A pártlap a párt fegyvere 

Immáron több mint 20 éve A Szabadság a Munkáspárt egyik fontos fegyvere. Terjesztjük, futárhálózatot szervezünk, mert tudjuk: a párt tagjainak szükségük van arra a tudásra, amit A Szabadságban olvashatnak, és a dolgozó emberek között is egyre többen kíváncsiak szavunkra. Hogyan csinálták elődeink?

Mi volt a pártlap szerepe a 20. század 30-as, 40-es éveiben?

Életveszélyes vállalkozás

A Dolgozók Lapja 1937 áprilisa és 1938 júniusa között jelenik meg.

Összesen hét szám. A kiadvány a KMP illegális lapja. Amint a lap neve mutatja, kezdettől fogva az a szándék, hogy ne csak a KMP tagjaihoz szóljanak, hanem a szélesebb rétegekhez is. A lap megjelenése egybeesik a KMP politikájának változásával. Szót érteni a tömegekkel, jelen lenni mindenütt, ahol dolgozók vannak! – adja ki a párt a jelszót. „A Kommunista Párt nem azt keresi, ami elválasztja a munkásosztályt a többi dolgozó rétegtől, hanem azt teszi a népfront programjává, ami összeköti a munkásságot az ország dolgozó népével”- olvashatjuk a lapban.

A lapot Szántó Zoltán szerkeszti, aki ebben az időben a párt vezetője is. Az írásokat a szerzők álnéven írják. Kivétel Szántó Zoltán egy írása, illetve a spanyol

kommunisták legendás vezetőjének, Dolores Ibarruri asszonynak a cikke. Saját néven jelenik meg Georgi Dimitrov írása is, aki ekkor a Komintern vezetője.

 A KMP lapja nem hagyományos újság, nem arra szánják, hogy a rikkancsok az utcán árulják. A Horthy-rendszer tilalmai miatt nem is lehetne. Egy-egy szám 40-50 oldal. Feladata nem a hírközlés, hanem az értékelés, az eligazítás, az orientálás.

A Dolgozók Lapja a cseh kommunisták segítségével Prágában készül. Az első szám 1937. április 8-án kerül ki finom bibliapapíron, 16x24-es formátumban. Ez nem véletlen. Kicsi lapot kell csinálni, amit könnyen lehet illegálisan szállítani. A szállítóvonal már 1937-ben kiépül, a szervező Tóth Gyula bőrmunkás. Vértes György, a Gondolat főszerkesztője az MSZDP-ben terjeszti. A lapot a csehek juttatják el Velky Kamenec községbe, azaz Nagykövesdre. A csehek csempészik át a határon is, Pácin községbe. Itt Balla Gábor helyi lakos veszi át, majd átadja Vércse Dánielnek, akinek vasutas kapcsolatai vannak. Ordán József szállítja Budapestre, a lerakodóhely az ő Hermina úti cipészműhelye, innen folyik a lap elosztása. 1937. novemberében azonban a csendőrök elfogják Ordánt Sárospatak közelében, és vele együtt bukik a lap is. 1938-tól nem jelenik meg.

A Szabad Nép

A második világháború kitörése új feladatok elé állítja a KMP-t. Magyarázni a párttagoknak és az embereknek, hogy mit is jelent a háború, mozgósítani a fasizmus elleni harcra. Ezt a feladatot kapja a KMP 1941. decemberi határozata alapján a Szabad Nép.

Az újság első száma 1942. február 1-én jelenik meg. Összesen 5 szám készül el, az utolsó 1944. december 5-én jelenik meg.

A lap nem nagy, a példányszám 80-120 darab között mozog, de tegyük hozzá, mindez rendkívüli illegális körülmények között. S még valami: a háború éveiben az illegális KMP taglétszáma 400-450 fő körül van. Fontos tudni, hogy a párt nem csak a Szabad Népet adja ki. 1942 őszén például saját erőből megjelenik az első röpirat, 30 ezer példányban. Ez ma sem lenne kis teljesítmény.

A Szabad Nép jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha magunk elé képzeljük a korabeli magyar sajtót. 1942-ben összesen 1379 lap működik Magyarországon. A keresztény-nemzeti eszmerendszert és kormányzati célokat több különböző áramlat sajtója szolgálja: Új Nemzedék, Alkotmány, Nemzeti Újság, Új Lap, Gondolat, Képes Krónika.

