Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Ki a modern, ki a demokratikus?

A venezuelai választások nem sok visszhangot váltottak ki a magyar tőkés médiában. Miért is kellene? Elvégre Venezuela egy elmaradott, antidemokratikus ország, szép hazánk pedig, mint tudjuk, a modernség és a demokrácia fellegvára.

Eszembe jutott, hogy a caracasi repülőtéren a venezuelai utazók zöme három különleges kapun lépte át a határt, ahol senki sem volt, csak a technika.

Az automatikus útlevél-ellenőrzést most vezetik be néhány nyugat-európai repülőtéren. Ferihegyen legfeljebb álom. A Bolivári államban már megvan.

Aztán hallgatom az Országos Választási Iroda főnökét, aki elmondja, hogy nálunk, a demokrácia földjén  hány tonna papírt használnak fel az önkormányzati választáson, meg milyen melós este összeszámlálni a szavazólapokat. Bezzeg az elektronikus szavazás, az jó lenne, de a pártok nem tudtak megegyezni benne.

Venezuelában, az elmaradott és antidemokratikus országban elektronikus szavazás van. Zárás után – mint a pénztárgépből – előhívják az adatokat, és már küldik is a központba.

Nem szamárháton, nem lóval, Interneten keresztül.

Na, ennyit arról, hogy ki a modern, és ki a demokratikus!

Nyugdíj előtt

Elkeseredett olvasónk problémáját szeretném megosztani.

Nyugdíj előtt áll, és egyik napról a másikra állás nélkül maradt. Nem ő tehet róla, tönkrement a cég. Vagy az is lehet, hogy nem ment tönkre, csak be akarták zárni. Eleinte nem keseredett el, gondolta, elhelyezkedik informatika-matematika szaktanárként. Végül is van 20 éves informatikusi gyakorlata, tanított a felnőttképzésben. Jó, nincs pedagógus végzettsége, de nem osztályfőnöknek jelentkezik, nem nevelőnek, hanem egy speciális terület oktatójának.

Nos, mindez nem számít a hatalom, adott esetben az iskolaigazgatók szemében. Még az sem, hogy kedves olvasónk vállalná, hogy négy félév alatt elvégzi a pedagógiai kiegészítő szakot.

Nem kell, és kész! Informatikusnak sem kell, mert ahhoz meg nyelvvizsgára lenne szüksége. Az senkit sem érdekel, hogy korábban hogyan dolgozott nyelvvizsga nélkül – most új időket élünk, új szabályok vannak.

Az sem foglalkoztat senkit, hogy kis hazánk lakosainak többsége – sajnos – nem rendelkezik nyelvvizsgával, de még nyelvtudással sem. Kedves olvasónknak, aki önhibáján kívül veszítette el állását, most, röviddel a nyugdíj előtt marad egy biztató perspektíva: vagyonőr lehet egy zavaros hátterű cégnél. És még valami!

Olvasónk azt gondolta, hogy az MSZP tavaszi veresége fényt, illetve tanári állást hoz életébe. Nos, nem hozott, az ő élete nem változott. A kapitalizmus április után is kapitalizmus maradt.

Miért vagyunk Afganisztánban? 

Tudtad-e, hogy miért vagyunk Afganisztánban? A béke és a demokrácia biztosításáért, a jobb sorsra érdemes afgán nép megsegítéséért. Ha ezt elhiszed, ne is olvass tovább.

Szóval, azt mondja minap az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC), hogy baj van. Ez nem olyan kommunista szervezet ám, hanem tisztességes tőkés intézmény. Nos, szerintük van baj.

Az idén 3 968 tonna ópiumot állítanak elő Afganisztánban, ami 49 százalékkal kevesebb a tavalyi mennyiségnél, és a legkisebb 2003 óta. Az ópium pedig, mint tudjuk, a heroin alapanyaga. Az pedig nagyon kell, mert valamivel el kell kábítani a világot.

Képzeld el, hova is vezetne, ha minden nyomorult józan ésszel átlátná nehéz élete okát. Heroint pedig nem termelnek akárhol. A világ herointermelésének 90 százaléka Afganisztánból jön. Mint tudod, ennél kevesebbért is öltek már embert, sőt indítottak háborút.

A kábítószer nagy üzlet, nagyon nagy. A hadiipar és a gyógyszeripar mellett a legnagyobb. Az oroszok a földgáz-milliárdjaikkal elbújhatnak mögöttük.

Az informatikáról, a high-tech-ről, meg ilyenekről nem is beszélve. Afganisztánban mindhárom üzlet jelen van. A katonáknak fegyver kell, meg a terroristáknak is. Ez régi szép hagyomány a hadiparban, hogy egyszerre szállítanak a front mindkét oldalán állóknak. Tuti üzlet! Aztán jön a gyógyszeripar is. Rengeteg embert kell évtizedeken át kezelni egy-egy afganisztáni kiküldetés után. A magyar katonák talán még nem tudják, de talán megkérdezhetnék amerikai társaikat. Az ópiumtermelés csökkenését is a gyógyszeripar fogja megoldani, mivel a mákot megtámadó betegségről van szó. És végül itt van maga a kábítószer. Mint látod, az első kettő bevételi forrás legális, szinte már tisztességes. A kábítószer már nem annyira, viszont annál nagyobb a haszon. Tudod, lehetne búzát is termelni, gyümölcsöt, fűszereket, és akkor talán az afgánok milliói is jóllaknának.

De kit érdekelnek az afgánok? Illetve, mit is mondok, nagyon is érdekelnek, hiszen a békéjükért, demokráciájukért áldozunk forint milliárdokat és magyar katonák életét. Vagy talán a pénzért, a hadipar, a gyógyszeripar, a kábítószer-kereskedelem hasznáért?

THÜRMER GYULA