|
 A politikai pluralizmus, mely a nézetek sokaságát termelte ki, óhatatlanul megnövelte a szópárbajok, pengeváltások súlyát és jelentőségét. A gond nem is a dialógusok elburjánzásával van, hanem azzal, hogy stílusa és hangneme mindinkább elveszíti emberi arcát. A polemizálók nem kis része nehezen győzhető meg, kevés az a vitapartner, aki elismeri ellenfele érvelésének helyességét, vannak, akik fenyegetőleg lépnek fel a másként gondolkodókkal szemben.
La Rochefoucauld francia írótól származik az a frappáns mondás, miszerint „csak az ostoba hiszi, hogy annak van igaza, aki egyetért vele”. Még ezt a magatartást is el lehet viselni, de nagyon sokszor fordul elő, hogy „hazugoknak”, esetleg „hazaárulóknak” bélyegzik azokat, akik más nézeteket vallanak.
Igazi, érdemi vita csak ott zajlik le, ahol a vélemények ütköznek. Nem lehet a megdöntött szocialista rezsim történelemszemléletét hazugnak nevezni és tiltani
csak azért, mert szemben áll a polgári, vagy klerikális tanításokkal!
A Kádár-rendszer történelemkönyveit jeles szakemberek készítették. Az 1514-es parasztfelkelést az urak lázadásnak tekintik, a nép oldalán állók jogos antifeudális küzdelemnek. Vannak, akik az első és második világháborút honvédelemnek állítják be, mások imperialista kalandnak. Az 1919-es Tanácsköztársaság a jobboldal szerint kommunista rémuralom volt, a progresszió szerint dicsőséges néphatalom. Az 1944-45-ös
felszabadulást egyesek újabb rabszolgaság kiindulópontjaként fogják fel, míg mások ünneplik a német és magyar nácik kiverését az országból. Az 1956-os eseményeket egyesek forradalomnak, mások ellenforradalomnak tartják – függően attól, hogy igenlik vagy ellenzik a tőkés restaurációt.
Miért kellene börtönnel fenyegetni azokat, akik nem fogadják el a hivatalos álláspontot?
Hová lesz a tudomány (és a demokrácia), ha csak a hatalom birtoklói által kanonizált „tudományos” eredmények érvényesülhetnek? Kísért a horthyzmus, az inkvizíció szelleme! Némuljanak el a heliocentrikus elmélet hívei és a darwinisták, az ateisták keressenek maguknak istent, a kommunisták sürgősen hódoljanak be a kapitalizmusnak! Vegyük tudomásul, hogy minden „hazaáruló” a középkori eretnekek sorsára juthat?
Ez oda vezethet, hogy csak a Biblia lehet kútforrása a „tudományoknak” – feleslegessé téve minden további kutatómunkát, újabb és újabb felfedezések publikálását.
Eszembe jut egy anekdota: a kalifa elpusztítja Alexandria nagyhírű könyvtárát. Egy tudós felháborodva kérdezi meg a nagyhatalmú urat: miért tetted ezt? Mire a kalifa: nézd, minden, ami fontos, benne van a Koránban, ami nincs benne, az felesleges…
Bízom abban, hogy nem a hatalmukat féltő, rövidlátó politikusok álláspontja fog idővel érvényesülni, hanem az emberek tényleges érdekei, melyeket a tudományok is szolgálni akarnak.
HEGEDŰS SÁNDOR
|
Akkor és most
A mai történelem tankönyvek szinte rémkorszakként festik le az 1945 utáni 45 évet. Szerintük „akkor csak rosszabb és még rosszabb” volt.
Például a háború után mindenkinek dolgoznia kellett, üldözték a munkakerülőt. De volt is munka, Horthy Miklóséknak köszönhetően újjá kellet építeni az országot. (S igen, jóvátételt is kellett fizetni, ám ne felejtsük, hogy ki kezdte a háborút a Szovjetunió ellen, s azt se, hogy még ma is milyen szavakkal illetik Kárpátalján a vérzivatar magyar „hőseit”…)
Akkoriban építettek hidakat, házakat, utakat, gyárakat, és teremtettek munkahelyet. A társadalmi egyenlőtlenségeket, ha kellett, erőszakkal csökkentették. Az akkori „sztárok” olyan emberek voltak, akik dolgoztak, méghozzá kiválóan.
Ma mi van? Sztahanov helyett Győzike?
Az elmúlt húsz évben annak eladása és szétrombolása folyt, amit évtizedeken keresztül, magyar munkások és dolgozók felépítettek.
Ma az államadósságot nem fizetik, hanem növelik. Nemhogy munkahelyeket teremtenek, éppen ellenkezőleg: elveszik a munkát az emberektől, és ellehetetlenítik az embereket. Az egyenlőtlenség percről percre nő.
A mai celebek semmi értelmeset nem tesznek, csak ökörködnek, mégis jobban élnek, mint egy átlagos dolgozó. Manapság egyszerű célokat is képtelenek megvalósítani, holott az eredeti idő és pénz tízszeresét fordítják rá. Manapság efelé húzzák az országot, és összetartásnak nyoma sincs.
Akkor mindenki dolgozott, nem voltak hajléktalanok, nem voltak szupergazdagok. Nem volt rasszizmus, és nem volt akkora széthúzás, mint manapság. Akkoriban még lehetett mosolygó arcokat látni az utcákon. A gyerekek gyermekévei felhőtlenül teltek, nem vetített rá árnyékot a pénzhiány.
A magyar szocializmus legrosszabb időszakaiban is többet adott az átlagembernek, munkában, tanulásban és az előrehaladás lehetőségeiben, mint akár az elmúlt húsz év legszebb pillanata.
TURI KRISTÓF
|
|
