|
Egyetlen voks van: Munkáspárt!
Lehet szeretni vagy nem szeretni az aktuális kormányokat – mindenkinek szíve joga. A magam részéről az előző kormányt nagyon nem szerettem, hiszen mindent megtettek azért, hogy az embereket becsapják, magukat baloldalinak és szocialistának nevezve akkor, amikor a legmocskosabb kapitalista intézkedéseket hozták.
Melyik baloldali ember záratna be kórházat vagy iskolát? Egyik sem. Mondhatni: az MSZP már „bizonyított”…
Furcsa abszurdja ez kicsiny „demokráciánknak”, hogy a magát jobboldalinak tartó Fidesz hangoztatta legtöbbször (ellenzékben, persze), hogy nem lehet mindent elvenni az emberektől, kell a rend, az egészségügy, az oktatás.
Az a baj ezzel az egésszel, hogy mindegyik hangoztat valamit, ami nem igaz. A Fidesz soha nem lesz a normál embereket előtérbe helyező vezető erő, mivel – neve is mutatja – polgári, jobboldali párt.
Kormányon főként.
Sokan azon lovagolnak, hogy az elmúlt 100 napos regnálása alatt az új kormány semmi értékelhetőt nem tudott felmutatni.
Nem nagyon értem, mi a meglepődés tárgya.
Csodák nincsenek, kutyából se lesz szalonna.
A Fidesz nem azokat akarja felkarolni, akik az elmúlt húsz évben a társadalom peremére kerültek, vagy közelítenek hozzá. Nekik a közép- és felső rétegek a szavazóbázisuk, nekik akarnak kedvezni.
Mit is ígértek? 10 év alatt 1 millió új munkahely? Szerintem ezt még kimondani is nevetséges. Csak
nehogy belerokkanjanak a nagy törekvésbe…
Szóval nem kell csodálkozni! A kapitalizmus az kapitalizmus, piros, zöld, narancssárga köntösben is.
El kell fogadni: az embereket innen is, onnan is megvezették.
Az egyetlen erő a Munkáspárt, amely az elmúlt húsz évben valóban a magyar állampolgárokért próbált és próbál tenni, folyamatosan, következetesen, hitelesen.
Épp ezért nem szabad egyéni spekulációkkal járulni a szavazóurnák elé, a kérdés egyszerű: Munkáspárt vagy Munkáspárt?
Nincs szimpatikus Fideszes politikus, nincs
tisztességes baloldali MSZP-s. Minden extra szavazat az előbbi alá még nagyobb lovat ad, az utóbbival meg
elhiteti: létezhet még.
Nem! Nincs kérdés!
Egyetlen voks van: Munkáspárt!
Cseh Katalin
|
Történelmi ugródeszkák – hasznos fegyverek
Húsz esztendeje keressük a legjobb módszert, a legjárhatóbb ösvényt, hogy eljussunk, nemcsak az emberek szívéhez, hanem a gondolatok szövevényes erdejébe is.
Hogy elmondjuk, a Munkáspárt kikért él és dolgozik a legmostohább körülmények között is. Hogy elmondjuk, miért harcol idős és fiatal ugyanazért a célért: a szocializmusért.
Hogy elmondjuk, miért vagyunk kevesen, és miért nehéz az életünk.
Keressük a módszert, aminek segítségével megtalálhatjuk a munkást, aki csákánnyal, számítógéppel, szikével, tollal szolgálná a népet. Akit kizsákmányol a tőkés, függetlenül attól, hogy kalapáccsal vagy tudással teremti vagy teremtené meg a mindennapi testi és szellemi táplálékot. Akit szép csendben leírnak, mert nem képes már profitot termelni és kiszolgálni a tőkést.
Keressük és döcögünk a kapitalista rendszer marhacsapásain, a nem számunkra kitalált szolgalmi utakon. Mert a nagy autópályákról leszorítottak bennünket. „Dölyfös uri kocsis ül a hintó bakján / Félkezében cifra ostort suhogtatván”. Mi nem térhetünk ki, mert van erőnk még meghúzni a jármot. Van erőnk és van tudásunk!
Van módszer és van járható út! Antoni Gramsci, Klara Zetkin, Karl Marx, Sas Gyula és sokan mások kitaposták 1919-ben, a két világháború között és jóval korábban.
Írtak, harcoltak, dolgoztak a szakszervezetben, az olvasókörben és számos más helyen. Igaz, azóta fordult a világ, de módszereiket a legtöbb helyen át lehet venni és alkalmazni a mai viszonyokra. Esetleg beindíthatnak egy folyamatot gondolkodásunkban, ami változáshoz vezet. A mai technika, a számítógépes és mobiltelefonos világban alkalmazható technológiához.
El kell olvasni ezeket a történeteket, mert ha nem tekintünk vissza a múltba, honnan vesszük a forrásvizet a továbbéléshez?
A Szabadságban hetente megjelenő történelmi visszatekintés ezt szolgálja, gyakran receptet adva kezünkbe egy-egy akció lebonyolításához. A szocializmus receptjeit most nem alkalmazhatjuk, hiszen kapitalizmusban élünk, ezért a múlt tőkés Magyarországába, tőkés, fasiszta eszméktől hemzsegő Európájába megyünk vissza, megnézni, hogyan harcoltak kommunista elődeink. A történelmi visszatekintés érdekes, nem nehéz olvasmány. Egyáltalán nem hasonlít a történelemkönyvek dohos, nehéz soraihoz, de az érdeklődőt elvezeti oda, elvezeti a múlt tanulmányozásához szükséges gyújtópontokhoz. És elsősorban megtanít a harci módszerekre. Hogyan jussunk el a munkáshoz, a fiatalhoz, az értelmiségihez? Hogyan dolgozzunk a civil szervezetekben? Nem kell messze menni, csak felütni a Szabadságot és kezünkben a kulcs, ami nem varázsszó, nem csodát tevő ima, de hasznos fegyver a XXI. század tőkés Magyarországán.
Fogarasi Zsuzsanna
|
