Munkáspárt: lakás, munka, kórház!

Kőszeginé Benedek Annát, a Munkáspárt listavezetőjét sokan ismerik Csepelen, mint a Munkáspárt XXI. kerületi elnökét, volt közös képviselőt. Bármikor bátran kimondja a véleményét, egyenes, karakán ember, nem hajol meg senki előtt, megvédi a csepeliek érdekeit. A rendszerváltás előtt nem volt semmilyen párt tagja, a magyar kapitalizmus gusztustalan visszásságai vezették a Munkáspárt oldalára. Ismeri Csepel közéletét, nem lehet átverni szemfényvesztéssel.

– Miért indul a Munkáspárt a választásokon? Nem lefutott ügy ez? Hiszen úgyis a Fi­desz nyer Csepelen is.

– Az azért csak október 3-án derül ki, hogy ki nyer. Legalább „játsszunk” demokráciát. Azonban igaz, hogy a választási törvény módosításával a Fidesz előre lerendezte, hogy csak a nagy és gazdag pártok rúgjanak labdába. Nekik van pénzük óriásplakátokra, tévéreklámokra, ők vesznek meg tízmilliókért választási névjegyzékeket, hogy aztán levelekkel és szórólapokkal bombázzák a választókat. (Egyébként érdekelne, miképp lehet, hogy az állam eladhatja a mi személyes adatainkat?)

De mondok mást: azzal, hogy az első hétben fizetett aktivisták százait küldték rá a lakosságra, lehetővé tették a kopogtatócédula-biznisz virágzását, szinte lehetetlenné tették a kisebb pártok szereplését. A kopogtató cédulák gyűjtésére eleve kevés idő volt, aki dolgozik, erre a célra nem tud szabadságot kivenni, mert ha kitudódik, mire kell, lehet, hogy holnapra nem is lenne munkahelye.

– A Munkáspárt ennek ellenére nyolc he­­lyen is tudott jelöltet állítani Csepelen.

– Így igaz, a nyolc jelöltnek köszönhetően lesz munkáspárti lista is. Azaz, ha nem is nyerünk egyéniben, reális esély van arra, hogy bejusson képviselőnk az önkormányzatba. Ha pedig ott vagyunk, hallatni is fogjuk a dolgozó ember hangját. Felfedünk minden mutyit, minden lopási kísérletet. Ha sikerül bejutni az önkormányzatba, nem fogjuk tudni megszüntetni a kapitalizmust, de hangosabb lesz a mi szavunk az emberek védelmében, le fogjuk leplezni a hatalom trükkjeit.

– Tehát nem elveszett szavazat a Munkáspártra leadott voks?

– Nem, semmiképp! A munkáspárti voks ma a dolgozók, a normális emberek szava, amely eljuthat az önkormányzatig. A szocialisták hazugsága az „elvesztegetett voks”. Ezzel akarják újra meg újra elérni, hogy az összes disznóságuk ellenére rájuk szavazzanak a baloldali emberek.

Mi azt mondjuk: ne tegyék! Ne hagyják, hogy újra megvezessék a milliárdos urak!

Azt mondják, hogy ők a baloldal, de milyen baloldal az, amely munkahelyeket szüntet meg, kórházakat és iskolákat zár be, s nem utolsó sorban nyakunkra hozza két harmaddal a Fideszt és a Jobbikot?

Az én szememben ezek értéktelen, rongy emberek. A Munkáspártról sok mindent lehet mondani, de egyet bizonyosan nem. Mi sohasem árultuk el a baloldalt, a dolgozó embert. Mi húsz éve ugyanazt mondjuk, a dolgozók érdeke mentén haladunk, és sohasem fordítottunk köpönyeget.

Az ország számos pontján, így most Csepelen is meg lehet mutatni, hogy van tisztességes baloldal. Az MSZP összes mutyija ellenére is van baloldal, mert van Munkáspárt!

Merjenek ránk szavazni, az igazi, egyetlen baloldalt választani!

