A párt a forradalom előestéjén 

A magyar kommunista mozgalom története során sokszor kellett újjászervezni a pártot, újraindítani a munkát, sokszor a nulláról kezdve. A kommunisták között mindig voltak olyanok, akik nem adták fel hitüket sem a külső tőkés nyomás, sem a belső viták hatása alatt. Mindig voltak olyanok, akik országosan és helyi szinten az újjászervezés élére álltak.

A főcserkész kormánya

1940-re létrejön a KMP új vezetése. Éppen időben, hiszen az események egymást követik. Folyik a második világháború, napirenden van a Szovjetunió elleni háború. Magyarország határozottan és gyorsan jobbra tolódik. 1939 februárjában dr. nemes széki gróf Teleki Pál lesz a miniszterelnök, aki egyebek mellett a magyar cserkészmozgalom egyik vezére, a főcserkész. Telekit – különösen a Jugoszlávia lerohanása utáni öngyilkossága fényében – egy mérsékelt, hovatovább haladó politikusként igyekeznek felmutatni. Az igazsághoz tartozik, hogy az ő idején fogadják el a II. Zsidótörvényt. Ő fogadja el Hitler ajándékát, amikor 1940 augusztusában Magyarországnak ítélik Kárpátalját és Észak-Erdélyt. De az ő idején fizetjük a cechet is: 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozik a Háromhatalmi Egyezményhez (Németország, Olaszország és Japán), elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját.

„Magyarország már a háború megindulása előtt nagymértékben Németországtól függő országgá vált” – olvashatjuk a Magyar Dolgozók Pártjának 1948. évi dokumentumában. A magyar kommunista mozgalom nem csupán saját kizsákmányolói ellen küzd. 1935. december elején a magyar és a német rendőri szervek

megállapodást kötnek, amely alapján a két rendőrség információt cserél „a kommunista-gyanús és szabadkőműves tevékenységről”, sőt nyomozókat is küldhetnek egymás országába. Meg van a jogi alapja annak, hogy nem is olyan sokkal később a német Gestapo és SD ide küldje embereit.

A helyzet minden szempontból komolyabbá válik. 1941. június 30-án megjelenik dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter rendelete a kommunisták és kommunista-gyanús egyének internálásáról.

Centralizált párt

A párt nehéz helyzetben van. A taglétszám ekkor néhány száz főt tesz ki, ezek többsége is változik. Budapest akkoriban is a politikai élet lelke. Akinek van befolyása a budapesti politikai életre, annak van beleszólása az országos politikába.

A budapesti pártélet ekkoriban azt jelenti, hogy vannak erősebb és gyengébb kerületek. Egyes helyeken a hagyományok vagy a szervezettség nyomán erősebb a szervezet, másutt nincs is semmi. A KMP gyorsan felismeri, hogy a párt élete nem attól függ, hogy egyik vagy másik kerületben van-e valami aktivitás. Koncentrálni kell a párt erőit. „A centralizált budapesti pártszervezet megteremtése alapvető feltétele az igazi magyarországi kommunista párt kiépítésének. A budapesti pártszervezet felépítésénél nem szabad a meglévő pártkapcsolatokból kiindulni, hanem új támaszpontokat kell létrehozni” – mondja ki a Komintern 1940. évi határozata a pártról.

Pártépítés, de hogyan?

Nincs vita arról, hogy építeni kell a pártot. De hogyan, milyen módszerekkel? A Komintern 1940-es határozata e téren is rendezi a párt tapasztalatait és kimondja: „a pártnak legelsősorban a munkásszervezet (szakszervezetek, Szociáldemokrata Párt, munkás torna- és kultúregyletek) védelmében kell felráznia és harcra mozgósítania a munkásosztályt”. Vagyis, a pártnak ott kell keresnie a munkást, ahol van: a gyárakban, a szakszervezetekben.

A párt stratégiai kérdésként kezeli az ifjúság ügyét. „Az ifjúság körében végzett munka vezetésével egy párthű fiatal elvtársat kell megbízni, aki a kommunista ifjúsági vezetőség megalakításának perspektívájával vezeti a munkát” – olvashatjuk a Komintern 1940. szeptemberi határozatában.

