Kádár felbukkanása

1943-ra ismét nehéz, mondhatni kritikus helyzet alakul a Kommunisták Magyarországi Pártjában (KMP). A néhány százfős, szigorú illegalitásban működő párt ismét vezetők nélkül marad. Rózsa Ferencet, Schönherz Zoltánt megölik, de egymás után buknak le más vezetők is. Már a Komintern, illetve a szervezet feloszlatása után, a Szovjetunió sem tud embereket küldeni, mivel a fronton keresztül ez szinte lehetetlen, a semleges országokon keresztül pedig nagyon bonyolult és költséges.
 Kádár János a KMP hazai aktivista gárdájának tagja. Ekkoriban harmincas éveiben jár, mindig is itthon volt, soha nem volt szovjet emigrációban. Tizenhét éves korában csatlakozik a KMP-hez. Vasasifjú, amire későbbi életében mindig büszke lesz. Tapasztalt szervező, ott van a két világháború közötti időszak legnagyobb tüntetésén, az 1930. szeptember 1-i megmozduláson is. Ekkoriban a mozgalomban Barna János néven ismerik, csak később veszi fel a Kádár nevet. Később a KMP megbízásából csatlakozik a szociáldemokratákhoz, az ifjúsági mozgalom egyik vezetője. A sorozatos lebukások után, 1943 februárjában lényegében ő a KMP magyarországi vezetője. 31 éves.

Kádár el van zárva a világtól. A Kominternt, amely 1919 óta összefogja a kommunista pártokat, elvi iránymutatást és anyagi segítséget ad, 1943. májusában a szovjet vezetés feloszlatja. Igaz persze, hogy 1943 nyarától már látható a háború vége, és tudni lehet, hogy a Szovjetunió a háború egyik győztese lesz, de ezt még meg kell érni.
 A hazaiak közül sokan börtönben, mások emigrációban. De itt van Apró Antal, aki egy évvel fiatalabb Kádárnál. Együtt jutnak arra a következtetésre, hogy szükség van egy legális szervezetre. Ez lesz hamarosan a Békepárt. Apró majd később is, 1956-tól szinte az utolsó percig Kádár mellett van.
 Kállai Gyula, aki két évvel idősebb Kádárnál, ekkoriban az egyik legfontosabb segítőtárs. A II. világháború idején az antifasiszta ellenállás egyik elismert vezetője. 1942. március 15-én ott van a Petőfi szobornál. Megjárja a Horthyrendszer börtöneit. Mindenkivel szót ért a polgári ellenállás és a szociáldemokraták oldaláról is. 1956 után is Kádár mellett lesz, egy ideig a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke.
 Együttlétükből születik meg a gondolat, hogy a KMP névleg oszlassa fel magát, és Békepárt néven alakuljon újjá. A cél az, hogy így a KMP védekezni tudjon az egyre szélesebb körű kommunista-ellenes akciókkal szemben, és hatékonyabbá válhasson az antifasiszta egységfront szervezésében. A Békepárt rövidesen bekapcsolódik az antifasiszta erőket összefogó, fegyveres ellenállást szervező Magyar Front tevékenységébe.
 A Békepárt tevékenységét később sokan vitatják, de tény, hogy ezzel a lépéssel tudnak a kommunisták a Magyar Fronthoz csatlakozni. A polgári pártok, de még a szocdemek se igen hajlandók a kommunistákkal nyíltan egyezkedni. Egy fedőintézmény azonban más. Igen színes csapatot találni ott a Független Kisgazda és Polgári Párttól kezdve, a Szociáldemokrata Párton át, a Kettőskereszt Szövetségig. Olyan kiválóságok működnek együtt, mint Szakasits Árpád, Tildy Zoltán a később köztársasági elnök.
 A Békepárt rövid életű, bár Kádár János és elvtársai ekkor még nem tudhatják, hogy 1944 őszén megkezdődik Magyarország felszabadítása, és a kicsinyke pártból hamarosan óriás lesz, és a taglétszám 1945 februárjában majd megközelíti a 30 ezer főt. 1943-ban ebben még csak hihetnek, és hisznek is.