– Sok az idős ember a munkáspárti je­löltek között. Nem tart attól, hogy ezt a szemükre vetik?

– Mióta szégyen a kor? Én büszke vagyok rá, hogy évtizedeket dolgoztam le becsülettel, és most nyugdíjas vagyok. Azonban másról is szó van. Köztünk is vannak középkorúak, fiatalok. Azonban ők nem fizetett politikusok, nincsenek milliomos szüleik sem, hogy ne féljenek

elveszíteni az állásukat. Márpedig ha nyíltan felvállalják, hogy munkáspárti jelöltként indulnak, bizony könnyen lehet, hogy azonnal utcára teszik őket. Mi, a Munkáspárt képviselő-jelöltjei azért indulunk, hogy jövőt adjuk az unokáinknak, ha már a gyerekeinktől ellopták a jelent. Hogy ne olyan világon kelljen élniük, ahol egyetlen értek a pénz, ami maga alá temet mindent – becsületet, tisztességes munkát, együttérzést, szolidaritást, mindent, amire az ember büszke kell, hogy legyen.

– Mit kell tenni Csepelen?

– Csepelen ugyanaz folyik, mint az országban. Elherdálták a kórházunkat, sportpályánkat, kiárulták volna a Kis-Duna partot is, ha rajtuk múlik. Csepelen is minden köztulajdont magánosítottak, eladtak. Kézen-közön kifosztották a lakosságot. Nevetséges, hogy a csepeli gerincút megépítésével 16 éve egyfolytában kampányoltak, most gyorsan pár méteren lázas tevékenységbe fogtak. A csepeli emberek nagyon nehezményezik, hogy egy ekkora kerület vezetése elherdálta a csepeli kórházat is. A dél-pesti kórházban a csepelieket kívülállókként kezelik.

Elvárjuk, hogy bárki kerül is be az önkormányzatba, hasson oda, hogy a kórházunk az eltulajdonított korszerű felszerelésével együtt, kórházként álljon a csepeliek  és az agglomeráció rendelkezésre!

– A Munkáspárt csepeli programjának címe: lakás, munka, kórház!

– Pontosan. Ez a három kulcskérdés. A Csepel Műveket egy csapásra nem lehet feltámasztani, de az önkormányzat teremthet új munkahelyeket a csepelieknek. Akkor lesz miből a lakást is fizetni. Csepelen több lakás kell, nem járja, hogy több generáció szorongjon egy lakótelepi kétszobásban.

Az önkormányzat ne látványberuházásokra költsön, hanem építsen új szociális bérlakásokat. Fontos szót ejteni a sportolási lehetőségről is. Régi csepeliektől tudom, hogy a csepeli sportpálya a csepeli emberek társadalmi munkájából és adakozásból létesült, kifejezetten sportolásra. Kíváncsi lennék arra, hogy az önkormányzat hogyan játszhatta át egy alapítványnak, amely üzleti célokra kívánja felhasználni?

Csepeliek! Saját magunkat is hibáztathatjuk, hogy nem állunk ki még a saját érdekünkben sem! Úgy gondolom, hogy sok-sok mindent lehetne teendőink közé felsorolni, de sok beszédnek sok az alja! Most már tenni kell, de nem úgy, hogy amit ma megcsinálnak, holnap újra meg kelljen csinálni.

Tudom, hogy Csepelen sok értelmes ember van, érdemes a véleményükkel a jövendőt jobbá tenni.

Együtt sikerülhet!

A Munkáspárt ezt akarja, ezért érdemes ránk szavazni.

Húsz éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak. Húsz év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak.

Húsz éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt. Húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók.

Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.

Húsz éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni.

Ma sokszor 13-16 óra is kevés.

Húsz éve miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban.

Húsz éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van.

Húsz évvel ezelőtt volt nemzeti ipar, ma multik vannak.

Húsz éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart.

A Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát, ma romok és legfeljebb kis kft-k vannak a helyén.