A harmincas évek közepén számos nyilas szellemiségű lap indul: a Nemzet Szava lesz a nemzetiszocialista eszme szószólója. A legjelentősebb nyilas lap a Pesti Újság. A Maróthy-Meisler Károly által szerkesztett lap bulvárújság. Ez a nyilasok nagy újítása, de ehhez sok pénz kell, és nekik van. A hitleri Németország ellátja őket.

„A Pesti Újság mindent lát!” Ez a mondat a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden lapszámban legalább három-négy zsidóellenes “leleplező riportot”, publicisztikát vagy tudósítást közöl.

Pethő Sándor 1938-ban indítja meg új lapját, a Magyar Nemzetet. Napi húszezres példányszámmal indul az újság, 1942-re már ötvenezer példányban jelenik meg. Szlogenjük: „A Magyar Nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon.” Konzervatív ellenzéki lapnak indul, de hamarosan nyitott nemzeti szemléletet és társadalmi reformprogramot kezd hirdetni. A népi írók 1939-ben megszervezik a Szabad Szó című hetilapot, ebben publikálják a baloldali eszmék felé forduló népi írók írásait.

Nem feledkezhetünk meg a Népszaváról, amely minden hibája ellenére 1873-tól a szervezett munkásságot szolgálja. A háború alatt Szakasits Árpád szerkeszti. A lap a cenzúra nyomása ellenére harcol a munkások érdekeiért, élet- és munkaviszonyaik javításáért.

Az 1938–39-es zsidótörvények, a sajtórendészeti törvény (1938. XVIII. tv.), továbbá az 1939-es honvédelmi törvény alapozza meg azokat az intézkedéseket, amelyekkel ellehetetlenítik a baloldali sajtót. Három kivételével betiltják az összes szociáldemokrata újságot. A fővárosban egy pillanat alatt 235 lap szűnik meg. A megmaradt baloldali lapok sem írhatják azt, amit akarnak, mivel a cenzúra mindenre figyel.

Aki nem árulja el Szakasitsot

A lap szerkesztője Rózsa Ferenc, akit már korábbról ismerünk. Őt 1942. júniusában letartóztatják. Rózsa, aki az MSZDP-vel tárgyalásban van, sok mindent tud. Ha vall, lebukik az MSZDP vezetője, Szakasits Árpád is. Rózsa azonban nem vall, inkább vállalja a halált. Schönherz Zoltán, aki az első szám vezércikkét írja, ugyancsak börtönbe kerül, halálra ítélik, és kivégzik.

A lapnál sokan mások is dolgoznak. Olyan fiatalemberek, mint Rákosi Sándor, Szegedi István és Heller Mihály, akik a háború utolsó időszakában az illegális nyomtatást végzik. Heller Mihály készíti a lap fejlécét, linóleumból késsel kifaragva, valamint az ólombetűk szedését. A nyomda 1944-ben Budapest VIII. kerületében van, a Bezerédy utca 4. szám alatt. 1944 végén a nyilasok a nyomára bukkannak, Szegedi Istvánt menekülés közben agyonlövik. Heller Mihályt szintén lelövik, és abban a hitben, hogy meghalt, az utcán hagyják. Így megéli a felszabadulást, és még sokáig dolgozik. Rákosi Sándor megmenekül, de később internálják, és ott hal meg.

A nyomtatáshoz használt nyomdagép sokáig a Blaha Lujza téren, az akkori Népszabadság székház bejáratánál volt látható, majd felkerült a Munkásmozgalmi Múzeumba. Az 1989-es rendszerváltást követően a gép is, a múzeum is eltűnt.

A szerkesztők között van Donáth Ferenc is. Igen, ő az a Donáth Ferenc, aki majd 1956. október végén és november elején Nagy Imre titkárságának munkatársa lesz, és a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélik.

A lap egyik alapítója Máté György, ekkor 29 éves. 1935 óta tagja a KMP-nek. Schönherz Zoltán és társai perében 10 évi fogházbüntetésre ítélik, de 1944-ben megszökik a börtönből, részt vesz Budapesten a partizánharcokban. Jelentős részben az ő írásaiból ismerjük a kommunista újságírás történetét.

A Szabad Nép szerkesztője egy időben Horváth Márton, mozgalmi álnevén Schiller. Ekkoriban 36 éves, 1931 óta a KMP tagja. 5 évet ül Horthy börtöneiben. 1942-ben ismét börtönbe kerül, és 1944. márciusában szabadul. A felszabadulás után majd ő vezeti a párt propaganda osztályát, majd az 50-es években a pártvezetés tagja, a Szabad Nép főszerkesztője.