A Horthy-rendszer idején az állami szervek alkalmazottjai, a rendőrség és a hadsereg tisztjei természetesen nem politizálhattak, s különösen nem kerülhettek közvetlen kapcsolatba a KMP-vel. A KMP ennek ellenére rendelkezett illegális párttagokkal. Olyan befolyásos rendőrtisztekkel, katonákkal, hivatalnokokkal, akik nem adhatták arcukat a napi pártmunkához, de felbecsülhetetlen információkkal látták el a KMP-t. Nevüket nem őrizte meg a történelem, de voltak, és segítették a pártot.

Mi legyen a párt mondanivalója?

A KMP számára akkoriban is vannak olyan témák, amelyek mellett síkra kell szállnia, hiszen ez a lényegéből fakad. Ilyen: a munkahelyteremtés, a szociális igazságosság és sok minden más. Igen ám, de szembe lehet-e szállni a magyar társadalom nacionalista hangulatával? „A KMP kötelessége, hogy határozottan és engedmények nélkül szembeszálljon a nagymagyar sovinizmussal. Le kell leplezni az imperialista agitációnak azt a hazugságát, amely szerint Magyarország területének megnövelése a magyar dolgozók hasznára válik” – adja meg a választ a Komintern határozata.

1940 után számos jelképes, ahogyan mondani szokás, emblematikus eseménynek vagyunk tanúi. 1940. március 21-én a Szovjetunó visszaadja az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zászlóit. Szovjet részről Ivan Vlagyimirovics Tyulenyev hadseregtábornok, a moszkvai katonai körzet parancsnoka adja át zászlókat. A magyar kormány cserében elengedi Rákosi Mátyást a szegedi Csillag Börtönből.

1940 áprilisában a BNV szovjet pavilonja az egyik leglátogatottabb. Ez egyúttal lehetőség a párt tagjainak legális találkozóira, és a KMP rokonszenvének kifejezésére. A kiállításra rengeteg jönnek, vidékről is. A bajai látogatókról így ír dr. Versényi Jenő m.kir. rendőrtanácsos: „Bizalmasan lefolytatott nyomozás során megállapítottam, hogy ezek legtöbbje rossz anyagi viszonyok között él, állandóan tele van panasszal a megélhetési viszonyok miatt, és csupán azért utazik fel, mert a szovjet pavilont és árukat szeretné látni…”

A Szovjetunió megtámadása 

A második világháború 1939. szeptember 1-én, Lengyelország megtámadásával veszi kezdetét. A háborút azonban ekkor a magyar lakosság még nem érzékeli. S nincs közvetlen, azonnali hatással a munkásság hangulatára sem. Horthy eleinte a „fegyveres semlegesség” politikáját választja. 1941 tavaszán azonban Magyarország csatlakozik a Jugoszlávia elleni német támadáshoz. 1941 nyarára világossá válik az is, hogy Németország előbb vagy utóbb megtámadja a Szovjetuniót. Hitler 1941. június 22-én bejelenti: „Elhatároztam, hogy hazánk sorsát ismételten katonáink kezébe helyezem”. Öt nappal később Magyarország is hadat üzen a Szovjetuniónak. A háború megváltoztatja az emberek életét. Tömegesen pusztulnak el a fronton és a hátországban.

A játékszabályok is határozottan megváltoznak. A kommunistákkal eddig se bántak kesztyűs kézzel, de most élet vagy halál a kérdés. 1942. április 1-én létrejön az Államvédelmi Központ Újszászy István vezérőrnagy vezetésével. Újszászyt az utókor majd kegyesen angolbarát politikusként, Karády Katalin szerelmeként tartja nyilván, de ő egy olyan szervezet vezetője, amely a német RSHA mintájára minden addiginál hatékonyabban hangolja össze a csendőrség, a rendőrség, a hadsereg kommunisták elleni tevékenységét és a kémelhárítást.

A kommunisták tudják, hogy ez a háború nem olyan, mint a korábbiak. Ez a háború a kapitalizmus háborúja a szocialista Szovjetunió ellen. Ki nyeri meg a háborút?

Ha a Szovjetunió, úgy gyökeresen megváltoznak a KMP harcának nemzetközi körülményei is, s 1917, 1919 eszméi ismét megvalósulhatnak. Még nem tudják, hogy hét év múlva, 1948-ban győz a szocialista forradalom Magyarországon, de tudják, hogy győzni fog. És arra az időre a pártnak készen kell állnia.