Munkáspárti Retro Party

Péntek délután három óra. Miskolcon elindul a „Munkáspárti Retro Party” nevű rendezvénysorozat. Elmennek a tévések. Antalóczy Győző bátyám és én azt a feladatot kapjuk, hogy menjünk ki az utcára, és hívjuk be az embereket a fedett helyen zajló rendezvényre. Nem egyszerű feladat: az eső nemrég állt el, kevesen járnak az utcán. Kimegyünk a munkáspárti asztallal a buszmegállóba, és várjuk az érdeklődőket.

Kis idő múltán jön egy középkorú úr. Látja az asztalunkat, odajön kíváncsian, elveszi a kikészített Szabadság újságot és a szórólapokat. Majd érdeklődik, hogy egy ilyen fiatal embert, mint én, mi vitt arra, hogy ezt az eszmét támogassam. Megmondtam neki az igazat: csak annyi, hogy a marxista elmélet ad tényleges választ az élet nagy kérdéseire. Majd beinvitáltuk a rendezvényünkre. Amíg én bekísértem, Győző bátyám két roma srácot hívott be. Ők hamarosan távoztak is: a parti szót más értelemben képzelték el. Semmi vész, fognak még jönni.

Hamarosan egy régi ismerőssel találkozunk: május elsején már összefutottunk vele. Tippeket ad: foglalkozzon a Munkás­párt többet megnyilvánulásaiban a munkahelyi állapotokkal. Elmesél egy történetet arról, hogyan szégyenítenek meg mozgáskorlátozott embereket egy helyi kisüzemben, s hogyan bírják rá őket túlmunkára. Őt is beinvitáljuk: zárásig velünk is marad.

Lassan beesteledik, de rendíthetetlenül állunk az asztallal. Úgy döntünk, átmegyünk a szemközti kórházhoz, ott biztos többen lesznek ilyenkor. Útközben igazoltatnak minket a rendőrök. Ők tudnak a rendezvényünkről, de csak annyit mondanak: ha bármi gond lenne, csak szóljunk nekik! Szerencsére semmi zűr. Bemegyünk a kórház előterébe, az automatához.

Győző bátyám elbeszélget az éjszakás nővérrel, s ad neki egy Szabadságot. Ő megköszöni, s megkérdezi tőlünk: szerintünk mi lesz most itt ebben az országban? Elmondjuk, amit gondolunk…

Még állunk kicsit, s az emberek csak jönnek. Egy hölgy azt hiszi először, hogy krumplit árulunk, de aztán útba igazítjuk a rendezvényünkre. Majd csoportosan indulnak meg a Retro Party-ra, amikor megtudják, hogy 3 forint 60 fillérért adunk egy kiló kenyeret - ha régi érmével fizetnek.

Egy csapat munkás jön felénk, megállnak. Megkérdezik: ez a Thürmer-féle párt? Mondjuk nekik, hogy igen. Kérdés: az még létezik? Válaszolok: igen, és amint látja, leszünk is, mert jönnek a fiatalok.

Azt mondja erre: akkor adjanak egy Szabadságot, elolvasom!

Beesteledik, kezd hűvös lenni. Visszavisszük a rendezvényünkre az asztalt.

Ez csak az első nap volt – és még hol a vége!

TÓTH DÁNIEL