A Békepárt utóélete

Rákosi Mátyás, aki 1940-tól már a Szovjetunióban él, a magyar kommunisták elismert vezetője, soha sem bocsátja meg Kádár önálló intézkedését. 1950-ben Rákosi azt veti Kádár szemére, hogy a Békepártot a Horthy-rendőrség biztatására, Szakasits támogatásával szervezte meg. Kádár ezt tagadja, bár elmondja, hogy 1943-ban valóban tárgyalt Szakasits Árpáddal, éppen azért, hogy a kommunisták nagyobb mozgásteret kapjanak a szociáldemokrata pártban. Rákosi számára elfogadhatatlan a Márciusi Front is, ami szerinte szovjetellenes, soviniszta szervezkedés volt.
 1950-ben Kádár börtönbe kerül, de Rákosival való konfliktusának más a lényege. Rákosi és Kádár két világ. Kettőjük konfliktusa időzített bombaként épül be az 1950-es évek politikai életébe. Húsz év különbség van közöttük. Rákosi 1948-ban 56 éves, Kádár 36. Rákosi élő legenda, hiszen 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a legfiatalabb népbiztos, azaz miniszter, amiért hosszú évekig a Horthy-rendszer börtönében ül. Kádárnak nincs, nem is lehetett szerepe a Tanácsköztársaságban. Ő is ül börtönben, mintegy öt évet, de az ő ügye nem kerül a figyelem középpontjába.
 Rákosi a Szovjetunióban éli meg a II. világháborút, Kádár idehaza. Rákosit ismeri Sztálin, az akkori szovjet vezetés számos tagja. Kádárt jószerével senki sem ismeri a nemzetközi mozgalomban. Rákosi azt a politikai kultúrát hozza magával, amit a sztálini Szovjetunióban tanul. Kádár szokásait a háború előtti Magyarország alakítja. „Eleinte furcsa volt, ahogy Rákosiék beszélnek. Olyan szavakat használnak, amelyet idehaza nem volt szokás. Papírról olvasták fel a beszédeket. Idehaza az illegalitásban ez sem volt szokás.” – meséli később Kádár nem egy alkalommal.

Van még valami, amiről ekkoriban nem beszélnek. Rákosi izraelita vallásúnak születik, hasonlóan az első magyar kommunista párt vezetőinek többségéhez. Kádár nem zsidó. 1948-ban, a hatalom megszerzésének pillanatában erről hallgatnak, de alig öt év múlva, 1953 nyarán a szovjet vezetés azt veti Rákosi szemére, hogy nem lehet a pártvezetés többségét zsidókból összerakni. Ekkor jön a képbe miniszterelnökként Nagy Imre.
 Kádár Rákosi alatt és Rákosi mellett feljut a csúcsra, belügyminiszter lesz, sőt Rákosi Mátyás helyettese, de sohasem lesz a szűk csapat, a Moszkvából jöttek tagja. 1949 júniusában az MDP Központi Vezetősége ülésén ő adja elő a Rajk-ügyet, az 1950-es évek leghírhedtebb politikai ügyét. Kádár ismerteti a nyomozás eredményét, miszerint Rajk László belügyminiszterként és Szőnyi Tibor a párt káderosztálya vezetőjeként kémcsoportot és párton belüli frakciót hoztak létre. Akkoriban ebből egy is főben járó bűn, Rajkot és társait kivégzik.
 Kádár megjárja a Rákosi- rendszer börtöneit is. 1951 márciusában még ő készít jelentést az MDP-tagság ös�- szetételéről. Alig egy hónappal később már letartóztatják. Rákosi a vezetés ülésén elmondja, hogy Kádárral szemben az első gyanú „Rajk leleplezésénél keletkezett, amikor észrevettük, hogy magatartása kényszeredett.” Magyarán, Kádár támogatta Rajk László elitélését, de nem túlságosan lelkesen, legalább is nem olyan lelkesen, ahogyan Rákosi elvárta. Kádár bűnlajstromát mindjárt bővítik a múlttal is. Nyakába varrják, hogy 1943-ban engedély nélkül oszlatta fel a kis létszámú hazai pártot, és hozott létre egy legális pártot Békepárt néven. Vele együtt börtönbe kerül Kállai Gyula is, Szakasits Árpád is.