Magabiztos győzelmet aratott a vasárnapi venezuelai választásokon a Hugó Chávez vezette szocialista- kommunista blokk: a 165 mandátumból 95 már a forradalmi szövetségé. Hat helyen még nem dőlt el a választás, Chávezék, biztos kétharmados többséget szereznek a venezuelai parlamentben. „Ez a nép újabb győzelme. Gratulálok mindannyiotoknak” – jelentette ki a venezuelai elnök, miután a kampányban körbejárta az egész országot, s arra szólította fel honfitársait, hogy „zúzzák szét a hazátlan burzsoáziát”. A Bolivári Forradalom tehát folytatódik, Hugo Chávez komoly esélyt kapott az emberektől az eddigi társadalmi változtatások elmélyítésére. Minden attól függ, hogy az emberek továbbra is úgy érzik-e, hogy egy nagy változás részesei, illetve azt tapasztalják-e, hogy végre sokkal több jut a szegénynek, kevesebb a gazdagnak. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke nemzetközi megfigyelőként vett részt a választásokon. Őt kérdeztük telefonon.  

– Nyugodt volt a választás éjszakája?

– Nyugodt, sehol nem voltak incidensek. A hadsereg mindenütt jelen volt a választási körökben, védték a bizottságokat, de sehol semmilyen incidens nem volt. A szocialisták és a kommunisták magabiztos győzelmet arattak.

– Ennek ellenére kevesebb képviselőjük van a parlamentben?

– A venezuelai választásokat a választók 66,4 százalékának részvétele mellett a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) és a Venezuelai Kommunista Párt (PCV) koalíciója nyerte meg. A koalíció vezetője Hugó Chávez, Venezuela elnöke, a Bolivári Forradalom megtestesítője. A PSUVPCV a nem végleges adatok szerint a 165 parlamenti helyből 95-öt szerzett meg. A 2005. évi választásokat az ellenzék bojkottálta. A PSUV akkor még nem létezett, akkor a Chávez vezette Mozgalom az V. Köztársaságért szervezet 114 helyet szerzett meg, a kommunisták 8-at, de csupán a szavazók 25 százaléka ment el szavazni. Ezek az eredmények önmagukért beszélnek.

– Mi volt az ellenzék szándéka?

– A legutóbbi parlamenti választásokat bojkottálta az ellenzék, amely a venezuelai nagytőke érdekeit képviseli. Most azonban támadásba lendültek. A média nagy része a nagytőke kezében van, és hatékonyan manipulálja az embereket. Az ellenzéki sajtó folyamatosan azt sugallta, hogy a Chávezféle politika megbukik. Az ország jelentős eredményeket ért el az elmúlt években, miközben a gondok is nagyok. Nem tanácsolják, hogy az ember egyedül menjen az utcára. A szegénység jeleivel is lépten-nyomon találkozni. Az ellenzék Chávez megbuktatását akarta, és ez nem sikerült.

– Folytatódik a Bolivári Forradalom?

– Minden bizonnyal igen. A Bolivári Forradalom azonban összetett folyamat. Egyelőre nem a kapitalizmus  megdöntése a kérdés, hanem a népi erők mind teljesebb mozgósítása, a népi erők bekapcsolása abba a harcba, amely ma még a tőkés viszonyok között zajlik, de hosszú távú célja valóban a szocializmus, vagy ahogyan Chávez mondja, a 21. század szocializmusának megteremtése.

– Milyen volt az utca hangulata?

– Láttam két várost is, a fővárost, Caracast és Zulia állam székhelyét, Maracaibot is. Zulia egyébként 63 ezer négyzetkilométeren terül el, és 3 millió lakosa van. Az utca hangulata forró volt, különösen Zuliában, amely Venezuela legmelegebb állama. Negyven fokot mértek árnyékban, de a választási helységekben ennél több is volt. Forró volt a politikai hangulat is. Nem voltak tüntetések, de az emberek mindenütt a választásokról beszéltek. Az ellenzék jelszava egyszerű volt: szavazz a változásra! Ez nem igen jött be, mert az emberek nem értették, milyen változás is lehetséges. Azt látják, hogy Chávez és csapata egy évtizede kínlódik a szegénység, a közbiztonság gondjával, és van is eredmény. De azt is ki lehetett venni az emberek szavaiból, hogy most már többre vágynak. A fejlődés egyenetlen. Szinte mindenkinek van mobilja, internetje, de a házak, az utcák elhanyagoltak, sokszor hegyekben áll a szemét. Zulia a legnagyobb olajtermelő terület, és bizony, az emberek várják, hogy ennek jövedelméből több jusson számukra.

– Demokratikus volt a választás?

– Igen, minden szempontból. Talán egy kicsit sokat kellett várni a szavazó fülkéknél, de nem lehetett csalni, a választó tudta a jogait. Jelen voltak a pártok képviselői is, ők is ellenőrizhették az egész folyamatot. A külföldi megfigyelők közül sokan a kákán is csomót kerestek, de nem találtak. Jó választás volt!

– Ön szerint, hogyan tovább?

– Chávez elnök, a szocialisták és a kommunisták kaptak egy komoly lehetőséget az eddigi társadalmi változások elmélyítésére. Minden attól függ, hogy az emberek továbbra is úgy érzik-e, hogy egy nagy változás részesei, illetve azt tapasztalják-e, hogy végre sokkal több jut a szegénynek, kevesebb a gazdagnak. Mindenütt olvasható a jelszó: Szocialista haza vagy halál! Szerintem az emberek élni akarnak, úgy érzik tettek valamit a szocializmusért, és most szeretnék látni az eredményeket. Különösen igaz ez a fiatalokra, arra a generációra, amely már Chávez idején lett felnőtt. Én szurkolok nekik.