyetlen szocialista ország, a Szovjetunió pártvezetésében is folyik a küzdelem. Sztálin álláspontja, hogy a szocializmust fel lehet, és fel is kell építeni, s ennek érdekében az ipar, a hadsereg nagyarányú fejlesztésére van szükség. A társadalmi kapcsolatok terén fel kell számolni a kapitalizmust folyamatosan újjászülő magántulajdon-formákat, mindenekelőtt a gazdag parasztok, a kulákok rendszerét. Trockij, Zinovjev, Buharin nem így látják, és fellépnek a bolsevik párt irányvonala ellen. Trockijt száműzik, Buharint, Zinovjevet kivégzik. Ekkor kerül börtönbe és hal meg Kun Béla is.

A magyar kommunista mozgalom ismert vezető nélkül marad. Kun Béla halott. Rákosi Mátyás még a szegedi Csillag Börtönben tölti büntetését, s csak 1940 végén kerül a Szovjetunióba. A párt élére jóval kevésbé ismert embereket kell találni.

Új pártvezetés

A Komintern Végrehajtó Bizottsága 1936. május elején értékeli a magyar párt helyzetét, és hozza meg fontos döntését: új vezetésre, lényegében új pártra van szükség. Kun ekkor kerül ki a párt vezetéséből. Létrejön a párt Ideiglenes Titkársága, amely a későbbi ideiglenes KB magvát is jelenti. Vezetője az ekkor 43 éves Szántó Zoltán. Apja hentessegéd volt, ő maga felsőkereskedelmi iskolát végzett. Ő is megjárja Oroszországot, mint a KMP sok más vezetője. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben ezredparancsnok, majd hadosztály-politikai megbízott. Emigrál, de 1927 januárjában hazatér. Az illegális munka nehéz, hamarosan lebukik, és nyolc és fél évre börtönbe kerül. 1935-ben Moszkvába emigrál, ahol a Komintern Titkárságán dolgozik. Kun Béla letartóztatása után ő képviseli a magyar pártot a Kominternben. 1936 júniusában ő lesz az Ideiglenes Titkárság vezetője. Szántó Zoltánnal később is találkozunk. 1945 után diplomáciai szolgálatot teljesít, majd az 1950-es évek politikai küzdelmeiben Nagy Imre mellé áll. Az események a párt vezetésébe sodorják. Tagja az MDP utolsó, és a kádári MSZMP első ideiglenes vezetésének. Ő kezdeményezte az összeomlott MDP formális feloszlatását és Magyar Szocialista Munkáspárt néven való újjáalakítását. Az új párt héttagú ideiglenes intézőbizottságának a tagja. Nagy Imrével együtt a jugoszláv követségre megy, de ott hagyja őket.  Romániába viszik, 1958-ban tér haza, 1977-ben a kádári MSZMP tagjaként hal meg.

Az Ideiglenes Titkárságban találjuk az ekkor 32 éves Bozsóki Ferencet, aki várpalotai kisbirtokos családból jön. 25 évesen lép be az illegális KMP-be. 1945 után a szakszervezeti életben tölt be vezető tisztségeket. 83 évesen távozik. Mások mellett itt van Friss István is. 35 éves, tehetős polgári családban született, apja gyáros volt. 1925-től a párt tagja, négy évet börtönben is ül. Az új vezetésben a feladata az új pártlap, a Dolgozók Lapjának szerkesztése. Neve a későbbi időkből is ismerős. A felszabadulás után évtizedeken át az egyik vezető közgazdász, 1978-ig, haláláig számos vezető tisztséget lát el a pártban, a tudományos életben.

Ne feledkezzünk meg Révai Józsefről sem, akit Moszkvából küldenek az ideológiai munka erősítésére. Révai 38 éves ekkor, kispolgári családból jön. 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja alapító tagja, a Vörös Újság egyik legfiatalabb munkatársa. 1928 végétől a KB tagja, ő szervezi meg a Kommunista című lapot. 1931-ben jön ismét Magyarországra, de lebukik, három és félévet kap. 1937-39 között Prágából irányítja a magyarországi párt ügyeit. 1945 után a párt fő ideológusa. Többször szembe kerül Rákosival, de sohasem szakít vele. 1956-ban majd támogatja Kádárt, de felemásan. Nem új politikát akar, hanem a régit akarja új módon csinálni. Kádárnak ez kevés, nem kap vezetői tisztséget, de 1959-ig, haláláig tagja az MSZMP KB-nak.

Az új vezetés népfrontpolitikát hirdet. Előtérbe kerülnek a legális módszerek. Erősítik az értelmiséggel a kapcsolatokat. Nagy segítségükre van a Gondolat folyóirat, amelyet szoros szálak fűznek a kor sok művészéhez, írójához.

A párt fontos eszköze ebben az időszakban is a pártlap, amely ekkor Dolgozók Lapja néven jelenik meg, jelezve, hogy nem csupán a párt tagjaihoz akarnak szólni. A lapot Prágában adják ki, onnan hozzák illegálisan Magyarországra. 1937 novemberében azonban a rendőrség nyomára bukkan a szerkesztőknek, összeomlik a rendszer.

A háborúra készülve

Csehország német megszállása után a Prágából történő irányítás megszűnt. Ismét új vezetési formákat, új vezetőket kellett találni. A Komintern 1940 januárjában dönt: „Jelenleg a központi feladat: a belföldi pártvezetőség megteremtése, az illegális pártcsoportok kiépítése. A Komintern Schönherz Zoltánt bízza meg a feladattal. Schönherz Zoltán ekkor 35 éves, Kassáról származik, elektromérnök. Az ifjúsági mozgalom egyik lánglelkű személyisége. Az új pártvezetést létrehozása nehezen megy, a hazaiak nem is tudnak feladatáról. Végül 1940 decemberében létrejön a KMP Titkársága, 1941 januárjában pedig megalakul a Központi Bizottság. Nincsenek sokan, összesen öt fő. Schönherz Zoltán, Skolnik József, Szekeres Sándor, Rózsa Ferenc, Gács László.

Schönherz Zoltán 1940-től a KMP antifasiszta harcának vezetője lesz. 1942-ben letartóztatják, halálra ítélik, és kivégzik. Skolnik 1943-ban lebukik. Az 1950-es években majd szemére vetik, hogy „árulásgyanúsan kevés büntetést kapott 1945 előtt”. Ennek ellenére nem hagyja el a mozgalmat, az MSZMP megbecsült tagja volt.

Az ekkor 37 éves Gács László foglalkozása újságíró, még évekig irányítja a KMP-t. A felszabadulás után szakszervezeti vezető, a Népszava főszerkesztője lesz. A Rajk-perben elítélik. 1957 után a Magyar Rádió és Televízió kormánybiztosa, majd 1962-től haláláig az OTP vezérigazgatója.

Rózsa Ferenc mindössze 34 éves ekkor, de alig két év múlva már a kommunista mozgalom mártírja. Szakmája szerint mérnök. 1938-ban irányításával kezdődött meg az illegális kommunista szervezetek kiépítése az MSZDP-ben és a szakszervezetekben. 1941-től illegalitásba vonul.  Része van a Népszava 1941 karácsonyi számának megszervezésében, ami a népfrontmozgalom jelentős állomása. 1942. február 1-én megjelenik az illegális Szabad Nép, amelyet ő szerkeszt. 1942 júniusában tartóztatják le, és a börtönben megölik.

A Központi Bizottság létrehozásával, az illegális pártstruktúra kiépítésével minőségi változás áll be a KMP életében. A párt nem különálló csoportok laza szövetsége, hanem szervezett, centralizált erő.